Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-04 / 45. szám

Sziaérváralja, 1913 November 4. — 45. szám Tizedik évfolyam előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szim ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn istvAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja" szerkesz­tőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A megélhetés drágulásának ha rasai. Évek óta általános a panasz, hogy a megélhetés napról-napra drágább lesz és pedig oly mértékben, amely nem áll arányban a gazdasági jólét fejlődésével. A nemzetgazdászok mindegyike foglalkozott és foglalkozik e kérdéssel, igyekeznek ennek okait és hatásait a különböző kasztokra megállapítani. Itt e pár sorban nem akarunk arra kitérni, hogy a különböző nézeteket ismertessük, i hanem csupán azon érdekes kérdést óhajtjuk némileg megvilágítani: miben áll az élet drágulása, és kikre van ez a legna­gyobb, legnyomasztőbb hatással. Nem csupán a hazai viszonyokat vesszük majd tekintetbe, hanem a nemzetközi helyzetet fogjuk szem előtt tartani. A megélhetés drágaságát abban látjuk, hogy ugyanazon anyagoknak az értéke emelkedik, illetve magasabb, mivel pedig az érték mértéke a pénz, ft „SZINÉRUflRfiLűfi" ratefüft. Az én elveszett dalom .. . j Egy lázas ■'•jen a havasok honában Daloltam első, őszinte dämm, A szent némaságban kinyílt lelkem zárja 1 S hangot adott a gyötrő fájd»lom. A havasi szél bársonyos hangjával Mohén t'elitta lelkem bus dalát, S vitte magával, felhők közt bujkálva Sok égbe nyúló bérc-titánon át.. . Csodás dal volt ez, egy izzó -élek [hangja, j Fájdalmas bánat mindegyik szava, Az életemet sirattam el benne, Ily dal nem kél több lelkemben soha! S elmúlt az ének lüktető varázsa, Győzött a fény a sötétség fölött; S csodálatos, a hajnalhasadásra Az egész táj fehérbe öltözött... Zúgott az Elet lázas lüktetése, Csak ón gyászoltam némán, szótlanul, S vártam csodát, mely visszahozva [lelkem, Vártam, míg ajkam ismét dalra gyűl. Hiába !.. hisz a lant ott volt a kezemben De tépett húrja hangot nem adott, Mert a havasi szél elrabolta lelkem, S az első igaz, tiszta dallamot... tehát ugyanoly pénzö; szegért sokkal kevesebb, a megélhetéshez szükséges anyagot vehetünk, mint régebben. Természetesen a pénznek is van ér­téke, de ezt a viszonyt nem az anyag mennyisége képezi, a melyet érte kapunk, hanem azon kamat nagysága, amelyet a kölcsönvevö fizet a pénzért. A pénznek az értéke tényleg nulla, ha azt nem használjuk és természetesen annál nagyobb, mentül-“több kamatot fizet az adós a hitelezőnek. j Lássuk tehát, hogy a nemzetközi : viszonylatban mennyit emelkedett a I megélhetéshez szükséges anyagok j értéke és mennyit a pjnz értéke. Pontos vizsgálatok és statisztikai ; i adatok azt mutatják, hogy a termékek ! | értéke az utolsó 20 év alatt 15—20 ! °/ -kai emelkedett. ?