Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-07-21 / 29. szám
1914 julius :2jl FZIN'É-RVARALJA mány a nagybankokat tömi pénzzel, addig a magyar közgazdasági élet sü'.yedését és -válságát nem lehet megakadályozni. HÍREK. Gyászhir. Törvényszékünk elnökét dr, Papolczy Gyulát mély gyász érte. Andor nevű 23 éves honvédhadnagy fia hosszas szenvedés után Budapesten, a Park-szanatóriumban meghalt. A pagy és mélységes gyászban a kiterjedt család minden ismerőse őszinte részvéttel osztozik. Papolczy Andor holttestét péntek délelőtt helyezték a szatmári állomástól örök nyugalomra a hidontuli rk. temetőben. Áthelyezés. Az igazságügymiaiszter Godián Antal mócsi járásbirósági Írnokot a nagybányai járásbirósághcz helyezte át. _ Az első papszentelések az uj görög katholikus egyházmegyében. E hó 12-én fényes ünnepségek között voltak az első papszentelések. Vasárnap délelőtt ünnepi mise keretében szentelték papokká Székely Jenőt, Bota Jánost, Szuvák Józsefet, Vályi Miklóst, akiket a kisebb egyházi rendekkel már elláttak. A papszentelés a debreceni gör. kath. templomban folyt le fényes egyházi szertartásokkal. Áthelyezés. A földmivelésűgzi miniszter Günther József rahói erdőfőmérnököt Nagybányára helyezte át s a fernezelyi erdőgondookság vezetésével bizta meg. Halálozás. Egy munkában eltöltött, puritán életű embert ragadt el váratlanul a halál az élők sorából. Ináncsy Pap Karoly, földbirtokos, a Szaimári Gazdasági és Iparbank alelnöke, Szatmárvármegye th. biz. tagja, julius 15-én délelőtt 10 órakor rövid betegség után, 64 éves korában elhunyt. Felsőbánya uj h. polgármestere. Felsőbánya képviselőtestülete dr. Moldován Ferenc főjegyzőt, szerkesztő kollegánkat h. polgármesterré választotta. Szatmármegyei kalauz. E czimen igen érdekes és széles körültekintéssel megírt könyvet adott ki ,Farkas Jenő felsőbányái polgármester. A könyv bevallott czélja a turisztikát szolgálni, s czéljának derekasan meg is felel, amennyiben mino- cziózus részletekkel ismerteti egész Szatmárvármegyét, lakosságát, népességi viszonyait, statisztikai adatait, nevezetesebb látnivalóit, kiránduló helyeit, közlekedési viszonyait, sőt arra is kiterjed Farkas Jenő figyelme, hogy a turistát még a szállók, éttermek tömkelegéin keresztül is elkalauzolja, tájékoztatva a helyi árakról is. A vármegye nagyobb városainak s nevezetesebb helyeinek közli dióhéjban történetét is, látnivalóit, kiránduló helyeit, szóval oly leírást ad, mely nemcsak a turistának, de mindenkinek, aki egy vármegyével megismerkedni akar, megbecsülhetetlen. S emellett nem fárasztó, hanem n-agyon is érdekes olvasmány e könyv, mely könnyed stílusával s változatosságával egyszerre behizelgi magát az olvasónál. Az előszóból megtudjuk, hogy Farkas Jenő dr. Thirring Gusztáv egyetemi tanár, akadémikus, a Magyar Turista-egylet elnökének felkérésére állította össze e könyvet a Magyar Baedekker részére s a könyvre nézve a legnagyobb dicséret, amit dr. Thi> ring birálatképen mond ; „Valóságos monográfiája ez a vármegyének, mely a legmagasabb igényeket is kielégíti. Ha valamit sajnálok, úgy ez csak az, hogy a munkálat sokkal terjedelmesebb, semhogy egész terjedelmében a Baedekkerben közöihetnők s igy erős rövidítéseket kell majd alkalmaznom, a Baedekkerben megengedhető kere- betarthassam, Remélem azonban, ezen rövidítéseket a munka értékének csökkentése nélkül, inkább a jelentéktelenebb részletek összevonásával vagy