Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-11 / 11. szám
Március 11 — 11 szám Tizedik évfolyam Szinérváralja, 1913 TÁRSADALMI, v: A ZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz m ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 4') fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn ist\?An. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény vala int az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetésehet mérsékelt érahon hősiünk. Soroznak! A véderő törvény határozatai szerint a szokásos évi sót ozások országszert e megindultak. Vidékünkön is sor alá állítják az ifjúságot, akikre aggódó, szemmel néznek különösen most a szülők, mikor a most sor alá kerülő generációban látják a legközelebbi idők tűz elé kerülő emberanyagát. A katonai sorozások orvosi-vizsgálatai szociológiai szempontból is jelentőségű aktusok és ez alkalommal, midőn ezt a kérdést felszínre vetjük, még nem ismerjük á most kezdődő sorozások számszerű eredményeit, de már is halljuk a panaszokat, hogy sok helyen alig van kit sorozni, más helyen pedig a sorozások eredménye egészségügyi szempontból nem megfelelő. Az ország fiatal nemzedéke kerül a most lefolyó hetekben szakszerű égészségügyi felülvizsgálat alá, egyáltalán nem lehet érdektelen az, hogy ezt az ügyet beható megbe zélés tárgyává tegyük. Mert a lefolytatandó sorozások tanúságai felett nem lehet és nem szabad a múltakéhoz hasonló röviden elsiklanunk. Megállapítható, hogy Magyaror- szág egyik-másik vidékén a sorozás kötelezettek elmaradnak. Oka legtöbbször az, hogy az illető állítás köteles rnár Amerikában üdül és esze ágában sincs a sorozó-bizottság felhivásának eleget tenni. Ezt a-jelenséget különösen az ország északi vidékein észlelhetjük, ezeknek az elmeneküléseknek az okai és okozatai már elég bőven letárgyaltattak a sajtó hasábjain, nincs mit hozzáfűzni, csak meg kell állapítani, hogy ennek a jele ségnek az okozója : közgazdasági körülményekben rejlik. A másik körülmény azonban már jobban érdekel bennünket, az a tény tudniillik, hogy az elotalitotíak között az orvosi felülvizsgálat némely vidékeken igen kevés százalékot talál a fegyver alá alkalmasaknak. A hivatalos írások egyszerűen csak konstatálják ezt a körülményt, mert hiszen a so- rozó-bizottságok feladata nem is az, hogy az alkalmatlanok alkalmatlanságainak okait kutassák, hanem csupán az, hogy az alkalmasokat válogassák ki a honvédelem céljaira. Tulajdonképen e kérdés körül volna egy tiszteletteljes javaslatunk. A hivatalos katonai sorozö-bi- zottság kíséretében mindenütt részt- vesz a sorozásokon a közigazgatási hatóság képviselője is, kinek talán lehetne, sőt kellene is az alkalmatlannak talált anyag alkalmatlansági okainak kutatásába belebocsátkozni. Nem lehet közönyös ugyanis az ország közigazgatása előtt annak a ténynek megállapítása, hogy egyik vagy másik járásban mily oknálfogva alkamatlan az ifjúság a fegyverviselésre. Reil, hogy a közigazgatási hatóság részéről a jelenlevő szakember, az a vármegyei orvos a figyelmét erre is kiterjeszze. Meg kellene ugyan állapiam azt, hogy például a vidékünkről alkalmatlannak talált ifjúság nem-e tüdővészre való hajlam? nem-e más vérbetegségek következtében nem soroztatott be és ez esetben az okot úgy megállapítva, minden esetre a fi „SZlMÉBUfiRfilaJfi“ CfiRCflJft. Történet eg) budai utcáról. A fiú már egy negyedórája állt a kis földszintes pislogó ablaku ház előtt, a sarkon és már tiz perc óta tétovázott, hogy menjen-e vagy maradjon. A másik utcasarkon hosszú, nagygombos szürke köpenybe most fordul be a leány. Vigyázva, óvatosan