Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-04 / 10. szám
10 szám (2) SZINÉRVÁRÁLJA 1913 Márcuis 4 szer szerüleg ott is megjelenik az ügynök és aszerint, hogy kötött-e üzletet vagy nem, érkezik az információ. Az informált tudja ezt is, dehát ő esetleg semmit mást nem tud a kérdezett! öl, mint amit az információs irodától nyer, igy hát mégis ennek alapján indul, s ha hónapok múltán kiábrándul, megy egy másik ,hitelirodához, ahol ugyancsak hónapok múlva rájön, hogy rajtaveszett... Az elmondott sabión cmk egyike azoknak a tiszteségtelen üzérkedéseknek, melyekkel sok kutató-iroda dolgozik. Ennél olyformán lehetne segíteni, hogy a kereskedelmi miniszter megtiltja a záros határidőn belül lejáró bizonyos számú információ előfizetése De van a hitelszedelgők zsarolásának sok másféle alakja, amelyet kikutatni a minisztérium feladata lesz, valamint azoknak lehetetlenné tétele is. Mennél energiKusabban, menné kérlelhetetlenebbül üzdö tik őket, annál jobb, mert a vállalatok rosszabbak a rablóknak A rabló kiszemel magának egy áldozatot és azt teszi tönkre. Ezek a cifra cim alatt dolgozók azon- ban egész osztályrétegeket szemeinek áldozatul maguknak. A legradikálisabb segítség az volna, hogy tekintettel a hiteltudösitás óriási fontosságára, hatósági alapon rendezné lek be információs irodát. A községi elöljáróságok úgyis be vannak rendezve a vagyoni viszonyok kinyomozására, amelynek alapján szegénységi, vagy vagyontalansági bizonyítványt állítanak ki, gyermeket vesznek állami gondozásba, szegény- i házi ellátást adnak stb. Itt a keze- lötisztek, akik a nyomozást végzik, felesketett kivatalnokok. Ennek a nyomozó osztálynak az ügykörét kellene kiszélesíteni, az anyagi áldozatok hamarosan megtérülnének és az egész mizérián minden vonalon segítve volna. A szipla megrendszabályozás ugyanis nézetünk szerint csak azt érné el, hogy ezentúl komplikáltabban és agyafúrtabban szédelegnének a hitelhiénák. Hisz igy van ez mindenütt a krimi- nólógiában. A komplikált zárak nem csökkentették a betörések számát (sőt az napról napra emelkedik) — csak a . betörés technikáját fejlesztette. Várjuk tehát az információ- I adás hatósági kezelésbe való helyezését, mely a nagy Széchényi által sürgetett hitel forgalmat visszaadná c. tisztességes forgalomnak. ^ Frank József. Egy galambősz férfiú, szelíd arcvonásain a krisztusi jóság és szeretet. Lépései bátrak, határozattak, tekintete éles, fiatalos. Magatartása egyszerű, tettetés nélkül való, őszinte. Nem érzi, hogy ő tiszteletre méltó ur, nem követeli ^ tiszteletet, mit megérdemel ; nem fut a világi tömjénezés után, mellyel megkísértik, sőt lelkében remegve, egyszerűségében még egyszerűbbé válva menekül minden élői, mely az ő számára ünneplést jelentene. Ez a férfiú, Frank József, szinérváraljai rom. kath. plébános, ugocsai, főesperes, mégsem birt kitérni az ünneplés elől. A szerető szivek, melyek őt körülveszik, öreg napjait bearanyozzák, lopva kilesték, hogy szivök melegét mikor juttathatják az^őszférfiúhoz, kinek életkoránál csak az iránta táplált tisztelet s az ő szerénysége nagyobb. Kilesték, hogy Frank József február 25-én tölti be nyolcvanadik életévét. Ez a magas életkor, melyet csak kiválasztottjainak ad az Úr, s melyet a szelid lelkű főpap testi és szellemi erőinek teljességében, frisseségében ért el, hiveit és tisztelőit arra buzdította ellenálhatatlanul, hogy szeretetöknek és tiszteletöknek külsőleg is kifijezést adjanak. Megható, hogy a zajtalan ünneplés gondolata épen a legtisztább s legönzetlenebb lelkekben, a nők és a gyermekek lelkében fogamzott meg. Csakis ezek a gyöngéd, eltitkolt, de annál erősebb és tisztáb érzések tudták megközelíteni, meglepni az Isten ősz szolgáját, ki vigyázva kerül minden alkalmat, hogy az ünneplés elől kitérjen. Február 25-én egyik volt kedves káplánja s a mostani szolgatársa segédletével ünnepies misét tartott az agg főpásztor. Azt hitte, hogy a belső öröm és hála, mely szivét ez alkalommal eltol ötté az örök jőságu Isten iránt, csak az ö^zi- vét tölti el. Mennyire meg volt lepve, midőn hivei ünnepi díszben jelentek meg a misén! Hát még, mikcr saját lakásában, tudtán kívül a hölgyek terített asztalhoz várták a miséről hazatért főpásztort! Az ajándékok, melyekkel meglepték! Midőn feltárult az ebédlő ajtaja, a hölgyek és az iskolás gyermekek koszorúja „éljen“ riadá- sa annyira meglepte az agg főurat, hogy minden szó elhalt ajkán, hirtelen a fejéhez kapott s csak egy pár könycsepp, mely arcán megjelent, fejezte ki a hálát és köszönetét mi szivét e pillanatban megkapta. A kathólikus hölgyek gyönyörű élővirágcsokorral és értékes kézimunkákkal lepték meg. Az iskolás gyermekek is eljöttek, hogy szeretetöket és hálájukat kimutassák tisztelt igazgatójuk előtt. A leány gyermekek nevében Papolczy Ilona, a fiuk közül Láng Lajos mondott könnyekig megható felköszöntőt. A föesperes meghatottan mondott köszönetét a nem várt kedves meglepetésekért s könyek között kérte a megjelentekre a jó Isten áldását. A jóságos Isten nyújtsa még hosszúra Frank József életét s adja meg mindnyájunknak azt az örömöt, hogy áz aranymisés főpapitt közöttünk érje meg s ünnepelje velünk együtt gyémánt miséjét! Fábián Istsván. 