rövidítésével fogom keresztül vihetni. Úgy gondolom továbbá, hogy a munkát úgy, amit megvan, I a maga égé zében is ki kellene adni“. íme ‘ most megjelent a könyv egész terjedelmében ^ nekünk erős a hitünk, hogy az nagyban fog a fokozni a vármegye városainak idegen forgalmát is Mit jövedelmez a hivatalos lap ? A „Budapesti Közlöny“-t és ennek „Hivatalos Értesítő“ cimü mell kletét az Athenaura irodalmi és nyomdai részvénytársaság adta ki aj beiügyminiszieriumtól birt bérlete alapján. A hivatalos lap bérlete tárgyában legújabban megtartott versenytárgyaláson a belügyminisztérium — amint értesülünk — ismét az Athenautnnak ítélte oda a hivatalos lap kiadását. Az Athenäum 185 000 koronát fizet évi bér fejében a minisztériumnak. És erre á lapra hivatkoznak olesóság tekintetében hivatalos hirdetőink! hogy teket hogy No, mi volt az ? — Most már emlékszem. Egy régi szerelmem, — mondta blazirt arccal az őrnagy. IV. Másnap délelőtt Gálosné egyedül volt odahaza. A férje tárgyaláson volt. A fia valamelyik barátjánál járt. A szobalány a kerítésen át beszélgetett egy huszárral. Gálosné végtelen szomotunak, betegnek érezte magát. Máskor rózsás arca most sápadt veit s a szeme körüli apró ráncok fenyegeiőleg figyelmeztették a közelgő őszre, — az öregségre. Érezte, tudta, hogy valami történni fog. Finom asszonyi lelke sejtette, hogy_ a inult háttérbe togja szorítani a jelent. És félt tőle. Tudta, hogy a becsület, a tisztesség, minden, amihez ragaszkodott — most semmivé lehet. Amitől rettegett, az csakugyan bekövetkezett. Réthy őrnagy csakugyan eljött. Az asszony ott ült egy nagy karosszékben, Szomorúan nézett a férfira. Az odalépett hozzá, megszorította a kezét, mélyen a szemébe nézett s azután csak annyit mondott : — Emlékszik . . . Megismert . , . Az asszony most felkelt, szemében dacos tűz lángolt, erős, szilárd meggyőződéssel beszélt: — Mit akar ? Miért jött el ? Az átkos múltat eltemettem, békében, boldogan élek. Bűnömről nem tud senki. Derék, jó férjem van, aki megbocsátotta bukásomat Látja, uriasszonnyá tett és hű, becsületes asszony vagyok. Mikor az övé lettem, még nem szerejtem, de most már becsülöm és sze- j retem. Lopni, rabolni mennék, ha úgy kivanhá tőlem, hisz ő is megtett mindent, csakhbgy boldognak lásson. Réthy csodálkozva nézett a kipirult asszonyra. Gépiesen mondta : Eljöttem a múlt . . A múlt . . . Oly régen láttam. — Rég látott. Igaz De erről ne beszéljünk . . . — Fiatal, bolond leány voltam, ön j csinos fiú volt. Tetszett nekem. Megszerettem. * Odaadtam a szivemet, a testemet, j Nézzej, ennek tizennyolc éve. Elfeledett, I ré.-i dolog. Ne bolygassuk a múltat, a régi sebek is fájnak . . . I— Tulajdonképen csak azért jöttem, I hogy láthassam, hogy beszélhessek Önnel. Nézze a fejemet, ma-holnap fehér lesz a hajam. Kezdek nem veszélyes lenni. Most sem ázért jöttem, hogy a szerelmét kérjem, hanem eljöttem, mert a múlt kívánta ezt tőlem. A mi barátságunk régi, tizennyolc esztendős. Szerettem Önt egykor, de a szerelem elröpült s nem maradt más, mint egy c^omó édes, szép emlék . . . Az asszony megindultan mondotta : — Az Ön szerelme hamar elröpült. Bűnömmel, szégyenemmel magamra hagyott és kezdődött a szomorú kálvária Nyomorogtam. Nem volt egy rongyom sem. Magamat százszor is megöltem volna. De élnem kellett. Nem magamért, a fiamért, a maga fiáért. — Igaz, erről megfeledkeztem, mondta halk hangon az őrnagy. 