Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-29 / 18. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. > # Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 13 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEC JE LEN IK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn is tv An. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény é* küldemény vala i int az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakén közlünk.-a. A náv. A Magyar Államvasutak ügyeiről szólva mindég és unosuntalan belekeverik a cikkírók a politikát. Mindenki abból a szempontból nézi ügyeinket, hogy milyen politikai pártállásu. Aki kormánypárti, annak mindig jó az államvasut, aki ellenzéki, az jnindég talál hibát az államvasutak működésében. És talán ez az oka annak, hogy az államvasut — objektiv és őszinte politikától mentes kritika hiányában — nem az, aminek tulajdonképen lennie kellene. Mert azt az egy tényt meg kell állapítanunk politikától teljesen függetlenül, hogy nem vall sem fegyelmezettségre, sem rendre az, hogy naponkint távirati jelentések hozzák hirül, hogy egyszer a Máv. egyik vonalán, egyszer a másikon történt nagyobb vagy kisebb, de mindig az alkalmazottak pusztulásával járó szerencsétlenség. Maga ez az egy tény, olyan szomorú világot vetaMáv.-ra, hogy megérdemli, hogy a legkomolyabban foglalkozzunk vele. A „SZIMÉRUflRALDA“ CÁRCÁ3A. Koldustarisznya. Egyszerű a kis dal, szinehagyott holmi, Nem ebül szerzett, hisz nem érdemes lopni. Olyan fakó jószág, pár sor összevissza, Mint egy tódott, fódott, elhányt vén tarisznya. Nincs kihányva cifra, hivalgó színekkel, Nem vásárba vettem, az útról szedtem fel. Ki tudja, ki hagyta ott el az ut mellett ? Nekem úgy is jó volt, nekem úgy is kellett. Tán nem bírta tovább szegény istenadta ? Ki tudja mi volt benn ? Rám üresen hagyta. S hogy üres ne légyen, ha nyakamba szedtem, — Egyebem se volt, — a lelkem betétettem. Gács Demeter. A modern j)on Juan. Irta: Gabriele Timmory. Irány és céi*nélkül kóboroltam a bour- levardon, amikor véletlenül megpilantottam André Morville barátomat, aki egy fiatal, elegáns nőt üldözött. Eleinte alig ismertem rá, mert, amikor utoljára láttam, külsejét nagyon elhanyagolta. Szakálla éppen olyan gondozatlan volt, mint a ruhája, cipőjéről néhány gomb A Magyar Államvasutak egyáltalában nem felelnek meg a modern követelményeknek és nem felelnek meg, annak a célnak amelyet be kell tőlteniök. A Magyar Államvasutak sinhálózata nem elegendő. Ez a legelső és legnagyobb baj. A forgalom — úgy a teher, mint a személyforgalom folyton emelkedik — és egymásután állítják be az uj gyors- és személyvonat párokat egyes vonalakon, anélkül, hogy a sinhálózatot növelnéd, vagy megnagyobbítanák. Olyan egysinpáros vonalon mint a fiumei, állandóan szaporítják és gyorsítják azok menetét. Ezt a Máv. sinhálózata nem bírja el. Nem lehet ugyanazon terjedelmüfsineken kétszeres forgalmat lebonyolítani anélkül, hogy az a forgalom biztonságának és gyorsaságának hátrányával* ne járna. Ezt tapasztalhatjuk a fiumei vonalon, de tapasztalhatjuk más vonalokon is, ahol a beállított menetrendszerű gyorsítás dacára épen a hálózat gyengesége miatt állandóan késnek a vonatok. Ahogy a sinhálózat nem elég a forgalom lebonyolítására, ugyanúgy hiányzott és gyürődöttl puha kalapján feltűnően észrevehetők voltak a sors kemény csapásai. Ma azonban egészen