Színház, 1914 (2. évfolyam, 6-12. szám)
1914-01-17 / 8. szám
SZÍNHÁZ 3 Vértes Nelly. (Cimképünkhöz.) ügy képzelem el az írás művészetét, hogy híven és tökéletesen adja vissza, úgy külsőségében mint érzelmeiben azt, akiről ir. Szeretnék tehát virágos, szubtilis, betegesen érzékeny és csábítóan temperamentumos szavakat találni, hogy megmutassam neked k. olvasó valamikép a fotográfia élethüségével, hogy milyen is az a bájos művésznő, akinek ennivaló fejecskéje a címlapot disziti, Olvassunk a fotográfiáról: — A szemei élénk tüzüek, de a szögleteiben már ott van valami szemérmes naivság — amely bármely pillanatban képes azt hazudni „de kérem szépen én egy naiv csitri kis lány vagyok“. Már a haja égető feketeségén megtörik minden lányos szemérmesség — az már egy olaszvérü asszony minden tüzéről tesz tanúságot. És a hangja ezt ne tessék fotográfián nézni, ezt tessék nekünk elhinni, — a hangja, ahogy beszél, csupa zengés csupa remegő belső érzés, csupa kifelé zakatoló pajkos nevetés, És ezen a skálán belül minden hangon.szólt már hozzánk ez az aranyos lányos kedélyű kis asszony, akit ép úgy becéz a publikum, mint amilyen tisztelettel adózunk mi valóban értékes művészetének. Színházban. f\ színész halála. A színpadon fenn, egymást űzik fojton Tarkábbnál tarkább, víg helyzetek, En meg, míg könnyem kacagásba fojtom Egy édes szőke lánnyal flörtelek. A nézőtér sötét, akár az éjjel, Nem láthat senki, angyalom. Nem látja senki, hogy mily gyötrön, félve, Merengek egyre, tiszta arcodon. Lent víg a játék, harsogó kacajjal, jfolyik le sorra' minden jelentés, Mig a mi drámánk, a sok néma jajjal, Ki végig nézze, hej, olyan kevés ! Alszik. .Sí maszkja már halotti maszk, Mely némán a nagy semmiségbe dermed. Nem fog jelezni már vágyat, vigaszt. Töprenkedést és tomboló szerelmet. Száz arca volt. Mindig más, mindig új, Övé volt minden mosolygás, kesergés, Most minden arc szelíden elsimul S az arcon nem marad többé jelentés. Ez az igaz. Most ő maradt maga. A ,deszkák“ fénye mind elhamvadott. Négy deszka közt az örök fény ragyog. Ez az igaz. Ö eltalált haza. Hol nincs zaj, taps, szív, álgyász, álvigasz, Ahol örökké, minden egy s igaz . . . Juhász Gzula. üj szíjgyártó üzlet mok, valamint mindennemű bőráruk állandóan raktáron vennak Székely Istvánnál. ::
