Színház, 1913 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1913-11-29 / 1. szám

H. Balia Mariska képéhez.

Szatmár városának színházába most egy kedves, erős és tehetséges kis gárda vonul be. Egy fél esztendeig otthonát fogja találni ott, meleg otthonát, melyet szeretni fog és amelyben szeretni fogják ezt a gárdát. Ezen a helyen, amelyet most szerény Írásom először foglal el, sorra kerülnek azok az apró, kis konferánszok, melyek a címlapon levő képeket fogják kisérni.

Ki lehetne az, aki ezen lap címlapját először legszebben díszíthetné? Ki más, mint H. Bállá Mariska, a direktorné, a primadonna. Megtiszteltetésnek érzem azt, hogy Róla először én irhatok. A milyen kellemesnek érzem ezt a feladatot, annyira érzem annak felelősség teljes voltát. A színházi újságok kon- feránszai ma már nagyon sablonosak, régiekről mintázottak; a közönség szinte sejti már, hogy mi is van benne. Saját tapasztalat.

Bállá Mariska egyénisége pedig távol áll minden megszokottól és sablontól, ezernyi kitanulhatatlan rejtélye van az Ő művészetének. Ez felszabadítja az Ö konferálóját a konvencióktól, de egy olyan útvesztőjébe vezeti a művészetnek, hogy kényessé és egyúttal merésszé teszi a vállalkozást: Róla írni.

Különben is, — az Ő szerepköre az a világ, mely minden lélekre másképen hat. A primadonnáról mindenki önálló felfedezéseket téve, önállóan nyilatkozik. Hogy lehetnének az én szavaim elfogulatlanok. Nem sokszor láttam Bállá Mariskát.