Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-01-20 / 3. szám
3 szám. SZINÉR VÁRALJA 1914 január 20 Ha a kormány kebelében létrejöttek a megállapodások a fent jelzett fontos kérdésekre nézve, — aminek még a jövö év elejéig kell megtörténni tekintettel a törvény fent hivatkozott rendelkezésére — akkor meg fognak indulni Ausztriával az úgynevezett kiegyezési tárgyalások abból a célból, hogy a jövő ciklusra a monarchia másik államával való viszonyunk mikénti szabályozása lehetőleg már az 1916-ik év kezdetéig a kormányok között végérvényes megállapodás utján fixiroztassék. Csak ha e kérdés tisztázva lesz, láthatjuk tisztán azt, hogy miként és milyen irányban keilend a távolabbi külföldi államokkal való gazdasági politikai viszonyunk „ rendezésének munkájához fogni, önként értetöen ennek a rendezésnek lényegesen eltérő módon kell létre jönni akkor, ha Ausztriával az eddig fennállott korlátlan, szabad forgalom alapján fogjuk a kővetkező ciklusra vonatkozó kiegyezésünket létre hozni és viszont lényegesen más alakulást nyer a külföldi államokkal való viszonyunk rendezése akkor, ha ez a korlátlan szabad forgalom Magyar- ország és Ausztria között többé nem tartatnék fenn. Bármint jöjjön is létre a két állam között való gazdasági-politikai rendezkedés, minden esetre 1916-b.an meg fognak indulni a távolabbi külföldi államokkal való és 1917 végén lejáró kereskedelmi szerződések megújítására vonatkozó tárgyalások, önként értetöen ezeknek mikénti irányításáról ma nyilatkozni még inkább lehetetlen volna, mint az Ausztriával kötendő szerződésről, mert hiszen miként említettem, a távolabb külfölddel való kereskedelmi szerződéseink iránya lényegesen eltérő lesz ahoz képest, amilyenmegállapodások jönnek létre Ausztriával való politikai viszonyunk rendezésére vonatkozólag. Ami Ausztriával való viszonyunk rendezését illeti, nem kívánom titkolni azt az egyéni meggyőződésemet, hogy amennyiben sikerült adott és méltányos elvek alapján oly megegyezést létesíteni, amely mindkét fél gazdasági érdekeit helyesen szolgálja nemcsak politikai, hanem egyetemlegesen az összes gazdasági érdekeink szempontjából is: úgy én mind a két félre legelőnyösebbnek tartom a mai szabad forgatom további biztosítását, mert a szabad forgalmat nyújtó gazdasági területeknek elaprózása általános gazdasági erőcsökkenést jelentene. Ebből a szempontból egyenesen kívánatosnak tartom azt, hogy a forgalom béklyói minél lazábbak legyenek, ha lehet, egy lényegesen nagyobb területen is, mint a monarchia két államának mai területe. Értem ezalattj azt, hogy nagyon előnyösnek tartom azt, ha lehetséges volna egy középeurópai vámuniót létesíteni, melynek tagjai egymás forgalmával szemben kedvezőbb eljárást biztosítanának, mint a vámunión kívül álló országok forgalmával szemben. Hogy milyen nagy szükség volna egy ilyen hatalmas gazdasági egyesülésre, azt legjobban tapasztaljuk akkor, amikor az egyes európai állomoknak az egy világrészre kiterjedő Amerikai Egyesült-Államokkal szemben való állásfoglalásról van szó. Ezzel a hatalmas amerikai gazdasági területtel szemben a gazdasági erő kívánatos egyensúlya csak akkor volna elérhető, ha az európai államok nem mint eddig, elkülönítve, hanem egy ilyen hasonló szervezetbe egyesülten tudnának vele szemben áílani. A vámuniót önként értetöen, magam sem a teljesen szabad forgalom alapján képzelném, hanem azon az alapon, hogy a vámuniót képező államok egymással szemben automomiájukat fentartva, más kölcsönös forgalmát mégis a vámunió keretein kívül maradt területekkel | szeben jelentékenyen kedvezőbb elbánásban részesítenék. Azt hiszem, hogy ezen uj kereskedelemi szerződési ciklusban, illetőleg az erre vonatkozó nemzetközi megállapodások kereteiben célszerű lenne megoldani egy napról — napra aktuálisabbá váló és mindinkább nemzetközibb jelleget öltő ^kérdést: ez a különböző nyílt és rejtett kiviteli prémiumok kérdése. A prémiumok a természetes gazdasági fejlődéssel ellentétes mesterségesen előidézett forgalom eltolódásokat eredményez- j nek. Kívánatos tehát, hogy az ebből származó .gazdasági és pénzügyi viszásságok — ügy, mint annak idején a cukorprémium kérdésének nemzetközi rendezése alkalmával sikerült, lehetőleg kiküszöböltessenek illetve egyetértő nemzetközi rendezés utján általánosságban is kívánatos helyes irányba tereitessenek. Ha sikerül fog a monorchia másik államával való gazdasági viszonyunk rendezése érdekében a méltányos megegyezést létrehozni, amit én remélek, akkor a külföldi államokkal