Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-06-16 / 24. szám
Sziaérváralja, 1914. , Junius 15. — 24. szám * « Tizenegyedik évfolyam Előfizetési árakEgész évre 6 korona^Félévre 3 ko Negyedévre 1 korona 50 fillé^f^ev^^K^ára 12 Nyilttér v 'S^V.' ' MEGJEUENIK OfeN. róna. fillér. Felelős szerkesztő : fAbiAn istvAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetésohet mérsékelt árakon hősiünk. Csendélet. Korunk a mozgalmak, az evolúciók kora. Annyi elv vezérli korunk komplikált társadalmának merészen tagolt osztályait, amennyi eszme, amennyi érdek uralkodik a íeltola- hodott felszínen. A szélrózsa minden irányából, a modern kultúrával kitartóan haladó nagy városokból éppen úgy, mint képzelt Mucsák elmaradt fészkeiből feljajdul a panaszkodók zokszava: társadalmi és gazdasági jobblétet követelvén, mint tarthatatlan helyzetük egyetlen kivezető expediensét. A gyors évtizedek egymást érik a végtelen idő örökké pergő orsóján, a kort mozgató eszmék vajúdnak, mint a mesebéli hegyek; de ama bizonyos kis egér csak nem akar megszületni: nem tudjuk a szociális krízisek nalotti torát megülni, hogy egy szebb, egy boldogabb s mindenek felett egy emberségesebb jövő — rózsaszínű, napsugaras hajnalára 'ébredhessünk. Valamennyien érezzük, hogy sok mindennek másképpen kellene lennie ; de csak érezzük és semmit sem teszünk! Azok a kevesek, akik az általános boldogulásért cselekednek, annyi az, mintha egy égő lángban álló palotából, avagy bérkaszárnya- tömbből megmentek egy ablakrámát. Az egész épülefkolosszus porig ég; de én boldog vagyok, mert egy abíakrámát mentettem meg az emésztő tűz piros nyelveitől. Én azt hiszem, hogy ha meg akarjuk menteni a példabeli palotát, — a tüzet kellene eloltani: vagyis megszüntetni annak az okát, amely a palotapusztulás szomorú okozatát eredményezi. Igen: ha fel akarunk szabadulni valamely társadalmi baj, vagy gazdasági nyomás áldatlansága alól, nem elég csak méltatlankodnunk s szép szavakkal keresni « 'elmerült tarthatatlanságok személyi vagy tárgyi okozóit, — hanem azok tüneteire sorozatosan rámutatva, — az orvoslást viribus unitis meglelni. Hazánkban nagy átlagban, vegyük Erdélyt, avagy Dunántúlt, akár a nagy magyar Pusztát, vagy a Felvidéket, a városokra letargikus HU álom nehezült. Azt a beriwö$nást tesz az emberré, mint mikór egy hatalmas vásznat szemlélünk, amely — csendéletet ábrázol. Az álmatag nem- bánomság, a beletörődés kétségbeejtő hangulata nehezül a magyar társadalomra. . . . Nem egy szomorú tapasztalattal lettem gazdagabb, mikor egy-egy hosszabb-rövidebb tanulmányúiról hazatértem. Mindenütt az osztályszerinti elkülönödés és az egyénenkénti széthúzás szomorú tüneteit láttam, amelyeknek melegágya — a pletykabacillussal megfertőzött s talán ezért nagyon kedves —• casino. Szép, nagyon szép a casinoi élet! Nekem az a véleményem, hogy — kegyelem a kevés és dicséretes kivételnek — fel kellene robbantani s helyébe modern kulturegyesületeket alapítani, amelyek nemcsak apró szórakozásokról gondoskodnak, hanem amelyek a nagy kulturtevé- kenység egyetemes keretében s vele párhuzamosan a szociális és gazdasági nyomások lokális bajait orvosolják ! Ha. mi a városok egyre nagyobb mérvben jelentkező mozgalmai kerefl „SZlNÉRUÁRflLJJfl^ mrcfm Vigyázz! . . . Vigyázz ! . . . a lelkem közel vau, Hogy feledni tudjon, Hogy neved, emléked vegaép’ Végkép’ elboru jón . . . Kevés volt, mire kértelek S te a kévést hagytad . . . Égő vágy lesz minden szava — Gondoltad — ajkamnak. Ölelj magadhoz, mig lehet. Mert a szikra hamvad . . . Nehogy megbánd s a fejedre Hullass bánó hamvat . . , Nehogy szavad átok legyen, Önmagadra átok, Bűnnek nézzed a nagy Istent, Ki lányra álarcot teremt S magát, a világot. Akit az emberek szeretnek . .. Akit az emberek szeretnek, Nem olyan az, mint én vagyok. Nem emelek szegénynek, urnák Földig sohasem kalapot. Akit az emberek szeretnek, Nem olyan a szeme annak, Fáradt, álmos, fénytelen tüzű, Hol mindig áönyek fakadnak. Akit az emberek szeretnek, Sokszor csuszó-mászó áf át, Rabszolga, vagy rabszolganő . . . Hajh! . . . de: magas polcra várhat. Balogh István. Az anyai szív. — Ó-francia eredeti után. — Egy legény szeretett egy leányt, aki hiú és szívtelen volt A leány egy ízben azt álmodta, hogy mindig fiatal es szép maiad, sőt szépsége még növekszik, ha szekrényében annak az asszonynak a szivét birja, aki szeretőjének életet adott. És igy szólott a legényhez : „Menj, öld meg anyádat, tépd ki a szivét és hozd el nekem.“ A legény megrémülve a szemébe nézett és elmenekült. Másnap azonban ismét eljött és a leány megint unszolta: „Menj, gyilkold meg anyádat, tépd ki a szivét és hozd el nekem, hogy örökké szeresselek és szép és fatal mardjak.“ „Ne követelj o y iszonyú dolgot tőlem“ mondá az ifjú. De ő csókjaival dhalmozta és minden csók után újból es újból kérte: „Tedd meg !“ Az ifjú azonban eltolta magától ts elfutott. Másnap azért megint csak eljött és a leány újra sürgette : „Menj, öld meg anyádat, tépd ki a szivét, hogy örökké szeresselek, hogy mindig szép és fiatal és boldog legyek.“ „Bocsáss el 1“ „Ha meg nem teszed, megteszi más, aki szeret és az lesz azután a szeretőm“, mondá a leány és magara hagyta a legényt. Kétségbeesetten bolyongott az ifjú egész nap, s amint besötétedett, haza rohant és megtette, amire a leány kérte. Amint a sötétben szeretőjéhez sietett, megbotlott és elesett. És amint sóhajtozva felegyenesedett, hallotta, amint a véres anyai sáv gyengéden kérdezte 1 „Megütötted magad, gyermekem ?“ Jóslat. Az 1798. év karácsony estéjén a párisi előkelő házak egyikében, a Beuvnn- p aló fában nagy társaság volt együtt. Carotte Jakab, ki kissé későn érkezett, egesz csendben asztal végén foglalt helyet. Széké.
