Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-18 / 12. szám

12 szám (2)

cellázási üzletben. Ez végre is az ő dolga. Csodálko/.ni való nincs benne, mert a földbirtokos is tudja, hogy mi történik körülötte; és tekintettel arra a készségre, amellyel a pénzintézetek szinte unszolva kinálják pénzeiket a parcellá/ási műveletekhez, maguk a földbirtokosok is könnyen vállalkozhatnak parcellázási munkákra. Ámde ettől eltekintve, számtalan példa bizonyítja, hogy az a nyerészkedési törekvés, amely a parcellázási ügyletekben jelentkezik ez idő szerint a leginkább pregnánsan, olyan formátlanságot teremt, amelyek hova-tovább krizisszerü következményekkel járhatnak.

Különösen is figyelmeztetjük a parcellázásra alkalmas ing tlanok eladóit, hogy ne hallgassanak a sok közvetítő ügynök besugásaira, és ha ingatlanaikat parcellázni kívánják, forduljanak olyan intézetekhez, amelyek a parcellázást tőkeerővel és szakértelemmel végzik.

A gazdaságtan morálja.

A nagy politikai tömegsztrájk, mely minden társadalmi osztály érdeklődési körének középpontjában állott ezúttal elmaradt. Tagadhatatlan, hogy félelemmel nézett elébe mindenki, — a tömegsztrájk áldozatot kivánó fegyver, ami mindenkinek a bőrére megy. Jellemző, hogy ezúttal a tömegsztrájk nem pusztán demonstrativ jellegűnek Ígérkezett, hanem gazdasági kényszert kívánt gyakorolni arra a felsőbb társadalmi osztályra, amelyben a jogkiterjesztés akadályát látta. Az ilyen politikai tömegsztrájk több országban ugyancsak a választójog kérdésében bevált, minálunk is nagy súllyal bíró terrorként szerepelt minden osztály köztudatában, aminek mély tanuslágai vannak.

olyan volt a tájék, mint valami romantikus színpadi díszlet, mi hárman már nem éltünk.

Mások esetleg, más egészséges lelkű emberek ilyenkor még rugkapálóznak, veszekednek és simák egy kis darab életért, agy kis színes rongyfoszlányért, de mi bennünk volt már annyi — nem tudom micsoda, differenciálódás, hogy egy fáradt kézlegyintéssel el tudtuk intézni mindazt, ami hátra van.

Mindegy! Lassankint üres lett a nagyterem, egymásután oltották el a csillárokat, csak mi maradtunk az erkélyen. A nagy épület teli volt emberekkel s valami különös, talán beképzelt érzékenységgel megéreztük, mint élnek és alusznak a falak mögött. Foszladozó életű és beteg ember volt a többi is, mint mi, de ezek, mint az egészséges lelkű emberek általában, nem vettek tudomást a nekik kellemetlen dolgokról és elegánsan, üres nézésükkel elnéztek fölötte, a halál fölött, amelyik pedig rávetette árnyékát az egész nagy palotára.

Ezek a;udtak és pihentek, de mi három nagyon beteg, nagyon össszetört életű ember nem is tudtunk volna már igy pihenni. Ami egész mostani életünk egy nagy pihenés volt; megbujás az uj dolgok, az ismeretlenek elől.

Márta, a lány fázósan magára húzta a kendőjét s megszólalt:

— Fázom . ..

Péter fölkelt szó nélkül, halkan, utána fölkeltem én is és mentünk. Összeringó

SZINÉRVÁRÁLJA

A tömegsztrájk ugyanis legyen az bár politikai célzatú, — .az ipari osztály súlyos megkárosodását jelenti elsősorban, eltekintve persze a munkásosztály megkárosodásától. És a polgári elem károsodása, mégis terrorizáló jellegű a magasabb néposztályra.

Mit jelent ez? Azt, hogy az a- risztókráciának gazdasági bázisa a polgári osztály. Az aristokraták társadalmi osztályának jóléti követeimé nyeivel ellenkezik a polgári osztáiy károsodása. Hasonlattal élve: a munkásosztály csak úgy tudja fegyverét a magasabb társadalmi osztályába döfni ha az előbb a saját és a polgári osztály testén megy keresztül.

De még tanulságosabb a kép másik oldala. Ha magasabb társadalmi osztályok jóléte diszharmóniában van az alacsonyabb osztályok károsodásával, akkor a magasabb társadalmi osztálynak az az érdeke, hogy az alacsonyabb és alantabb társadalmi osztályok jóléte mennél nagyobb fokú legyen és fejlődésének mennél szélesebb körű lehetőség biztosittassék. Ez a tény egészséges utmuíatója annak, hogy nem érdeke a felsőbb tízezernek a munkabérlenyomás, az alsóbb osztályok jogkörének szűkítése. A jólét és fejlődés sajátságos törvénye, hogy csak úgy emelkedik, ha minden osztályt áthatva terjedhet. És ép ezért szükséges a politikai jogok mennél szélesebb kiterjesztése, a tudomány mennél nagyobb térfoglalása, s megdől egyúttal az az ósdi elv, hogy jó a tudatlanokaMudatlanságban tartani, mert igy jobban kihasználhatók.

