Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-02-24 / 8. szám
Sziaórváralja, 1914 febrnuär 24. — 8. szám Tizenegyedik évfolyam NERVARAL TÁRSADALMI, QAZDA5AQI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szim ára 12 fillér. NyíHtér soronkint 5 > fillér. MESJE U EN I K MiNOEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fäbiAn is tv An. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Sziaérváralja“ szerkesztőségéhez Szinéreáraljára küldendők. Hirdetésehet mérsékelt árakon késiünk. Művészek nyugdija, A magyar művészi kultúra és a jó magyar hírnév érdekében Írjuk e sorokat. Nemzeti presztízsünket elsősorban művészeink lendítik eiőre Azok, kik nemzetük nagyságán munkálkodva. megfeledkeznek magukról s mig másoknak annyi gyönyörűsége, szereznek : önönmaguknak a polgári megélhetést s a nagy elfáradáskor a pihenést sem tudják biztosítani. Egy nemzet kultur-nivójának egyedüli kritériuma, hogy művészeit a vászon és márvány lángeszeit mennyire tudja megbecsülni. Egy nemzetnek alig lehet nagyobb szégyene, mint ha művészei nyomorognak. S a magyar társadalomnak valóban oka lehet eg' kis lelkifurdalásra, mert a magyar művész világ- tipusa a müveit proletárnak. Érdekes, magasztos a művész hivatása, de szomorú. Zsold nélküli emberfeletti véráldozattal szolgálják a kultúrát s veszteglő sorsukat az állam nem hajlandó kizökkenteni a kátyúból. A társadalomnak kell tehát enyhíteni a müvésznyomort. És most erre itt az alkalom. A „Nemzeti Szalon“, — melynek Andrássy Gyula gróf az elnöke —- engedélyt kapott arra, hogy a „Művészi Segély- és Nyugdíjalap“ javára sorsjátékot rendezzen. A munkálatok már folynak és MolnárViklor ny. államtitkár védnöksége alatt s napról-napra közeledik a húzás ideje: 1914. március hó 5-e. A Nemzeti Szalon igazgatósága most arra kéri a nagyközönséget, hogy aki a címére küldött három darab sorsjegyet nem tartja meg, értékesítse azt ismerősei körében. És ha mng ezt sem hajlandó megtenni : nyomban küldje azt /issza a Nemzeti Szalon sorsjátékirodájába. Mert minden visszatartott s ki nem fizetett sorsjegy egy koronával károsítja meg a leghumánusabb alapot. A Nemzeti Szalon ajándékban is részesíti azokat, akik a magyar művészek érdekében fáradoznak. — Mindenki, aki ötven darab sorsjegyet elad, egy eredeti testményt kap a Nemzeti Szalon kiállításából. Ezen célból egy levelezőlapon is elég a központi irodához fordulni. Mindnyájunknak van egy kedvenc művésze s mindnyájunknak szereztek már gyönyörűséget a szin, vonal és plasztika színjei. Ajándékozzuk hát meg őket egy kis jó szívvel, fáradsággal. Ők, akik szivük minden melegét, lelkűk minden lángolását nekünk adják: megérdemlik, hogy egyszer mi is tegyünk értük valamit. Bikavásár Szatináron 1914. március 11. és 12=én. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Szatmárnémetiben, a ^városmajorban alábbi beosztással tartia meg XII. Bikavásárát : 19U. évi március 11-ón d. e 9 órakor magyar bikák —, 1914. évi március 12-ón d. e. 9 órakor pedig nyugati fajta bikák vásárait. Felhajthatok szatmármegyei birtokosok tenyészbikái. Tudomására hozzuk a tenyésztőknek, hogy a felhajtott bikákat a vásár megkezdése előtt e célra kiküldött bizottság fogja felülvizsgálni s a nem megfelelő egyedek állami kedvezmónynyel nem vásárolhatók meg. Bejelentési határidő mindkét fajta bikára : f. évi március hó 7 d. u. 5 óra, ezen A „SZINÉRUARALDA" tARCÁDA A gyermekkor, Zöld zsalugáter picike házon, Teteje tornyos, udvara kert, Száz oleánder nyitja virágát . . . Üveges gangon cica hevert. Este, ha alkony hinti le csőkját, Zongora hangja s dal rezeg át . .. Künn a cserépes picike kertben Összeborulnak a rezedák. S hogyha a dal elhangzik az éjbe, Kijön egy sápadt, gyászos alak. Szőke hajára lila világgal Futnak a kékes holdsugarak. Orgonabokrok illata szállong ... Megy a leány ... az arca ragyog, — Álmokat látó, tiszta gyereksziv Szűz ideálja az, te vagy ott. Csipke szegélyes, zöld pici kis ház, Feledést lásd, ködbe takar. Gyönyörű, édes, tiszta gyerekkor, Betemet lassan már az avar I M. Bella. Csiky Gergelyről. Irta : Mikszáth Kálmán. (Ezt a gyönyörű visszaemlékezést Mikszáth a magyar színpad egyik igen hírneves hómunkásáról, Csiky Gergelyről i891-benirta Csiky halála alkalmából. Most ez a nekrológ újra meg fog jelenni az iró Hátrahagyott Iratainak „Az én halottaim“ cimü kötetében, melyet Rubinyi Mózes dr. rendezett sajtó alá. Nagy örömünkre szolgál, hogy a kiadó Révai Testvérek szives engedelmével már most gyönyörűséget okozhatunk vele olvasóinknak.) A mi fánk is vedlik, sárgul. Az a fa t. i., amelyiken én is valami levélféle vagyok valahol alul; a mi generációnknak a fája. Hol-hol lehull egyik levele; harmadéve a szegény Visi Imre mint el : a jók legjava. Korán halt meg, ha ő maga határozhatta volna el, talán a saját kedvéből is meghalt volna, hogy tovább álmodhassa a Tisza- korszak uralmát odalent . . . Aztán meghalt a kis Reviczky is. Jó pajtásom volt. Itt ült a mellettem levő asztalnál. A legszebb leve'ek egyike volt ezen a mi fánkon, s lehullt. A halál egyik lehel- lete lefújta. Most pedig egy egész galy törött le: Csiky Gergely. Épen az a galy, amelyen a legjobb gyümölcs termett. Mi rajtunk már a sor. Kezdenek már a fiuk megindulni , . . Szomorú dolog, de meg kell lenni. Isten akarata bizonyára. Akik elmentek, azok elmentek; nem tudnak róla semmit; de minekünk fáj, akik itt maradtunk, hogy már ők nincsenek többé. Veri még a pöröly a sárga aranyat a körmöci pénzverdében, de mi felsóhajtunk: „ugyan kinek veri?“ Szállong még az ajkakon röpke éle, eleven szófordulat, de már nem tesszük utána: .Ejnye, de érdemes volna elmondani Csikynek“. Tűz még majd ki dijakat az Akadémia, de már nem jegyezzük meg soha többé; „Vájjon mit fundál ki megint Csiky ?“ Nem fundál már ő ki semmit. Meret ven, hidegen fekszik, kihűlt elmével, kihül- szivvel. Még felhangzik egyszer a taps, mikor az Atyafiakat előadják, a megmaradt uj darabját, amire most készülnek a színháznál. Micsoda taps lesz az! Kinek fog az szólni? Még tán belekiált a karzatról egy pár együgyű néző: — Lássuk a szerzőt ... a szerzőt1 Hívni fogják l — A rendező kijő. Vájjon mit tog felelni ? Felelhet-e olyat, amin el ne fakadjanak sirv a ? >■ 25 lg» i$n GÜl 7» uOXl íj clA jiésavsa t
