Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-04-21 / 16. szám
16 szám (3) S Z I N É R V Á R A L JA 1914 április 21 lakdnikus rövidséggel. Ára 1,80 K- Megrendelhető csak a szerzőnél, Leopold Cor- nél, Budapes, VII. Erzsébet körút 4L, ki azt utánvéttel, illetve a pénz előzetes beküldése mellett küldi. A zsidó tanuló. Az iskola folyosóján találkozik egy rendesen későn érkező elemista fiú jegy kis zsidó kollegájával, aki kérdi tőle : — Mond mennyi kétszer kettő ? — NÁgy. A zsidó gyerek sírva mondja: — Te, ne menj be! én ötöt Ígértem neki mégis kidobott. A purdé. Fázik a kis purdé az anyja egy hálóval betakarja. A purdé a hálón keresztül kidugja az ujját és kiált : — Jaj de hideg van odakinn. CSARNOK. Regina, én és novellám. Irta : Idegen. Ragyogóan derűs tavaszi reggelre ébredtem. A tavasz vidám, szárnyas vándorénekesei hangversenyt rendeztek ablakom alatt minden előzetesen megállapított műsor nélkül. Ilyen körülmények között csak természetes, hogy mint jól nevelt ifjúhoz illik kis ideig kibámultam az ablakon át Isten szép világába. Mondom keveset néztem ki, mert mint jónevelésű, modern ifjú szégyelném bevallani a természetnek reám tett hatását. Azaz hogy : . .. Ejh mit ! Mégis elmondom : Az ablakon kinézve egy a tavasz lágy leheletétől már rügyező fácskán picziny, piros fejű madárkát pillantottam meg, melyről — az eszmetársulás folytán — azonnal szépséges Reginám, szivem királynője, álmaim megzavarója, minden földi bájnak szabadalmazott tulajdonosához röpült gondolatom, kinek tudvalevőleg szintén vörös a koníyja, Nagyokat sóhajtva, lassan, j kedvetlenül fogtam az öltözködéshez, mi- j közben gondolataim szakadatlanul Régi j (Reginát szoktam bizalmasan igy szólítani, j mikor tudom, hogy senki sem halja) bal arcának közepén szemérmesen meghúzódó, ! koronás nagyságú, csókolnivalóan édes májfoltot ölelték körül. A májfottról hamarosan május jutott eszembe s májusról az irodalom, a költők, kik májust, a tavasz és a szerelmet oly szépen megénekelték. — No és önök jól sejtik. . . Mivel hőn szeretett Reginámnak még nem vallottam szerelmet (s mivel a föld is gömbölyű lévén s az ember mindég oda ér vissza, ahonnan elindult az irodalomról s „Kökényesd és j vidéke“ cimü lapról a gondolataim ismét Régihez csapongtak. — Hogyan tudnám a perzselően tüzes soha nem lankadó (a szerelem soha meg nem szűnő, ... de csak j egy darabig) szerelmemet gavalléros hirem- í hez méltóan megvallani. Egy ügyes novella a „Kökényesé és j vidéké-* ben — hozzám illő gondolat — í mely által tartalomtól dús szavakban fejez- < hetem ki a legnagyobb, leghőbb szerelmet j mely az utóbbi 2000 évben gyarló halandó lágyan kalapáló sz vében megfogant. Fel hát a munkára, ki a természetbe, hogy szemérmeteskedés nélkül csókolhasson homlokon a Múzsa ! így ni! Már készen is vagyok. Nem sok az egész cók-mók: egy asz- j tál, egy szék, egy kis ebéd, szivar ceruza papir s mi egymás. Egyebet nem viszek, «ért aludni úgyis hazajövök. Itt is vagyok már. Egy csábítóan szép hegy tövében. — Lágyan ringó szellő kacéran simogatja arccmat miközben felütöm tanyámat. Leülök, elő papir és ceruza, most már dolgozhatom. Távoli madárdallam szűzi hangjai lengik körül az ihlet szelétől átszellemült arcomat s én teljes gőzzel fogok, azaz akarok j hozzáfogni az íráshoz. De hiába ! Nincs egy megfelelő gondolatom. . . . Nézem az eget, majd a földet, fütyülök, fejemet vakarom felülök az asztalra, majd alábujok köhögök a vált: zatosság kedvéért néha tüsszntve is, átkozom a pillanatot is mellben születtem, agyalágyultnak képzelem magamat, imádkozom, szidom az irodalmat s az aki feltalálta, majd ellan- kadtan sírok s elkeseredetten rágom a ceruzámat (Írónak sokszor úgy sincs egyébb rágni valója) irigylem a madarakat, hogy nekik van mondani valójuk, s mindez azért, hogy fejemből kipréselhessek egy novellát, vagy tudom is én már minek hívják. —- Egész nap kinlódom, már reménytelenül s kétségbe esve haza akarok térni mikor az aíkonyuló nap aranysugarai alkotásra késztetik már majdnem kimerült agyamat. És irok, irok, mint a ki ma irhát utoljára, lelkesen, lázas sietséggel, mig elkészül halhatatlan alkotásom. Így kezdődött. — Hol volt, hol nem volt. S a vége versbe igy hangzott: Oh Régi, Régi, Régi, Szerelmém oly légi Mint a milyen régi.! . . (Azért végeztem a szakaszt három sorban mert a negyedikhez sehogy sem tudtam megfelelő rimet találni.) Egy pillanatig még azt gondoltam, hogy e szakaszt meg kellene zenésitenem, lévén imádottam egész családja rajongója a zenének. Nem hazudok. Tényleg igy van ami onnan is látszik, hogy drága Reginám édes apja még a kenyérkereset nehéz gondjai közben is hódol a zenének, midőn fogata mellett haladva előveszi kedves furujályát s majd vígan majd