Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-05-19 / 20. szám
19U május 19 2 SZ1NÉRVÁRALJA 02 szám. szükséges — természetesen a folyó évi névjegyzékben már fölvettek kivételével, — azoknál az állandó lakhelyen kívül a törvény különféle különös feltételeket kiván meg’a választói jogosultsághoz. Ezeknél külömbséget tesz közöttük a szerint hogy 1. elvégezték-e az elemi iskola Vl-ik osztályát ■ vagy 2. legalább Írni és olvasni tudnak-e? vagy. 3. sem irni, sem olvasni nem tudnak. 1. Akik a VI. elemi osztályt, vagy e helyett a középiskola vagy polgári iskola második osztályát, avagy az iparos- és kereskedötanonc-iskola harmadik osztályát, avagy az elemi iskola negyedik osztályán felül az iparos- és kereskedötanoc-iskola második osztályát elvégezték, azoknak — az állandó lakhelyen kívül — a választói jogosultsághoz elegendő, ha vagy legalább 2 korona egyenes adóval vannak megróva; vagy önálló ipart vagy kereskedést űznek ; ipari vagy kereskedelmi vállalat, vagy üzletben nem napszámosként vannak alkalmazva; a mezőgazdaságban, vagy más östermelési ágban vezetömunkási, vagy felügyelői minőségben vannak alkalmazva, vagy ugyan- aanál a munkaadónál bármely minőségben legalább három évig vannak alkalmazásban, vagy katonai, vagy csendőrségi szolgálatban altiszti fokozatot értek el. 2. Akik nem végezték el az elemi iskola Vl-ik osztályát, avagy az azzal egyenlő tanértékü más iskolai osztályt, de irni és olvasni tudnak, azoknak — az állandóé lakhelyen kívül — a következő feltételek valamelyikének fenforgása esetén j lesz választói jogosnltságuk; ha vagy 20 korona egyenes állami adót fizetnek, vagy önálló ipart vagy kereskedést folytatnak s legalább egy segédet alkalmaznak, avagy legalább 10 korona egyenes adót fizetnek ; | vagy olyan ipari alkalmazottak, akik nem j — Én is úgy gondolom ! Igazán Igazán örülök! Változtatni kene a berendezésen 1 — Mit mondasz ? Az asszony habozott, remegett és szinte csodálkozott saját bátorságán. Végre is fü'ébe súgta az urának: — Szeretném, ha találkára hívnál. . . — Hm. . . . Nem értem . . . — Hallgass reám és ne szidj meg, olyan szerencsétlen lennék, olyan szeren- esetlen . . . Megtakarítottam ezerkétszáz frankot; itt van ni. Nem messzi innen bérelj ki egy szobát. Úgy rendezd be, ahogy a harmadik felvonásban láttam, amikor olyan szép voltál, jó lenne, ha az akkor viselt öltözéket is felvennéd, olyan jól áll neked! ... Oh jól tudom, bolond dolog mindez ... de még sohasem kértem tőled semmit és úgy szeretném . . Én volnék a nagyvilági hölgy . . . És odaomlott a bámuló, de boldog férj kebelére. — Dehogy . . . sőt eredetinek találom az ötletet. Nem is vártam voina tőled. Ez valósággal művészi gondolat. —• Ostobának hittél ugy-e ? — Nem, dehogy, csak nem hittem, hogy van benned művész vér is. — Sidonie lelkén kérésziül viharzott a lelkiismeretfurdalás egy hulláma. Ha ő is „művész“ lesz, mi lesz belőlük. De az ideája teljesen betöltötte egész lényét. — Megirod, ha készen van a dolog. Ahogy megreggelizett, levélke érkefett, hogy A. Ü. herceg négy órakor várja, zöldszint, külön bejárat. csupán napszámosok, ámde iparostanoncok voltak s felszabadulván, az iparhatóságtól megfelelő bizonyítványt kaptak, vagy pegig a legutóbbi öt évig ugyanabban a munkanemben legalább három éven át dolgoztak, vagy az őstermelésnél ugyanazon kellékekkel rendelkeznek, mint akik VI. elemi osztályt végeztek. 3. Végül azoknál, akik sem irni, sem olvasni nem tudnak, az állandó lakhelyen kívül az szükséges, hogy legalább 40 korállami egyenes adóval legyenek megróva* Meglehetősen bonyolult tehát a választói jog kérdése. Valamivet világosabb lesz, ha visszafelé fordított sorrendben gondoljuk át az úgynevezett különös kellékeket. Ilyen formán ; Azok, akik legalább 40 korona állami egyenes adót fizetnek, akár tudnak irni- olvasni, akár jártak iskolába, akár nem, ha állandó lakhelyük van és életüknek 30-ik évét betöltötték, választási jogosultsággal birnak. Azok, akik nincsenek legalább 40 kor. egyenes állami adóval megróva, de legalább 20 koronányi adóval meg vannak róva, már csak akkor, ha irni-olvasni tudnak. Akik 20 koronánál is kevesebb, de legalább 2 korona adóval vannak megróva> csak akkor, ha elvégezték az elemi iskola Vl-ik osztályát, vagy valamely ennek megfelelő más iskolai osztályt. Ezeken kivül minden adóval való megrovás nélkül is választói joggal birnak az olyan önálló iparosok és kereskedők, akik legalább egy segédet alkalmaznak és az olyan ipari alkalmazottak, akik legalább három éven át a legutóbbi