kifogástalan ele- gánciával taposta a járda aszfaltját. Vadonat uj, finom zsakett simult karcsú termetéhez és fényes cilindere több sugárt lövöldözött, mint a leáldozd nap. Olyan ruganyosán lépdelt, minha megakarná hódítani az egész világot, vagy legalább is azt a nőt, akit szerelmével üldözött az utcán ; a nő hirtelen kitért előle a járda túlsó oldalára és eltűnt a«Galerie»-ban, Páris egyik legelőkelőbb áruházában, ahová André is nyomon követte. Másnap a véletlen ugyanarra a helyre vezérelte lépteimet és ismét láttam, amikor Morville üldözőbe vett egy polgáriasán öltözött nőt, aki mint az üldözött vad, hirtelen átszökött a boulevard túlsó oldalára és Morváiéi együtt eltűnt a «Magasin des Nouveau- tés»-ben. Azóta alig telt el egy nap is, hogy Morváiét valamelyik szép asszony nyomába ne láttam volna és el kell ismernem, hogy nem nagyon volt válogatós, alacsony-, közép és magas-termetűt egyaránt ostromolta szerelmi ajánlataival. Azt kellett hinnem, hogy Don Juan példájára rekordot) akar elérni a nőhódi- tásban, mert olyan heves és szenvedélyes volt kalandjainak'hajhászásában, hogy gyakran elrohant mellettem, anélkül, hogy észrevett volna. nem elég az államvasutak munkájának elvégzésére a forgalmi sremélyzet sem. Lehet, hogy az üzletvezetöségek és igazgatóságok irodai személyzete talán feles számban van, de a forgalmi személyzet száma kicsiny és elégtelen, és csak ebből az elégtelenségből magyarázható az, hogy szolgálati ideje túlságosan nagy. Rendesen 24 óráig varfszolgálatban a vasutas, hogy azután 12 óráig pihenhessen. De ebből a 12 órai pihenőből is elvesz valamit az, hogy oda kell utaznia, ahol pihennie lehet, ahol otthona van. Ez tehát olyan emberfeletti munka, oly kevés pihenővel, hogy nem csodálható, ha az emberi gondolkodás felmondja a szolgálatot, ha az emberi kéz megcsúszik, vagy a parancsot adó nyelv megbicsaklik. Ilyen fáradt, kimerült személyzettel valóban nem lehet forgalmat lebonyolítani, mindössze sze- recsétlenségeket lehet előidézni. De vannak a Máv.-nak egyéb hibái is. Ilyen a kocsik, mozdonyok, szerelvények elégtelensége, az állomások szűk volta és még sok más, ami mind hozzájárul a vasutak zülAz eset annál jonban, izgatott, mert tudtam, hogy André szegény családból származott és bizonyosan nem örökölhetett senkitől semmit. Vagy talán olyan jövedelmező állásba jutott, hogy nem csak a hódításokra, hanem fényűzésre is berendezkedett ? Saját izgató kérdéseimre azonban nem találtam megnyugtató feleleteket. Már majdnem kétségbe estem a gyötrő bizonytalanságon, amikor egy napon észrevettem, hogy az a nő, akit magának Morville kiszemelt, a rendes szokás ellenére nem futott át a járda másik oldalára, hanem egy autóba ugrott, mely gyorsan elrobogott vele. Morville magánkívül volt meglepetésében, hirtelen megfordult és belém ütközött. — Te vagy? — kiáltotta hangosan. Milyen szerencsés véletlenség! Az első baráti ömlengések után meghívott egy pohár sörre, szívesen elfogadtam, mert kiváncsi voltam az életére vonatkozó felvilágosításokra. Alig foglaltunk helyet, máris arra a témára tereltem a beszélgetést, amelyik iránt legjobban érdeklődtem. — Engedd meg, hogy gratulálhassak 1 Olyan vidám jókedvű és elegáns vagy, mintha évjáradékból pazarul élhetnél. — Csalódol barátom, nincs semmi járadékom, de dolgozom. — Dolgozol ? Ugyan mit? — Fényes állásom van a «Galerie» áruházban,
