Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-09 / 50. szám
Tizedik évfolyam Szinérvaralja, 1913. December 9. — 50. szám Elő fizetési árak : figész évre 6 korona._g>ercrvrC~'7M(prona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Eg--ysyr ;iraJjfi^Kjlér. Nyiiítér MEGJ £UHNIK i tmer. ng -j,' swgfiira^. soronkint //,. p-í ÍV . MIND % jcn> A Felelős szerkesztő : fA b i An i s t v A n. A lapra vonatkozó mindennemű köziem ny és küldemény vala rint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon hősiünk. \ sav fogadtatnak, most már nem 6 °/o leszámítolási kamatot fognak fizetni, hanem csak 5 és 1/2 yn-ot. Pedig ez a kör aránylag csak egy kis töredéke a hitelre szoruló közgazdaságnak, a mit legjobban illusztrál, hogy a jegybank váltótárcája a legutóbbi kimutatás szerint 833 millió voit, holott az egész országban, a pénzintézetek váltctárcája megközelíti a 4 milliár- dot. Legalább 3 milliárdnyi váltó után tehát az adósok nem az oicsó bankkamatlábat fizetik, hanem azt a rettenetesen megdrágult kamatot, amely országszerte a 8, 10 sőt 12 7„-ot jóval meghaladja, és amely- lyel szemben a törvényileg megengedett 89/ -os kamatláb csak a papiroson van meg. Már pedig bennünket éppen ezek a széles rétegei a gazdasági életnek, a kereskedelem és ipar nagyszámú közkatonásága érdekel» akik ennek az országnak dolgozó» produkáló nagy hadseregét teszik. Ezek túlnyomó nagy részének vagy egyáltalán nincs hitele, vagy pedig csak lehetetlen feltételek mellett jut Az ,,olcsó“ pénz. v J Az Osztrák Magyar Bank főtanácsa egészen váratlanul leszállította a kamatlábat l/2°/0al. A 6 "/„-os bankkamatláb tehát, amely több mint egy esztendeig volt érvényben, 5 és 1/2 7,,-ra mérsékelteiéit. Most már ezzel a kamatlábbal lehet számolnia mindazoknak, akiknek a jegybanknál váltó- hitelük van. Ennyit: sem többet, sem kevesebbet jelent a kamatláb-leszállítás. Semmi oka nics az országnak, hogy a hivatalos bankkamatláb leszá’- iíásán ujjongjon. Nagyon is téves volna az a felfogás, hogy most már elmúltak a rossz idők és a közgazdaság fölszabadult a hitelválság nyűge alól, vagy hogy a ráta leszállítása egyáltalán végét vetné, akárcsak a hitelválságnak is. Az olcsóbb bank- kamatláb nem jelent egyebet, mint azt, hogy azok a kiváltságos cégek és egyének, akiknek a sors megadta azt a szerencsét, hogy váltói egyenesen, avagy valamely pénzintézet reeszkomptjaként a jegybanknál elkölcsönpénzhez Mit ér a nemzet e széles rétegének az, ha a közgazda- sági élet felsőbb tízezre 12°/„-a olcsóbban kap hitelt az eddiginél? Vájjon segít e a hitelválság folyamán meggyengült nagyszámú kereskedőn és iparoson az, hogy a tóvárosi milliós malomvállalatok, avagy a millimos gabonakereskedők mától kezdve 1/2 °/0-kal kevesebb kamatot fognak a jegybanknak fizetni ? A nyílt piac —- a hogy műnyelven nevezik, a jegybankon kívüli nagyarányú vál- tóeszkomptot szintén csak a legelső rendű hitelkeresőnek bocsájtja rendelkezésére. Frázis tehát az, hogy a félszázalékos ráta — leszállítás', most már az egész országban hirtelen javulást fog előidézni. A bankkamatláb leszállítása egyelőre csak a legnagyobb pénzintézeteknek fog hasznára válni, amenynyiben passzív kamatlábuk 1/2 °/0-al való mérséklése még huzamosabb időn keresztül kamatnyereségüket fogja szaporítani. Ellenben a kereskedelem és ipar széles rétegei a ráta leszállításának a „saHÉRMBflbJflytflnnüfl. A titok.. Irta: Fényes Samu. Egy napon beállított irodámba egy előkelőén öltözött, ifjúnak látszó, délceg járású nő; az arcát nem láthattam, mert olyan mintás fekete fátyol volt rajta, amely alatt az egész arc forradással telinek látszik s amely feiismerhetetlenebbé