öt évben állandóan ugyanabba^ ’a szakmában dolgoztak, valamint a mezőgazdasági vezető munkásokj és felügyelők, továbbá akik a katonaságnál altisztek voltak, ha irni és olvasni tudnak. Akik pedig az elemi iskola Vl-ik osztályát végezték, vagy ezzel egyenlő értékű más iskolát, az olyan iparosok és kereskedők szintén minden adóval való megróvás Két teljes órával előbb lett kész, mint I kellett volna. Hogy némileg ellensúlyozza a j mai hóbortos * 1 épését, őrült hajszára indult, hogy alkalmi bevásárlásokat eszközöljön. Lélekszakadva, lihegve ért a rózsaszínű boudoirba. Örömteljes meglepetésében felkiáltott: — Szépnek találsz ? — A bútorokat ! Ez mind csak ezerkétszáz frankba került volna ? — Na, valamit még hozzátettem. — Oh, oh 1 — Milyennek találsz engem ? — Nagyon szép vagy. Oh, ez a fotel, miiyen elragadó ! — Gyere hozzám, szivem, szeretlek, nagyon. Egészen lózsás az arcod, kicsikém. — Várj csak. Hoztam valamit szá- j módra. Tudod, az unokatestvéred partitúrája. — Igaz is, a négykezes . . . — A négykezes ötven frankba került. Nagyon drága! És mivel hétkezest is láttam, tizenöt frankért vettem hát két darab kétkezest, az összesen négykezes és megtakarítottam húsz frankot. Szelvátor éppen ült . . . Szerencséjére ! Odavonta Sidóniet az ölébe : — Olyan eredeti vagy! Milyen üde, milyen bájos vagy ma ! — Várj csak. Hadd nézzek körül. Különös, de az öltözéked nem egészen olyan, mint a díszlet. — Persze, vagy kétszázszor játszottam ebben a jelmezben, a bútorok pedig egyenesen a kárpitostól jönnek. — Az igaz. Megyek, elkészítem a teát. nélkül választói jogosultsággal birnak akkor is, ha segédet nem tartanak, valamint az olyan ipari alkalmazottak tekintet nélkül arra, hogy mennyi idő óta vannak alkalmazásban. A választói jogosultsághoz megkívánt állandó lakhely tekintetében a törvény az mondja ki, hogy ilyen állandó lakhelye aanak van, aki legalább egy év óta ugyanegy községben lakik. Aki azonban a választói jogosultságát már megszerezte, az ezt nem veszti el, ha lakhelyét egy éven belül egy ízben más községbe helyezte át. Az állami, törvényhatósági, községi tisztviselők és általában a köztisztviselők és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok tisztviselőinél az állandó lakás feltételét nem kivánja meg a törvény, úgyszintén a lelkészeknél, a tanároknál és a színészeknél sem. Ilyen bonyolult dolog áz uj választói törvény szeriuti választói jogosultság kérdése. Legegyszerűbb és legtisztább a kérdés azoknál, akik a középiskolát vagy azzal egyenlő értékű valamely más iskolát elvégeztek, vagy akik 40 koronánál több adót fizetnek. A többinél úgyszólván esetenkint kell majd az összeíró küldöttségnek a tör vény rendelkezéseit alaposan áttanulmányozni, hogy a jogosultság kérdését elbírálhassák. Ráadásul tudni kell, hogy a választói jog büntetőjogi védelméről szóló 1913. évi XXIIl-ik törvénycikk ugyancsak komoly büntetéssel fenyegeti a gondatlan összeíró küldötségi tagokat; a szándékosságot egyenesen fogházbüntetéssel sújtván. H I R E K. Választás. L. Bay Lajos országgyűlési képviselőt a nagybányai városi takarék- pénztár igazgatóját a szatmar-nagybányai vasút vtgrehajtó bizottságába néb. Sósén, berg Gyula helyére egyhangúlag bevá lasztották. Felállt. A sok uj holmi között nem birt elienádni annak, hogy hellyei-közzei le ne hajoljon és meg ne nézze az árakat. Amikor aztán megtudta, a fejét csóválta,, elgondolkozva és lassankiot lelkiismereti furdalasük fogták el. Mintha a íüiébe csengtek volna újra szüleit ek tanácsa házas- séga reggelén. Bűnösnek érezte magst. Oh, istenem, hát belőle is „művész“ vánék! Majd ránézett Salvátorra, aki mosolygott és I igen jól festett és újra visszatért a bátor ! sága. Ezek a kis fotelek, ezek a kis fotelek, j ezek a kis alacsony székek, a vastag, puha szőnyegek elragadtatással és féle emme[ ! töltötték el egyidejűleg. Salvator mellette volt és szerelmes szavakat suttogott a fülébe. Az asszonyka ■ pompásnak találta mindezt. Most már egymás mellett, ülve, egyazon csészéből ittak teát. Hirtelen az asszony az urának a nyakába ugrott, átkarolta: — Megégetsz! — Fiacskám 1 Az egész tea a térdemre ömlött! — Hallgass rám, drágám és mondd* hogy megteszed! — Amit csak akarsz! — Hát, akkor ugy-e, visszaadjuk a szőnyeget ? Visszaviszik biztosan, még rajta van a cédula és láttam ugyanilyeá: alkalmi vétel — fele áron. . . És miután kötelességét imigyen teljesítette, élvezettel és teljes lelki nyugalommal játszotta el a harmadik felvonásbeli nagyvilági hölgy szerepét . . . Ernst Gaubsrt.