Ha a gazdasági törvények igazságába, mint egyenes fejlődési követelményt szükségszerüieg belekapcsoltuk a morális lényeget s ha sikerül eljutnunk oda, hogy nem egymás elnyomása, hanem egymás elősegítése a boldogulás eszköze, akkor útmutatást nyertünk az iránt is, hogy a jövö kialakulásaiban, mily irányt

lassú lépésekkel mentünk a lány szobája felé s az ajtónál megállottunk. Márta szótlanul nyújtotta a kezét mind a kettőnknek és mentünk mi is a mi szobánkba.

A villanylámpa sárgán festette be egykedvű, szomorú arcunkat, két tüzesszemü halvány arcot, Aztán gépiesen mozdultak még karjaink és elkezdtünk vetkőzni. Fáradtan koppantak a cipőink, amint ledobtuk őket a padlóra s pár perc múlva már ágyban voltunk.

Aztán sötét leu.

Péter szólalt meg először. A hangja melegen, buján, érzékien csengett.

— Láttad ? Az ajka ... a szája ... a szája . ..

Most hajlottam, hogy fölült az ágyban és a hangja most suttogóra, elfojtottá vált. Ott vibrált benne a sok elfojtó't indulat.

— Száját, János ... A száját..,

Az én lelkombe nagy keserűség szállott, de nem sókáig tartott ez sem, mert valami bántóan egyöntetű nyugodtság szállott a helyébe. Nem tudom, hogyan van ez. Éreztem, hogy fájni kellene a lelkemnek, mert jaj, én is éppen úgy láttam a Márta száját és arcát.

Péter tovább beszélt:

— Jólvan, János. Meg leszünk mi igy.

Tudod, én érzem, hogy nincs már sok hátra, Ez a beteg foszladozó masina egyre fogy, kopik.

1913 Márcuis 18

szabjunk cselekvéseinknek és főleg rámutat arra, hogy helytelen politika egymás bőrét megnyuzni akarni, a- mikor lehetne egymás zsirján élni.

Ha a betegség tünetei ismeretesek és a gyógymód köztudomású: igazán csak a rosszakarat állhatja útját a gyógyulásnak. Az uj gazdasági viszonylatoknak első morál törvénye az lenne, hogy aki útját állja a más boldogulásának, az a maga boldogulása ellen követ el merényletet. Ami különben nem is olyan nagyon uj törvény, hiszen tudjuk, a múlt is sokszor és sokat hangoztatta, összetartás nélkül nincs fejlődés. Elvégre nincsenek uj igazságok, s megnyugtató, »hogy köztudatban élő hitre vezet a közgazdasági tudományok szociológiájának tömeglélektana. Aki a tömegsztrájkban észrevette az ipari osztály károsodása folytán saját gazdasági bázisáért rettegő felső tízezrekre relációját, az ugyan ne n találta fel a puskaport, de feltalálta azt, hogy, ha a puskaport megnedvesitik, nem robban. A nedvesség az uj gazdasági eredmények és tapasztalatok termékenyítő harmata legyen, amely a virulás reménységével váitsa a kilátástalan harcok meddő porondját, ahol annyi energia vész el a csatározás áldás- talanságában, hogy az hasznos célra fordítva annyit tudna produkálni, ami áthidalhatná az osztályellentéteket, és egy összetartó, harmonikus, nemzeti munkának tehetné le az alapkövét.

H I R E K.

Házaiság. Díszes esküvő volt J1 -én Budapesten a Deáktéri evangélikus templomban. Földes Béla egyetemi dékán a függetlenségi és 48-as párt elnökének leányát, Líviát, vezette oltárhoz ifjabb Mikszáth Kálaián dr. ügyvéd, boldogult Mikszáth Kálmán idősebb fia. Az esketési szertartást Kacián János esperes és Raffai Sándor lelkész végezték. Tanuk voltak . Horánszky Lajos é3 Benczúr Gyula. Az esküvőn a politikai élet és a tudományos világ számos kitűnősége, több képviselő és egyetemi tanár veit jelen

Megleszünk igy valahogy Janos I így egymás mellett hárman . . . Mert jól tudom én, hogy néked is forró a Marta a szája .. . hogy te is érzed, milyen jó lenne belecsókolni a lázas, beteg halvány arcábr, amelyik olyan lehet, mint a bársony.

És hogy te is szoktál éjszaka sírni, János .. Jól van ez igy ... Ami agyon csapott életünknek jó lesz a befejezés .. . így szépen, lassan, csöndben befejezzük az életünket .. . Tudom János, éreztem ezt már másképpen is. Szóltam magamhoz már igy is : én még akarok. Éreztem már úgyis, hogy erő vér pezseg bennem és már volt úgy, hogy kiegyenesedettem a derekam is és a hangom talán magambizd volt, amikor mondtam : élni akarok.

Akarok.

De tudod. János, akkor jöttek a siralmas és bus dolgok, az igazság, amik egy szere agyonütötték a magambizásom. Egyszer, tudom, fölakartam emelni egy ládát. Rongyos kis láda voit és mégsem tudtam.

Te sem tudtad volna, János.

Elkezdtem köhögni tőle és megint kiköhögtem egy darabot a tüdőmből Akkor nagyon bánatos lettem, hogy én már előbb tartok, mint ti. Te meg Márta. Ha csak egy félórával is, de közelebb vagyok a halálhoz. És majd meg bolondultam, hogy én előbh halok meg és nektek lesz egy zavar-