Színház, 1913 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1913-12-27 / 5. szám
SZINHÄZ 11 Dal a kis szinésziányrnl es a pnéíagyErEkrő!. I. „Rólad szól most pici lánykám, E pár rímes sorban dalom, Zengjen hát bátran belőle, Sok el titkolt fájdalom Szerelmem vallom meg neked, Kire szinte nézni sem merek!“ igy főzte a kis szinészlányt Egy holdas estén, R poétagyerek. II. „Várnálak az iskolánál, S este előadás után S járnánk ketten összebújva, Fényes nagy körutak során. És utánunk mosolyogva, Néznének mind az emberek!“ így dumált tovább akis lánynak Egy holdas estén, R poéta gyerek. III. „Rád adnám álmaim fátyolét „Rád szavaim selymes leplét, Rád bíborát vágyaimnak S óhajim. mini drága csipkét S gyöngyéked lenne a könnyem, Mely sápadt arcomon pereg.“ IV. „Verset is írnék Te Hozzád, Nem is tudod, ez mit jelent, Direkte Hozzád, oly verset, Mi még sehol meg nem jelent. Tíz koronát vesztek igy miattad, Egy aranyat, amely kerek! — Evvel is főzte a kis nőt Egy holdas estén, R poétagyerek. V. „Minek nekem álomfátyol, Minek szóselyem-iepel, Minek vágyaid bíbora. Mondd meg nékem oh hű kebel ? Minek nekem könnybutónod, Mit zaciba nem tehetek! ?“ Erre felelj!“—így szólt a lány Egy holdas estén, „Oh poélagyerek!“ VI. „S ne hozzám ird azt a verset, Mely szivedben forrott, égett, Menj el egy redakcióba, S vidd el szives közlés végett S hozd el, ha kapsz lOkrönlérie, Rz aranyat, mely kerek, S tied leszek,—stanie pedc Egy holdas estén. Oh poétagyerek!“ Főzte, főzte a nőt sírván Egy holdas estén, R poétagyerek. M. j. Füiöp cukrászda Kazinczy-u. 14. j n Fiindsnkor friss sütEmÉnyok, cukorkák, tea-sűtEményck kaphatok.
