Színház, 1918 (1-10. szám)
1918-10-13 / 2. szám
10 Színház 2. szám. Szentmiklóssy Piroska Levelek a szerkesztőhöz. Kedves Szerkesztő Ur! Kérdéseikre a legszívesebben és legkészségesebben válaszolok. 1898. évben születtem Abaujtornavármegyében, Léli községében. Szüleim földbirtokos emberek voltak. Nem idegen előttem a szini-pálya, mert hiszen gyermekkorom óta élek köztük s jobban mondva készülök erre a roppant nehéz, drága, szép pályára. Minden vágyam abban összpontosul — nagy színésznőnek lenni — ha ezt el fogom érni, akkor leszek csak boldog. 16 éves lány voltam, amikor beiratkoztam a Rákossy-féle szini-iskolába, hol tehetséges növendéknek tartottak. Eleinte drámára készültem, azonban tanáraim észrevették, hogy van hangom s igy ettől a perctől fogva nem engedtek drámázni. Első évi vizsgám alkalmával a „Kis gróf“ Katona Sári indulóját adtam elő, Rákossy Szidi asszony nagy megelégedésére. Későbbi szerepem volt Sulamitból „Abigeil“, ami roppant egyéniségemhez illő szerepem volt. Sok más szerepet tanultam be, amire nem igen kerül sor. Kérdik, hogy szatmári létemmel, . hogy vagyok megelégedve ? Azt látom, hogy Szatmár közönsége hálás publikum, de viszont én azt nem kérdezhetem, hogy van a közönség megelégedve, mert hiszen még szóhoz sem jutottam. Vagyok Szerkesztő ur hive: Szentmiklóssy Piroska, * Kedves szerkesztő ur! Ön volt olyan szives és meginterjúvolt hogy mit éreztem az első nagy fellépésemkor? Hogy mit éreztem azt leírni nem, — azt csak érezni lehet. De azért megpróbálom. ! Mielőtt kimentem volna a lámpák elé, a szivem őrülten dobogott, féltem hogy kiesik, annyira vert. De mikor kint voltam a színen, megszűnt minden előttem, s nem volt más csak az hogy most mindenki engem figyel, néz s vár, hogy most mi is lesz. — Akkor már nem féltem, akkor örültem mindennek, — még a princnek is, hogy nem szeret-s nagy szeretettel játszottam az én kedves szatmári közönségemnek. Mezey lery. *
