Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-07 / 2. szám
2 szám. (2) SZÍNÉRVARALJA 1913 január 7 De ezek a kedvező előjelek nem arra oktatnak bennünket, hogy most már ölbe tett kézzel várhatjuk a pénz özönlését; ellenkezőleg, arra buzdítanak, a kínálkozó alkalmat meg kell ragadnunk kettőzött szorgalommal, fokozott eréllyel hozzá kell látnunk a teremtő munkához, hogy pótolhassuk mindazt, amit a sok drága, de hasztalanul elpocsékolt időben mulasztani voltunk kénytelenek, mert hiányzott a legszükségesebb eszköz: a pénz. Ha igaz, hogy bővebben fog bugyogni a pénz, akkor legelső kötelességünk, hogy mindenki a neki szánt működési körben társaival vállvetve és vetélkedve közgazdaságunk megizmositásán dolgozzék! Farsang. Több vidéki város közönsége, ezek között Szirtérváraljáé is, Jelhatározta, hogy a rossz viszonyok miatt az idén nem fog hálózni. Helyesebben: nem határozta el, hogy bálozni fog. Hogy megmaradunk-e elhatározásunk mellett, az még nem egészen bizonyos; mert egyrészt az önmegtagadás túlságos mértékét venné igénybe ez a heroszmus, másrészt meg az alóla való kibúvásra meglehetősen kedvező alkalmat nyújt a gazdasági ‘^depressziónak némi enyhülése. Mindazáltal még mindig rossz idők járnak. Pénzünk nincs, kedvünk sincs és szükségeinkjmégis napról-napEzeknek azt mondjuk: várj az időtőll Ami jó, célszerű és üdvös van a világon, mindannak létesítésére idő kellett éis minden csak a maga idejében jó. A kormány férfi, ki az időt meg nem választva, a korszellemet nem érte, keresztül akarja vinni javításait, kénytelen mások jogába vágni, érzelmeket sérteni, s igy ront, ahelyett, hogy építene. Orvosnak, tudósnak, művésznek, iparosnak, földművesnek, ki munkakörében, azt óhajtja, hogy munkájának hasznavehető gyümölcsét lássa, azt mondjuk : várj az időtől! Úgyis, hogy ne veszítsd türelmedet, ha fáradozásod sikere egyszeriben nem mutatkozik, vagy éppen késik, mert amit a ma nem adóit, meghozza a holnap és a becsületes munkálkodás sohasem mamarad jutalom nélkül; de úgy is, hogy várd be minden dolgodra nézve azt az időpontot, melytannak kivitelére legalkalmasabb. Igen sok nem sikerül, amire nagy gonddal és nagy iparkopással töiekedtünk; tele torokkal hirde'jük valaminek szükséges és üdvös voltát, mégsem talál visszhangra ; minden oldalról dúczoljuk és támogatiuk, még sincs kilátás fenntartására; miért ? mert nem választottuk meg a kellő időpontot vállalatunk megindítására. Azért miuden cselekvésnél nézd meg mindig jól, idején van-e, amit cselekedni akarsz ? Alkalmasak-e a viszonyok vállalatod kiviteléhez ? Ha aztán minden körülmény tekintetbévétele mellett sem feletne meg mindjárt a siker várakozásodnak: légy kitartó, várj az időtől, mert mint a bölcs mondta : „Minden dolognak rendelt ideje van, ideje van az ég alatt minden akaratnak.“ ra szaporodnak. Véres verejtékkel végzett munkánknak nincs meg a kellő díjazása, de azért az asszonyok fényűzése mégse csökken észrevehetően. Hajdan sem voltak külömbek, mondják sokan, nagyanyáink is pipe- réskedtek és unokáink is azt fogják tenni. Megengedjük, de mi mégis kis külömbséget látunk a múlt és a jelen közt. Anyáinknak és nagyanyáinknak a pipere csak ünneplő megjelenésekre szolgált, ilyenek pedig, a templomot kivéve, vajmi ritkák voltak. A hétköznapok a házi kötelességek teljesítésére szolgáltak; látogatásokat vasárnap és akkor is ritkán tettek. Nyilvános mulatságokat rendesen csak nagy urak tartottak; a közrendüeknél olyasmi oly nagy ritkaság volt, hogy ha valaki egyszer szerencsés volt nyilvános mulatságban j részt vehetni, egész életén át volt miről beszélnie és kedvezően visszaemlékeznie. Mai nap leányaink ily életet felette unalmasnak találnának és a kár- mely kis városban is nagy számmal találhatni olyanokat, kik elveszettnek mondanák a napot, melynek legalább estéjét társaságban, színházban vagy játékban nem töltötték. És ez sokkal komolyabb baj, mint első tekintetre látszik. Aki minden napból ünnepet szerelne .csinálni, az rendesen azzal végzi, hogy sohasem lesz ünnepe, s ami gyönyörűségül