lépkedett a hegyes, ferdén lerakott budai kövezeten és kedvesen, megszokottan mosolyogott a fiúra. Á fiú arca felderült, szemei kinyíltak, érezte, hogy a leány elé kellene mennie, akart is, mégis ott állóhelyében várta meg. Kezet fogtak. A leány megigazította a keztyüjét, körülnézett, megnézte a kis házat és farkasszemet nézett a piaci ablakokkal és azt mondta: — Milyen kedves hely ez 1 Nagyon érdekes lehet itt élni. Ezek a hegyek itt körös-körül elválasztanak bennünket .. mindenkit, aki itt van, attól a füstös, vilianyzu- gásos, kocsimenydörgéses világtól, ami ott túl van. Hirtelen ránézett a fiúra. — Jenő, miért találkoztunk ma itt ? Még csak egyszer voltunk együtt Budán. Jenő! Miért találkoztunk ma itt? Jenő nem felelt azonnal, karját nyújtotta a leánynak és megindultak. Szótlanul mentek egymás mellett. Ősz volt. Sok elsárgult levél fénye, sok elhaló mádárdal hangja úszott a levegőben. A nap olyan volt, mint egy kályha, egy izó kályha, amelynek melegéti csak messziről érezzük. Az apró fehér házfalak nem vakítottak, árnyék nélkül törtek be az (utcai levegőbe. Jenő lassan ránézett a lányra és csak akkor felelt: — Messze akartam menni Pesttől. Ott ismerkedtünk meg egyszer régen és én ma messze akarok lenni Pesttől. Ezek a fák itt olyan szépen néznek ki a fehérre meszelt kerítések mögül reánk és nézz el messzire, milyen egyedül vagyunk. A leány felelte : — Délelőtt van és ilyenkor zöldek, fényesek a fák a Városligetben és puha, gömbölyű kavicsokropognak| a lábaink alatt. Nézd, már egészen összetört a cipőm bőre I A fiúnak eszébe jutott a Városliget és másik leánynak a karja és nem felelt az utolsó megjegyzésére, hanem azt mondta : A Városliget bokrai sötétek és zugnak. A jVárosliget bokrai közül rerorverlövések dur- rannaklelő.és kiszivárognak keskeny vércsikok. A Városligetet villamos sinek szoritjákínégy- s/.ögletü keretbe és utjai kanyargósak, bizonyialanok Én nem tudok határozottan beszélni akkor, mikor az ut lábam előtt százfelé oszlik, kedvetlenül, céltalanul kanyarodik A leány közbeszólt: — Hiszen sohasem szoktál határozni. Sohasem szoktál hangos szóval célt kitűzni, sohasem szoktál egyenes léptekkel egyenes utcákat végigméregetni. A fiú azt gondolta: — Ma egyenes utcákon akartam menni. És eszébe jutott neki egy más leány karja és eszébe jutottak neki a rózsaszín villamfényes pesti utcák, amelyekben el lehet tűnni sokaknak a sokak között. A leány ránézett a fiúra, kissé megrántotta a karját, azután folytatta : — Egyszer voltunk Budán. Mikor először kértél emgem, mikor először mondtad, hogy engem akarsz... És én aznap a tied lettem ... Én nem tudom . . . Ekkor közbevágott a fiú;- — Miért lettél az enyém? És a leány így folytatta tovább: — Én nem tudom, miért lettem a tied. Itt, ezek a budai utcák ... Messze volt az utca, egész más illatok és hangok voltak benne és virágos, érintetlen tavasz volt benne. Az a kék ég oly közel volt akkor hozzánk, úgy éreztem, mintha selymes bőrrel, puha újakkal, simogatott volna. És a nap oly fényessé tett mindent, úgy vakítottak ezek a szürke kövek, hogy le kellett hunynom a szemem és igent kellett mondanom. A fiú úgy érezte, hogy határozottnak kell lennie és azt mondta: — De te tudtad, hogy miért hívlak ? — Te nem mondtad meg. Ezt felelte a leány és csodálkozva nézett a fiúra. Halkan mondta: — Te nem mondtad meg, de én tudtam. Én tudtam és mikor jöttem onnét a Városligetből a Duna felé, erősitgettem és elhatároztam, és azt mondtam magamban, hogy nem. Én nem bántam, hogy tragédiát okozok, én nem bántam, hogy meghalsz, é n elhatároztam, hogy nemet mondok .,,
