Színház, 1918 (1-10. szám)

1918-11-03 / 5. szám

4 Színház 5. szám. Ki a színházi közönség kedvencze ? Immár ötvenedik előadást tartja az idei szezonban a színtársulat, a közön­ségnek bőven volt ideje megismerni a szereplő művésznőket és művészeket. Bizonyára minden színházlátoga­tónak van egy kiválasztott kedvence, akit legjobban szeret a színpadon. Döntse tehát el az olvasó közön­ségünk, hogy ebben a szezonban ki a kedvenc színésznőnk és színészünk. Mai számunkban szavazó lapot ta­lálnak olvasóink és egész január hó közepéig minden számhoz mellékelni fogjuk, kérjük azokat kitöltve a „Szín­ház“ kiadóhivatalába (Deák-tér 12.) beküldeni. A szavazás eredményét betenkint közölni fogjuk. Az eredmény kihirde­tése után a közönség kedvenceit érté­kes ajándékkal fogja meglepni szer­kesztőségünk. Epilógus (a Németh Lajos sorsáról.) Németn Lajos, szegény Németh Lajos . . . kigyelmetek sem hihették, — nemde, — hogy ekkora sorscsapá­suk, sújtó istenveretésük után csupán Így nyilatkozzék meg az emberek szive maguk iránt. Az emberek szive, azaz hogy az emberek zsebe I . . Az a zseb, az ! ! Hajh, miért is esnek éppen olyan távol egymástól az emberi szív, meg az emberi zseb : avagyhogy miért esik legalább olyan távol az emberi szív az ember zsebétől?! Az a szív, amelynek u. n. húrjait holott magára nézvést eléggé meg­rendítő hangnemben pengették meg a helyi hírlapok is. Magának, szegény, szerencsétlen Né­meth Lajos atyánkfia, tőlem telhető valamelyes földérittetésére, azonban hadd idézzem csak föl ama ' bizonyos közkeletű tragikomikus esetet, amely- szerint : a dúsgazdag Hinterland von Hadi Móriczhoz némi jótékony alamizsnáért alázatoskodott be az ő nyomorék atyja­fia, s közvetlenebb ráhatásnak okáért jajveszékelve sorolta fel előtte ' kinos- keserves sorsát, rebegvén : „Nagyságos Ur, ne hagyjon' elveszni bennünket, a mi borzasztó nyomorúságukban 1 Né­kem ugyanis a lábam fagyott nyomo­rékká a harctéren ; és a feleségem azóta otthol betegen fekszik; elöhaladott tüdő­kórban; éhező gyermekeink közül négynek nem tudok juttatni egyetlen falatnyi kenye­ret sem;, a másik kettő meg betegen fekszik és nem tudok nekiekmiből sze­rezni orvosságra valót ; a többi három gyermekem' pedig a dühöngő járvány­ban ma halt el; és együtt íeküsznek a csupasz földre kiterítve, a kiszenvedett kis istenadták; és nincs miből elte- mettetni sem a lelkem kis halottaimat... Nagyságos ur, az ég irgalmára kérem, segítsen rajtunk !“ Az emigyen megkörnyékezett Hin- terland-Hadi Móricz ur pedig az ő érző, vérző szivének hirtelen föllobba- násában meghatva legott becsöngette az üzleti szolgáját és ugyancsak meg­remegtető hangon szólt rá : „János, lökjön ki maga tőlem eztet az élő nyomot uságot; mert bizony meg­szakad tőle az enyém szív ! ! !“ Ámde nehogy ehelyütt viszont holmi felekezeti egyoldalúságra hökkenve meg­álljunk, jámbor atyámfia, jó keresztény Németh Lajos uram, hát a maga lelki-

Next

/
Thumbnails
Contents