bánatosan fújja azt. — i (Naná mert nem fújja.) De a zenésitésröl lemondtam, mert a „Kökényesd és vidéke“ nyomdája nem ál azon a fejlettségi fokon, hogy hangjegyeket is nyomni tudjon. De most jön még a java. Elküldöm világra szóló művemet az újságnak. Reménykedem, majd kétségbe esem, belső "hangtól ösztönözve minden ok nélkül nevetni kezdek, hogy pillanat múlva átmenet nélkül sötét bánat feküdjön lelkemre, mig az izgalmaktól gyötörten óriási fejfájással olvasom a lap szerkesztőjének üzenetét, hogy müvem közölve lesz. Óh boldog s reményteljes percei hányatott életemnek, melyek ezen üzenettől a megjelenésig bár mérhetetlen lassúsággal elteltek, soha nem feledlek benneteket. De végre itt a nagy nap. A lap „Irodaimi csemegék“ cimü rovatában szóról-szóra lenyomtatva s aláírásommal ellátva olvasom agyam utólér- hetetl nnek hitt szüleményét. Egy pillanat alatt utrakészen állok, hogy Reginám arcáról személyesen olvassam le alkotásom hatását. Óvatosan kopogtatok, benyitok. Régim j a papagály zöld színű ( egujabb divat) se- : lyem díványon ekszik, de arcát nem iát- [ hatom, mert a Kökényesd és Vidéke e’ta- karja. Óh ! Bizonyára sir a meghatottságtól. Bizonyára átérezte a novellámban lüktető óriási érzelmeket és boldogan gondol írójára — reám — ... Nesztelenül közeledem, felemelem a lapot és kővéváltan látom, hogy szivem bálványa halhatatlan müvem olvasása közben édesen elaludt. * * * Ejh ! Nem irok többet. Ha folytatnám — altatószereiket eladni nem tudván — tönkre mennének a gyógyszerészek. Közgazdaság. A Triesti általános Bltositó Tár* sulat (Assicurazioiii Generáli) f. évi március hó 17-én tartott 82-ik rendes közgyűlésén terjesztettek be az 1913. évi mérlegek. Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1913. december 31-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek kor. 1,297.036,630.20 tettek ki és az év folyamán bevett dijak kor. 56.381,059.47 rúgtak. Az életbiztosítási osztály dijtartaléka kor. 22.566,54030-rel kor. 398.114,196.97-re emelkedett. Az életbiztositottak osztalék alapja kor. 7.515,715.11 tesz ki. A tüzbiz- tositási ágban, beleértve a tükörüveg biztosítást, a díjbevétel kor. 19,357.541,835 biztosítási összeg után kor. 33.058,512.87 volt, miből kor. 11.771,428.47 viszontbiztosításra fordittatott, úgy, hogy a tiszt díjbevétel kor. 21.287,084.40-re rúgott és ez összegből kor. 15.425,174.22 mint díjtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. A jövő években esedékess való dijkötelezvények összege kor 160.198,898,15. A betörésbiztositási ágban a dijbevétet kor. 1774,925.69-re rúgott, miből levonván a viszontbiztosítást, a tisza díjbevétel kor. 982 230.66 teti ki. A szállítmánybiztosítási ágban a díjbevétel kitett kor. 7.34é,807.26, mely a viszontbiztositások levonása után kor. 3.362,470.05-re rúgott Károkért a társaság 1913-ban kor. 50.202,042.11 és alapítása óta kor. 1.163 020,163.67 fizetett ki. E kártérítési összegből |hazánkra kor. 234.952,606.56 esik. A nyereség-tartalékok közül, melyek összesen kor. 15.504,719.08-re rúgnak, kölönösen kiemelendök : az alapszabályszerinti nyereség-tartalék, mely K- 7971,1 12.52 tesz ki, az értékpapírok árfolyam-ingadozására alakított tartalék, mely az idei átutalással együtt kor. 4.948,531.55-re rúg, továbbá felem ütendő a 160,000 kor. rugó kétes követelések tartaléka és az ingatlan tartalék mel az idei átutalással K- 2.425,075.01 tesz ki. Részvényenként 720 arany frank ostzalék kerül kifizetésre. A társaság összes tartalékjai és alapjai melyek az idei átutalások folytán korona 434.367,38847-röl korona 456.949,184-97-re emelkedett, a következő elsőrangú értékekben vannak elhelyezve: 1. Ingatlanok és jelzálog követelések kor 105.861,710-28. 2. Életbiztosi! ási kötvényekre adott kölcsönök kor. 51.760,232 04. 3. Letétbe helyezett értékpapírokra adott kölcsönök kor. 5.459,438 35. 4. Értékpapírok kor 237 342,355-23. 5, Követelések államokná és tartományoknál kor. 46’666,706’21. 6. Tárca váltók kor, 719.310-61. 7. Készpénz és az intézet követelései a hitelezők követeléseinek levonásával korona. 9.139,432-26. Összesen kor. 456.949,184-97. Ezen értékekből 85 millió korona magyar értékekre esik. — A „Minerva“ általános biztositó részvénytársaság Budapesten, — mely az, Assicurazioni Generali leáDyintézete, — egyébb ágazatain kívül foglalkozik a kezességi- és óvadék-, valamint az eltulajdonitás- lopás-, hűtlen kezeléf-és sikkasztás elleni nemkülönben a versenylovak, teüvórek és más értékesebb tenyészállatok biztosításival mely uj ágazatokat nevezett társa ság vezette be hazánkban, valamint áru- és uüpodgyász- biztositásokat az Európai áru-és podgyász- biztositó részvénytársaság szá nára. Főmunkatársak: dr. Katona Sándor és dr. Kaba Tihamér