1881-ben’Észak Amerika részéről két hajó küldetett ki egyszerre az északi sark kutatására. Az egyik Point Barrowra küldett», a másik — a szóban lévő Gree'y-féle a — a Smith Suniba, fenn a sarki polárison túl. Greely különös nehézségek nélktíj a Lady Fr«nlin-öbölig jutott A hajó itt lerakta az expedíció tagjait és felszereléseit, majd u ra kelt azzal, hogy két év rr.u va visszajön az expedíció tagjaiért Két évvel később a hajó, a „Proteus“, három Ízben is megkisérlette, hogy a szigeten hagyott expedícióhoz jusson és tagjait hazahozza. A szerencsétlen jégviszonyok következtében azonban teljes lehetetlenség volt a hajóval a közelükbe jutni. Greely pedig a kitűzött idő letételével hasztalan várván a hazavivő hajót és érezvén, hogy ha még tovább is e en a rettenetes vidéken marad, az expedíció az utolsó emberig elpusztul, útra kelt az expedícióval gyalog, abban a feltevésben, hoíy a jégen keresztül valahogyan sikerül majd elérnie az amerika szárazulatot. Útra keltek és csakhamar beállt a szokásos rettenetes sarki drámának minden rémsége; éhség, dermesztő hideg, megfagyás, menetelés közben való holtan felbukás, kétségbeesés, Skorbut, megőrülés. Aztán bekövetkezett az az idő, mikor a bundák meg a csizmákra kerül a sor. (_ reely szeletekre vagdal a a gazdátlanul maradt bundákat és csizmákat, ezeket adagonként kiosztotta az embereknek azzal a bölcs és erélyes figyelmeztetéssel, hogy most már nem szabad többé duskálódni, mert meg jöhet olyan idő, amikor a mai bőséges táplálkozás szintén kifogy. Időközben azonban — természetesen — a katonai fegyelem nagyon meglazult, az emberek nem engedelmeskedtek. Duská- lódtak, sőtr loptak. Ellopták egymás drágaságát : a bőrszeleteket, meg a mohát. Egy Henry nevű katona volt az, akire u lopást néhányszor be lehetett bisonyitani. Greely jóakarólag figyelmeztette Henryt, hogy drágán fogja megfizetni á lopott élelmiszereket, mert részben el fogja rontani gyomrát, részban pedig mert — főbe fog lövetni. Henry azonban vígan lopott tovább. Junius 6-án ismét rábizonyították a lopást: egy darab bundaszijat és egy marék mohát lopott egy beteg társaság feje alól. Greely erre kiadta)a napiparancsot az agyonlövetésre. Két órával később, amikor J. B Henry katona a kószálásból hazatért, eldördültek a lövések és csak azután olvastak fel a napiparancsot. Három évvel később, 1884 nyarán egy hajó, nem a „Proteus,“ véletlenül talált az expedícióra. Az eredeti exdediciő huszonöt tagjából tizennyolcán éhen haltak, a megmaradt hét, köztük Greely is, olyan állapotban találtatott, hogy közelebb voltak a halálhoz, mint az élethez Visszatérve a Sir John Franklin-féle expedícióra, csak röviden említem meg, hogy Sir John Franklin nem riadva vissza a kanadai hósivatagok borzalmaitól, meg a sarki vidékek halálos veszedelmeitől, harmadszor is nekiment az északkeleti átjáró kierőszakolásának. Tudjuk, hogy a Franklin két hajója az „Erebus,“ meg a „Torior“ 1847 március havában a Beechy-szigeten befagyott örökre. A sarki 48 fokos hideg jégpáncélt vont a két hajó körül, amelyet földi hatalom áttörni nem volt képes. Az előző évben ugyanis már ‘október 10-én beállott a téli éjszaka és százhúsz nap telt el, amig ismét megjelent a nap a határon, a hidegfényű, sápadt korongjával. Hogy átlag a sarki expedíciók tagjai hogyan töltik el ezt a hosszú éjszakát, azt már láttuk. Ahogyan azonban a Franklin emberei küzdötték át a telet, az felülmúl minden képzeletet. Ilyen lehetett az a tél, mely megölte napjaink legrokonszenvesebb mártírját, a skót a tengerészt, Scott kapitányt és hős társait. A hideg heteken át 50—52 fok C, volt, heteken át üvöltött a vihar, mely a hideget néhány fokkal még hidegebbé teszi. Valamennyit gyötörte a skórbut, ez a kínzó betegség. Légymódra hullottak azjem- berek. Meghalt Franklin is. A megmaradt emberek Croizer vezetése alatt útra keltek gyalog, hogy elérjék az ame. tikai partokat, illetve a Nagy Hal-folyó torkolatát, hogy ezen majd feleveznek Brit-Amerika valamely erődjéig, Negyven ember halálosan beteg v„lt; a többi pedig alig tudott vánszorogni. A negyven beteget visszaküldőbe a hajókra. Ezek meg is indultak az elhagyott