<£ dső, pillanat­j 1 , i | ban aránylag csekélynek látszik, j ! illetve az emberiség sokkal nagyobb | | emelkedést érzett ez idő alatt. Ez i i azonban abban leli magyarázatát, ■: Azóta a hegyek imádója lettem, A havas bérce az én otthonom, Mert ott zokog fel lila fér.yözönben A lelkem ... az én elveszett dalom ., Törökfalvi Pap Zsigtwond. j I Szerelem. Irta : Karín SViichaeiis. Marianne a kertiházban ült és oly hangosan énekeit,- hogy minden csörömpölt és a tükrök és lámpák is vele énekeltek. Hög künn állt és nagyon bosszankodott amiatt a tövises rózsaag miatt, amit, ördög tudja miért, ott talált kifeszitve a veranda bejáratnál. Nevetséges volna, ha engedne a lány szeszélyeinek és alul keresztül bújna, vagy pedig átugrana, mert szétszedni, finom, kényes ujjaival nem merle. Oly pajkos volt a hang, hogy szinte durva volt, pedig csak a hangja volt a lánynak igazán friss. Olyan friss, hogy a rozoga zongora csak zörgött mellette. Hög nem akart odahallgatni, nem akart és azzal iparkodott figyelmét lekötni, hogy előbbi lábnyomaiba lépett, hangyákat és bogarakat tiport belé a földbe. A nyomok mélyebbek lettek, fénylettek, széttaposta őket és újra kezdte élőiről az egészet. Gúnyos mosollyal lépett bele egy virágágyba, amelybe kanka­linok voltak ültetve. A halvány bársonyos virágok a lány szemeire emlékeztettek, most pedig hangtalanul törtek le a lába alatt. A lány most már halkabban énekelt, a hangok a férfi idegeihez csúsztak és elaltatták. A nap lemenőben volt. A mohos fatörzsek hogy az utóbbi évek alatt az élet sokkal kiterjedtebb mederbe lépett, az ember többet költ kényelemre, fényűzésre, mint régen. (Nálunk, tekintve gazdasági fejletlenségünket, ezek a jelenségek még nagyobb mérvűek, úgy, hogy’ az emelkedés 20—30°/ , sőt egyes vidékeken még több is.) Ezzel a 15-30*’ ü emelkedéssel szemben a jövedelmek nem emel­kedtek egyenlő arányban. Mindazok tehát, akik fizetésből, vagy előre megállapított összegű jövedelemből kénytelenek megélni, rendkívül erő­sen érzik a megélhetés drágulásának hatását. Így tehát éppen az alsó és középosztály — a népesség zöme — viseli ezen áremelkedésnek összes terheit. A nagy tőkével rendelkezők ugyanis ép oly, sőt beigazolhatolag sokká! jobb helyzetbe kerültek, mert mig — nemzetközi viszonylatban —- a termékek értéke Í5—20°/o-kal emel­kedett, a nagy töke jövedelme 20—40 “/, -kai magasabb. Csak egy példát egy pillanatig olyanom voltak, mint a lángoló rézoszlopok. Az utak megteltek élő árnyék- szőnyeggekkei, a szinek még egyszer felki­áltottak, azután elhalványodtak, szürkebe. majd feketébe olvadtak át, Az éj elterült a kert felet;. Ekkor felébredt a férfi, valami üres, kinos érzés vett erőt rajta, úgy érezte, mintha összefagyna az agyvelője a lány már nem énekelt — ezt erezte. De az a bizonyosság, hogy a lány kacérsága uralkodik fölötte, bántotta. Oly keményen állt egy helyben, mint egy cövek és durván összeharapta a fogait. Gondolatai, mint tüzes nyilak száguldtak a lányhoz, jönnie kellett. Nem azért, mert a vágya hívta, csak azért, mert akarta, hogy jöjjön. Egy félig kiszáradt szökő kutban néha-néha csobbant egyet halkan a viz. Es a férfiú ellágyult, mint egy gyermek, aki fél a sötétben, kért és könyörgött, hogj? Marianne jöjjön. Egy nyitott ajtóból kitörő légvonat megmozgatta a sugár fákat. Valami halvány fehérség lebegett a gyep felett ami felrázta a férfit, úgy, hogy halkan szólt: — Marianne. A lány nevetett, de valami remegés volt a kacajában. — Miért nem utazik el, Hög ur. Hiszen ön rendkívül unatkozik itt és valószinüleg nem tartozik az ön szokásaihoz, egy helyben megőszülni. — Kivéve, ha örömet okozna, hogy itt maradjak, mondjuk, mig a virágok el­hervadnak. — Mig a virágok elhervadnak ? Ön, . aki gyűlöli a virágokat ? Ön, úgy látszik,

Next

/
Thumbnails
Contents