29 szám Nem lesz népfelkelő szemle. A honvédelemügyi miniszter a hivatalos lap legutóbbi számában közli, hogy a kötelező népfelkelői időszaki jelentkezés az idén nem fog megtartatni. Életmentés. Az avasujvárosi ut mély árkába e hó 13-án játszás közben beleesett Kardos Mária, Kardos János 4 éves kis leánya s már fuldoklani kezdett, mikor véletlenül arra ment Szilágyi Simon szolgabirósagi hivatalszolga, ki észrevette a vergődő gyermeket és megmentette az életnek. Állatvásárok vármegyénkben. Juiius 27-én Fehérgyarmaton, Nagypaládon és Szinérvaralján ; augusztus 4-én Aranyos- megyesen, Krasznabélteken és Nagyecseden, 6-án Kiralydarócon, 10-én Avasujvároson, 12-én Nagysomkuton, 14-én Erdőszádán, 24-én Csengerben, 24-én Nagybányán. Eleonora Duse pályatársaiértA hírneves olasz tragika Róma egyik viliág negyedében most rendezi be a „szinészn rő , könyvtárát“, melyet fiatal és kezdő pálya társai számára alapított. Ebben a könyvtárban Duse meghívására tett látogatásáról számol be „A Nő“ c. feminista folyóiratban Glücklich Vilma egy rendkívül érdekes cikk keretében. Ugyancsak ezen s7ámban jelent meg Fónagy Bélának, a Társadalmi Muzeum könyvtárosának cikke „A Nő házáról“ a lipcsei könyvkiállitáson. Szikra : A házasság és az „eugén“ mozgalomról irt. Antal Margit pedig azokról a visszaélésekről, melyeket az óraadó tanitónókkal szemben elkövetnek a szülők és amelyek különösen most az iskolaév végén a legszembeötlőbbek, a mikor 2—3 hónap oq át jövedeimüktől megfosztva kell a tanítón őknek a pihenésre szánt időt végigtengődniök. Nagy érdeklődésre számíthat Gergely Jankának, a Nótisztviselők országos egyesülete elnökének „Mi hasznom van belőle“ cimü szellemes cikke is. „A Nő“ vezércikkében a leányok elől elzárt, a leányokat nélkülöző és végül a férfitársadalom által a leányokyak szánt iskolákkal foglalkozik. A bel- és külföldi érdekes szemleanyagon kivül ismerteti még a lap a coloradói választójoggal biró asszonyoknak sikeres akcióját, amelyet erélyes közbelépésükkel a sztrájkoló bányászok érdekében kifejtettek. A Bédy-Schwimmer Rózsa, gróf Teleky Sándorné (Szikra) és Pogány Paula szerkesztésében kéthetenként megjelenő egyet— Akkor jött a férjem. Szeretett nagyon, annyira, hogy bűnömet is megbocsátotta és magához emelt, hitestársává .tett engem, a bukott, bűnös nőt. Még akkor sem voltam boldog és az ő finom lelke megérezte bánatom okát. Elhozatta gyermekemet, felnevelte, tanittattal és odaadta az ő saját becsületes nevét annak, aki soha egy szóval, egy pillantással nem éreztette hogy nem ő az apja. ’ Gálosné egy pillanatig gondolkozott) aztán lassan mondta: Most - már mindem tud. Beláthatja hogy a mi utaink ketté váltak. Nekünk több beszélni valónk nincs az életben. Csak arra kérem még, hogy most menjen, menjen innen . . . Az erős asszonyi lélek is összetört. Gálosné eltakarta az arcát, nem tudta visszatartani a könyeit Réthy odalépett az asszonyhoz, megcsókolta hosszasan a kezét, egy hosszú pillantást vetett reá, (azután lassan kifelé indult. Gálosné még mindig mozdulatlanul ült a karosszékben, nem is hallotta, mikor az őrnagy távozott. Magához tért. A fia állt előtte. Csodálkozó arccal kérdezte : — Anyám, mondd, mi történt. Egy katonatiszt jött ki a kapunkon. Gálosnéban felébredt az anya. A fiúnak nem szabad semmit sem megtudni. Egy pillanatig égette a száját a nagy hazugság, de aztán megkönnyebbülten mondta : — Talán valakit keresett. Én nem is láttam . . .
