Színház, 1918 (1-10. szám)

1918-10-27 / 4. szám

4. szám. Színház 5 ekkor kaptam a nagy ezüstöt és soronkivül előléptettek. Azóta sok hetet, éveket per­getett le az idő vas szekere. Feledtem az első ütközetet, kezdem feledni a másodikat is. De egyet nem felejtek el soha szülővárosomnak a kitűnő közönségének jó indulatát. Tolmácsolja előttük hálás kö- szönetemet. Jakabbfy Dezső. rr Őszintén és igazságosan! A helyi szinügyi választmány és a sajtó által az uj színtársulat ellen megindult kampánynak a közönség az áldozata. A pártoskodás folyamá- nyaként a kritikák ugyanegy darab­ról oly homlokegyenest ellenkező véleményt nyilvánítanak, hogy a közönség nem szerezhet tájékozódást, melyik darabot nézze meg, melyiket nem. A „Hejehuja báró“ és „Favorit“ cimü operettujdonságokiól ellentmon­dást nem tűrő kategorikus ítélete, hogy zenéjp lopott, oly banális, hogy első hallásra nem is maradhat meg emlékezetünkbe!’. (!) A másik lap leszögezi hogy a zene eredeti, ötle­tes, szellemes stb. Egyik kritikus (?) véleménye szerint az előadás kitűnő, a címszereplő stylusos .alakítást nyúj­tott, — a másik szerint az estén is érezhető volt a szubrett és a bariton hiánya. A magamfajta szegény hivatalnok ember, ha már egyszer elhatározza, hogy nehéz keresményén egy kis szó­rakozást, vesz magának a színházban, — napwyg kell töprengenie, tippelnie, a kiitikák után, vájjon megnézze-e ezt vagy azt a darabot. Hogy helyes képet szerezzek ma­gamnak a helyzetről, felkerestem szín­házunk világjárt karmesterét, Donáth Lajost — különben régi kedves ös- merősömet — és megkértem, nyilat­kozzék a színház körül dúló huza­vonáról „őszintén és igazságosan“. „Kényes dolog, mit szerezzek ma­gamnak ellenségeket!“ volt a válasz. Annyit mondhatok, hogy minden baj­nak oka a bizottság és a kritika szűk látóköre. Azoknak az uraknak kissé körül kellene nézni Szatmáron kiviil is és amig ezt nincs módjukban meg­tenni, legyenek szerényebbek vélemé­nyük nyilvánításában. Aztán ne bon­colják a színművésznőket anatomice, hanem nézzenek az összjátékra, ne kutassák, hogy az énekes bonvivant torkában van-e „g“, ne törődjenek vele hogy a társulat tagjai Debrecenben vagy Szatmáron laknak-e? stb. stb. — Es gondolják meg, hogy háború van. Ha én megelégszem 17 szál ze­nésszel, akinek kínlódnom kell velük, holott három-négyszer ekkora zene­karokkal dolgoztam eddig, ha én be­ülök ebbe a miniatűr színházba fényes I—íAyó ciptc? hA\ró 9 SS SINGER 85 1 IUVu oltloLj HU VCl . zeneműkereskedésében. i • l| Deák-tér 12. uyere te ntmand! -

Next

/
Thumbnails
Contents