teszi az alája rejtőző arcot, mint egy bársonyálca. — Hallottam a hírét mint védőügyvédnek, ebbeli minőségben jövök önhöz, de előre meg kel ígérnie a teljes titoktartást. Én hivatkoztam ügyvédi eskümre s biztosítottam, hogy amit reám ügyfelem biz, az elvan temetve. A szemem közé nevetett, félig keserűen, félig gúnnyal. —Uram, tanulja meg, hogy titok soha nincs eltemetve. Titkot egyáltalában nem lehet eltemetni. Ha el lehetne temetni, nem volnék itt. Kértére a legbenső szobába vonultunk, • itt a fülembe súgva mondta el, hogy miárt keresett fel. Meg meg se nevezte magát. Arra kért, hogy tekintsek be s nézzem át egy Portöreö János nevű ember meggyilkoltatása ügyében felvett nyomozás iratait. A megfelelő honoráriumot asztalomra tevén, arra kért, hogy három nap alatt kimerítő értesítést adják neki, aminek a meghallgatása végett eljön az irodámba. A nevét s lakását vonakodott elárulni. Én homályosan emlékeztem arra a Portöreöesetre, de nem akartam szólni, mielőtt az iratokat átnéztem. Ezekből aztán megtudtam, hogy a nevezett jómódú, talán gazdag képviselő, 38 éves, erős egészséges agglegény volt, két vagy négy évvel ezelőtt megöltek a saját lakásán. A nyomozat megindult. Megállapították, hogy a főváros legélénkebb utcái egyikében, egy nagy bérházban, az első emeleten ötszobás fényes lakásban lakott. Automobilt tartott, inasa, szakácsnéja és soffőrje volt, Megöletése napján délután elküldte szakácsnéját és inasát az automobilon Visegrádra, ahol szől- leje volt s valami megbízást adott nekik ami arra látszott mutatni, hogy el akar távólitani mindenkit a lakásból. Tán nő várt és ezért akart teljesen tanuk nélkü maradni. Megállapította a nyomozat, hogy az automobilon az egész cselédség délután ötkor távozott, éjjel tizenegy órakor visszatért. Az inas a magával hordott kulccsal felnyitván az ajtót, belépett s ura hálószobájában holttetemét találta, félig a földön, félig egy nyugvóágyhoz hasonló alacsony kereveten fekve. Egy browninggolyó oltotta ki életét — a halálthozó fegyver óit feküdt a kis asztalon. Öngyilkosság ki volt zárva. A rendőrség több mint egy évig nyomozta a dolgot, a legcsekélyebb eredmény nélkül. A meggyilkolt képviselő nőbarát hírében állván, a rendőrség kinyomozta összes viszonyait, barátnőit. Valamennyi alibit bizonyított. Egyéb indító okra bajos volt következtetni, miután a lakásból semmi se hiányzott. |Ezt a könyvei aiapján kétség telenül meg lehetett állapítani. A lakásba senki se látott senkit se belépni, se kilépni. Bizonyos, hogy olyan ember lehetett csak, kinek kulcsa volt a bejáró ajtóhoz, mert a záron erőszak nyoma se látszott, a csengő az inas szobájába szólt, ha a cselédség nem volt otthon, a képviselő nem is hallhatta a csengetést. Nem is bocsátott be különben olyankor senkit — legfeljebb nőt. Hiábavaló volt minden nyomozás. Semminemű, még csak messziről tájékoztató eredményt sem lehetett elérni. A cselekedetnek kilenc és tiz óra között kellett történnie. Az illető látogasó hét óra körül, az estszürkület idejében surranhatott fel, mikor a házbeliek közül a legkevesebben vannak a lépcsőházban s a fővárosi házak még nincsenek kivilágítva. Mondhatom, éleselméjü rendőrtiszt vezette a nyomozást nagy ambícióval, de kevesebb eredménynyel nyomazat meg sohase végződött Végre kénytelenek voltak beszüntetni az egész nyomozást és három év óta senki sem érdeklődött iránta. Egyike ama . ügyeknek, amelyeket sohase derítenek fel. Harmadnapra az eredményről számoltam be ügyfelemnek az ő kívánságára hasonló titokzatosság mellett. — Tehát az a véleménye, hogy egyáltalában semmi nyom, amelyen a tettest fel lehet fedezni ? Kérdé aggodalmason.