szolgált, az végül hiú időtöltéssé válik, amiből legfeljebb az a haszon, hogy az emberrel ideig-óráig elfelejteti a haszontalanul töltött* élet fölötti kedvetlenséget. De éppen e mesterséges elpalástolása a kedvetlenségnek teszi kedélyünket fölöttébb érzékennyé, türelmetlenné és „ne nyúlj hozzám“ természetűvé. Kötelességét teljesítő nő, aki házát rendben tartani, gyermekeit gondosan nevelni és férje boldogitá- sáról gondoskodni kíván, nem igen szorul a hiábavaló időtöltésre és amint sok emberről mondják, hogy nem ér rá beteg lenni, úgy a munkás háziasszony sem ér rá unatkozni. Úgy lett rendelve a teremtés által, hogy a nő valódi boldogságát csak mások boldogitásában találhassa. Kétségbe kellene sokszor esnünk magasabb rendeltétésünk felett, ha körülöttünk a nő önfeláldozó mükö- ködése nem emlékeztetne, hogy isteni nemzetség vagyunk. Ámde semmisem képes a nőt isteni tulajdonságából gyökeresebben kivetköztetni, mint az úgynevezett szórakozás keresése. A férfi, ki sokszor nagyon is egyhangú fárasztó napi munkája után, testben és lélekben kimerülve gondjait egy-két órára lerázni igyekszik, ám keressen szórakozást, ahol találja; de a nő egész életfoglalatosságát szórakoztató apró gondok képezik és a mulatságok nála nem üdítősre, hanem arra szolgálnak, hogy figyelmét azoktól az apró gondoktól elvonja. Nőknek egy bálrakészülés épp oly fontos dolog, mint nekünk, férfiaknak, valamely nagy hivatalos kötelesség elvégzése. A nők legszebb kiváltsága, hogy csekély eszközökkel képesek nagyot művelni s ami az emberi életben a legszebb és a legbolgitóbb, azt a nők apró gondjainak köszönhetjük. Ám bírják tovább is a menny e legszebb adományát javadalmul és legyen ez jutalmuk amaz önmegtagadó lemondásukért, hogy az ez idei farsongból törlik a bálokat — ha ugyan igaz lesz 1 F. n.. HÍREK. Bimbóhullás. Dr. Falussy Árpád Szatmárvármegye volt főispánjának 4 éves fiacskája, Lacika f. hő 2-án d. u. Érendréden. meghalt. Vívás mint rendkívüli tantárgyDr. Mázy Engelbert, a kassai tankerület kir. főigazgatója Peér György vivómesternek megengedte, hogy a munkácsi áll. főgimnáziumban az 1912—13. tanévben a vívást miat rendkivüli tantárgyat taníthassa. Uj lap Szatmáron. Zsoldos Andor szinész „Szinház“ címmel illusztrált szini hetilapot indított. Borkezelési tanfolyam. Az okszerű pincekezelésre vonatkozó gyakorlati ismeretek terjesztése végett a budafoki pincemesteri tanfolyam helységeiben kisbirtokosok és vincellérek részére 1913 évi február 3-tól február 15-ig terjedő időleges borkezelési tanfolyam fog tartatni. A tanfolyam díjmentes, a résztvevők azonban ellátásukról maguk tartoznak saját költségükön gondoskodni. A tanfolyamra való felvétel végett a budafoki m. kir. pincemasteri tanfolyam igazgatóságához kell fordulni. Egy tanfolyamra 20 egyénnél több nem vétetik fel. Lelkészbeiktatás. Mirisán Sándor terepi gk. lelkész a kányaházai egyházba neveztetett ki. A uj lelkész ünnepies beiktatása e hó 18-án lesz Lapunkrégi barátjának uj állomáshelyén boldoságot kívánunk. Eljegyzés. Perec Lajos, avasujvárosi birtokos eljegyezte Csecskey Emmát. Adóösszeiró bizottság. Az uj adótörvény alapján, melynek életbeléptetése még egy évig elhúzódhat, Szinérváralján megalakult az adóösszeiró bizottság. Ennek elnöke Koltai László, tagjai Kepes Sándor, Török Gyula, Marosán János, Herskovits Alfréd és ifj. Magos Menyhért. A bizottság az összeírást majd csak külön rendeletre kezdi meg. A legtöbb adót fizetők. A szinér- váraljai községi képviselőtestület tagjai adó alapján a következők: 1.) Klein Lipót, 2.) Róm. kath. egyház, 3.) Papolczy Béla, 4.) Gerber Béla, 5.) Dr. Kaba Tihamér, 6.) Neumann Mór, 7,) Neumann Testvérek, 8.) Dr. Székely József, 9.) Mándy Zottán, 10.) Nagy Bertalan, 11.) Sztancsek János, 12.) Thury Sándor, 13.) Dr. Keller Lajos 14.)) Bajnóczy Géza, 15.) Mándy Árpád, 16. Minorita rendház, 17.) Herskovits Lipót 18.) Markovits Ignácné, 19.) Gör. hath, egy,ház, 20.) Markovits Adolf. A sorrend az adó nagysága szerint van megállapítva. Az okleveles egyének adója kétszeresen számíttatott.
