Színházi Hét, 1911
1911-12-23
1911. Bselnliázi Hót December 23. Családi tűzhely. Kedves jó angyali Lidim ! Sejtettem és megtörtént, az Iglói diákokban meghasadt a szivem, mert oly szép volt az éjjeli zene és a rózsakiadás az ablakon, hogy szivem meghasadt, tehát már nem élek, csak sírok, sírok, de meghalva is csókollak és pá pá a te szivhalott Pipid. Elmúlt időkből. Újházi Ede mesternek tudvalévőén egyik parádés szerepe a „Constantin abbé“ címszerepe. És mert ezt a szerepet nagyon szereti, hát nagyon félnek tőle a vidéki színtársulatok ügyelői, valahányszor ebben vendégszerepei a vidéken. A mester ugyanis nagyon kényes erre a darabra és megköveteli, hogy rendezés dolgában a legaprólékosabb intstrukcióknak is az ő kívánságai szerint tegyenek eleget. Egyik legutóbbi vidéki vendégszereplésénél is remegve bujt össze az egész színtársulat, amikor a „Constantin abbé“ próbájánál akadékoskodott. Már két óra is elmúlt, amikor azt kivánta, hogy teremtsék elő azonnal a színház karmesterét, mert ő a színfalak mögül felhangzó orgonajátékot is ki akarja próbálni, hogy az előadáson ne legyen ezzel valami baj. Az ügyelő lélekszakadva rohant keresni a karmestert, de a színházban nem találta meg sehol. — Nem mert nélküle visszatérni a színpadra, hát átrohant a színházzal szomszédos vendéglőbe. Ott ebédelt a karmester. — Az Istennek se megyek át! — jelentette ki, amikor megtudta hogy miről van szó. — Én nem hagyom magam lemarházni! De különben is két óra elmúlt, nem vagyok köteles próbálni! Az ügyelő, aki szintén remegett Újházi haragjától, kért, könyörgött, fenyegetőzött — mind hiába! — Hát tudod mit? — mondta végre kétségbeesésében, miközben a dühtől verejtékezett a homloka. — Add Írásban, hogy nem találtalak meg, hogy én igazolhassam magamat a mester előtt! — Szívesen ! — felelte nevetve a karmester és egy cédulára egy nyilatkozatot irt, melyben elismeri és igazolja, hogy őt az ügyelő két órakor mindenütt kereste a színházban, de ő már nem volt ott.
