Színház, 1913 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1913-12-27 / 5. szám

I Valódi Hngol és Francia úri divat

I különlegességek angol kalap és nyakkendő | újdonságok. :: Fehérnemüek minta szerint I Telefon 296. Ragályinál. |

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

Az elválhatatlanok.

Sugár, Lányai, Várnai képéhez.

Valóban az elválhatatlanok. Együtt laknak, együtt esznek, együtt játszanak és együtt csibész- kednek. Együtt is fotografáltatták le magukat. Nahát, az a szegény fényképész. Mert amikor egy bonvivání, egy naturburs meg egy komikus összeáll, akkor kő kővön nem marad. Pláne, ha a három nevezett műfaj Sugárból, Lónyaiból és Várnaiból áll. Csodákat regélhetnének róluk azok, hogy kik és mik, akikkel és mikkel a „három jó madárnak, életében dolga akadt. Äzonban egészen bizonyos, hogy a közönség is éppen ilyen csodákat regél róluk, mindenki aki már látta őket a szinpadon.

Egy asszonyt-bolonditó hangú bonviván . . . . Oh, szent titok és magyar királyi posta, csak te tudod, hogy milyen jó dolga van neki. Ä női nem tradícióihoz tartozik, hogy a bonvivánt imádni kell. Ännak tapsolni kell, addig mig a tenyerek csődöt nem mondanak. Ä szóbanforgó bonviván pedig mindezt igazán megérdemli, Sugár Gyula művész, a szó legnemesebb értelmében.

Lónyai Oszkár, a színház Oszikája, vagy a fész-