Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-04-28 / 17. szám
Szinérváralja, 1914 TÁRSADALMI, GAZDASÁG! ÉS SZÉP IRODALMI HETILAP.-TÄÄ* Előfizetési árak:" Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre I korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 50 fillér. MESJSU ENIK MINDEN K ED DEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn istvAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Jogos kívánságok. A magyar föld mi velők ezrei országszerte nagyban készülődnek a junius 17-iki temesvári gazdagyülésre. Érthető ez a készülődés, mert hiszen a társadalmi munka az utóbbi idők j folyamán meglehetősen’ ellanyhult, igy azok a társadalmi szervezetek, amelyek hivatva vannak a földművelő nép érdekeinek védelmére a rendes napi munka keretén belül csak, ritkán hallatják szavukat és alig számba vehető erővel adnak kifejezést azok- ! nak a jogos kívánságoknak, amelyek ! teljesülését a magyar gazdaközönség évek óta várja, vagy a melyeknek teljesülését néhány év óta beállott különleges viszonyok teszik kívánatossá. Okvetlenül szükség van tehát egy olyan alkalmi demonstrációra, amelyen a gazdaközvélemény a maga imponáló erejével nyiíatkozhas- sék meg. Szükség van a lefojtott vágyaknak elemi erővel való megnyilatkozására, a jogos panaszok kellő nyomatékkel való előterjesztésére. Egy szóval szükség van arra, hogy a földmivelő nép tanulságot tegyen í arról, miszerint szervezkedése nem I í pihen, hanem állandóan és erősen | folyik és a földmi velőnép a maga szervezett mi/oltában döntő tényezőjévé kíván lenni a gazdasági és társadalmi életnek. Azok között a kívánságok között amelyeknek a Temesvárott összegyűlő gazdatábor kifejezést akar adni, egy sincs olyan, aminek a jogosságát | kétségbe vonni lehetne. Ezeket a kívánságokat nem emberek formulázták, hanem a gyakorlati élet és a közszükség adott azoknak létet. Nem csupán a gazdaosztály boldogulása, hanem az egész ország anyagi és erkölcsi jóléte függ attól, hogy e kívánságok oly mértékben teljesüljenek, mint ahogy ezt a gazdák óhajtják. Legfontosabb talán e kívánságok között mégis az, mely a mezögazaasági vámvédelemnek eddigi mértékben való fenntartására irányul. Ez létkérdés a magyar gazdára nézve. Amikor ugyanis azt látjuk, hogy a nyugati országok minden könyörület nélkül elzárkóznak mezőgazdasági termékeink bevitele elöl, nekünk sem szabad korlátnélküli utat engedni az idegen országok a „sziióuflBflUfl“ zmm Nagytakarítás. Irta: Jessie Pope. — Szóval te mégis azt hiszed, hogy •a férfiak külömb lények, mint a nők, — mondta Bompas kisasszony a bátyjának. (Mineketten túl voltak már az ötvenen, ezt elárulom.) — Természetes —^zsörtölődött Bompas' ur — ha egy férfi elé teszed a nő dolgát, az már csak intelligenciájánál fogva is jobban végzi el, mint maga a nő. A nőket csak a gyakorlat teszi bizonyos dolgokban mesterré. — Nem igaz, nem igaz. — Ha nem igaz, akkor mert hozatsz szakácsnét, amikoi nagy ebédet akarsz adni és mórt varratod szabóval a kabátodat ? Még a közelgő nagy takarítást is ügyesebben és jobban el tudná végezni férfimunkás, mint nő. — Igen, ha három évig tanítanád rá megelőzőleg. — Lárí-fári — mondta most már dühösen Bompas ur — fogadni mernék, hogy nincs igazad. — Menyiben ? — kérdezte hirtelen a -fauga. — Fogadnál velem tiz forintba ? — Akármennyiben. Úgyis én nyerem meg 1 — Helyes. Az erdőszéli két nyári házikónkon próbáljuk ki a dolgot. Tudod, amit bérbe szoktunk adni nyaralóknak, Mindegyikben két szoba van, a bútor is ugyanaz. — És kik fognak takarítani ? — Nekem már meg van a jelöltem. A tiedet válaszd te magad. Ki lesz a te választottad ? Bopas ur kis gondolkodás után kivágta büszkén: — Lancelot Breakaperzl — Ml ? A helybeli poéta ? Az nem piszkítja be ihletett kezét ilyesmivel. — Ha pénzről van szó és barátságról megteszi. — De ne mondd meg neki, hogy versenytakaritás lesz. — Bizd csak reám. Egy hét múlva Lancelot nagy kötényben állított be a ,,Maria-lak“-ba, Körülnézett a két szobában gondosan. Fölvette az egyik székről a toliseprőt és gondosan letörölte vele az asztalt, szekrényeket s a többi fényes fabútort. Mikor készen volt, a toliseprőt jól kirázta a szoba közepén. — Úgy, — mondta magában, — menjünk tovább. termékeinek. Nem szabad különösen azért, mert azok az országok, ahonnan a behozatal veszélye fenyeget, mezőgazdasági kultúrában elmaradottak, a termények árának leszorításán kívül tehát egészcsomó fölötte nagy veszedelmet is zúdíthatnak a magyar mező- gazdaságra. A termékek árának csökkenésétől még tán kevésbbé félnénk, hiszen ami termékeink jobb minősége mindig ellensúlyozóként hatna. Igen ám, de mi lesz akkor, ha a szabad behozatal lesülyeszti alacsony nívóra a mi termelésünket is ? — ha szántóföldjeinket a pusztító növénybetegségek, állatállományunkat a ragadós betegségek megfertőzik, elértékteleni- tik? Hiszen ebben az esetben a mezőgazdasági termékek árának csökkenése túlságosan problematikus. Utóvégre is ennek az országnak az éléskamrája a magyar mezőgazdaság, nem pedig a külföld, ha ezt az éléskamrát s az abban felhalmozott dolgokat ellepi a penész, akkor még százszorta inkább koplalunk mint most. Fontos kérdése lesz a „temesvári gyűlésnek, a nemzet birtokpolitikai kérdése is. Ma, amikor a nemzetiség Elővette a porolót és dühösen kiverte vele a díványt és a székeket. Olyan porfelhő keletkezett, hogy a poéta Lancelot ködött sejtet benne. De azért rendületlenül dolgozott tovább. A linóleum pasztával megdörzsölte a bútorokat, a brunolinnal bekente a linóleumot, majd mind a kettőt megdörzsölte a padlótörlő ronggyal. — Még csak az ablakok vannak hátra ! — gondolta magában. Elővette újra a padlótörlő ruhát és vízbe mártva, gondosan megmosta vele az ablakokat. Most e határozta, hogy pihenni fog Az ég olyan kék volt és az erdő úgy hívta... A madarak daloltak, a bogarak zümmögtek, poétánk nem bírta tovább. — Csak egy pipát szívok el, — tette fel magában és hátat fordított a „Marie“ villának. Ezalatt a város felől megérkezett Violet. Kicsit csodálkozott, mikor látta, hogy a szobákban milyen különös' rend van, de aztán megnyugodott, gondolván, hogy az utolsó lakó hagyta itt a lakást. — Úgyis elég későn jöttem, — gondolta magában, — jó lesz dologhoz látni. Képzelhető Lancelot meglepetésé, a mikor visszatérve az ablakon keresztül egy feltűnően csinos lányt látott súrolni a a szobában.