együttesen kötendő kereskedelmi szerződéseink tekintetében továbbra is a múltban követett azt a helyes politikánkat kell szem előtt tartani és követni, amely a monar- [ chia két államának eltérő gazdasági és kereskedelem politikai érdekeinek egyaránt méltányos kielégítését tartja szem előtt. Értem ez alatt azt, hogy mezőgazdasági termelésünk feleslegének a Nyugat felé irányuló kivitele érdekében szükséges engedményekért, tehát elsősorban Magyarország érdekeit szolgáló koncessziókért a a nyugati államok iparcikkekben való behozatalának, tehát az ipari termelés terén túlnyomóan érdekek számlájára adunk ellenszolgáltatásokat, viszont feleségemmel megszöktél! Üldözéstekre nem gondoltam, mert előttem megszüntetek létezni!.. . Azt hiszem, viselkedésem példás volt! — Édes Adolf, ez mind nagyon szép, de az eleven embereket nem lehet otyán könnyen megsemmisíteni í. . . A tudományban kijavíthatjuk a valót, a példa helyességének kedvéért, de az életben neal! ' • — És ez mit. bizonyít ? Seyling izgatott lépésekkel fel s alá járt. Azután megállt a tanár előtt : — Amint mondtam, élő embereket nem lehet megsemmisíteni, de még az emléküket sem 1. ., Ah, ha ezt megtehetné valaki, én ugyancsak kitöröltelek volna az c életéből! — Ugylátszik lelkiismereted nagyon nyugodt! — szólt vontatva a tanár. — Igen, valóban az válaszolt Seyling. — Amint mondani szokás, nagyon ág. lelkiismerettel bírsz ! — Én pedig úgy látom, hogy nálad teljesen hiányzik! A tanár gúnyos nevetéssel válaszolt, — Ha szegény Loéise ezt sejtheti folytatta Seyling — milyen boldogok lehettünk volna ! Emléked mindvégik árnyékként borult lelkére !... Ha ez nincs, könnyen eltűrtük volna a nehéz küzdelmeket, melyek az uj világban vártak reánk, mert Amerikában sem fekszik arany az ut porában ! —- Tehát ő... ő megbánta igaztalan- ságát ? — kérdezte habozva a tanár. — Jgaztalanságát ? — ismételte keményen Seyling. — Az okos és erőslelkű aszszony téged tartott igazságtalannak, tehát mentve érezte magát a bűntől! — Úgy, úgy !. .. Tehát amint mondom, én voltam az árnyék életében ? — Igen. bár szánalmat is érzett Irántad, te ,.. te könyvmoly ! ‘ . * — Szánalmat ?. .. Erre ugyan mi szükségem sem volt, anélkül is bátran viseltem a csapást, mert végre volt még más feladatom is az életben, mint a családi boldogság keresese. És ez talpra á litott. Seyling egész testében reszketett az izgatottságtól. — Mennyi időre vo't szükséged, hogy „talpra állj ?“ Ugy-e, kétszer huszonnégy óra sem kellett hozzá ?... És ő .. . Ah, ölni tudnék, ha arra gondolok, hogy mennyire elkeserítetted egész életét! Ha más dolgod 'és más érdeked volt, miért vetted nőül? .— Talán tartozom erről számot adni ?., Hát azt hiszed, hogy mindent feláldozva, csak a turbékoló szerelmes szerepét kellett volna játszanom ?... Nem, édes barátom, egész másféle feladat jutott számomra az életben osztályrészül ! Es bár teljes szerénységgel, de kijelenthetem, hogy egy részét már elértem annak, amit célul töztem ki magam elé ! — Igen, igen, az újságokban gyakran, olvashatja az ember a bölcsészet hires tanárának Vollraann Adolf“-nak nevétJ — Azt akarod mondani, hogy ez után törekedtem ?. .. Számomra elég az a tudat, hogy nem éltem hiába. — A bölcsészetet illetőleg ! — szó megvető hangon Seyling. — De arra soha sem adtam valami sokat — Ne mondd ! . .. Azelőtt nem merted ezt ilyen nyíltan bevallani! Seyling felkacagott. — Mert nagyon is félénk és ostoba voltam ! De ma már bátran hirdetem, hogy a legkisebb darab élet többet ér, mint mindaz, amit életed végéig össze fogsz firkálni ! ... Emiatt kínoztál egy énekes életet, amig a tieddel egyesítve volt, s e miatt gyötörted még akkor is, midőn szabad akaratából megváit tőled! ... Te önző! A tanár nyugodtan és szabatosa n válaszolt :- Bizonyíthatod, hogy saját személyemet illetőleg, valaha is kért-e valamit ? . ,. Mert ha a kutató szellem feláldozza a tudomány érdekében a mások boldogságát, az semmi más, mint magasabb fokú altruizmus ! — Oh, te bölcsész ! — mondta Seyling, gyűlölettel teli hangon, — Hát életeiben még sohasem nyitottad ki szemeidet ? Úgy születtél hülyén és ostobán ? Valóban azt hiszed, hogy cifra, nagy hangzású szavakkal meg lehet hazudtolni az életet ? Különben miért is beszélek veled ?... Csupán egyet akarok még mondani! Mint laikus, tudatlanmerészségemmel, amint mondtad — megvetem a hozzád hasonlókat is! Téged még azért is gyűlöllek különösen, mert megróna tottad Louisa egész életéti Miért is vetted el? ő mindazzal birt, amivel széppé tehetid
