Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-14 / 42. szám

Nagy hibának tartja a miniszter azt, hogy az elemi iskolákból a gimnáziumba kerülő gyerekeket nyomban a latin nyelv tanítására fogják, egy nyelvre, amely szellemében és szerkezetében teljesen elüti anyanyelvétöl.

Hibának tartja a miniszter azt is, hogy egyes ismeret ágakról fogalmuk sincsen a deákoknak, hogy a középiskolából kikerülő ifjú társadalmi és gazdasági jelenségekről semmit sem tud és hogy a természet tudomány tárgyak nagyon fogyatékosán taníttatnak. A gyermekeket akikaiig érettek arra, hogy egy gondolatot kellőképen kifejezzenek, azokat már magasabb tudományos módszerekkel tanítanak, holott megfelelően az elmebeli fejlettségüknek ezek a fiuk inkább szemléltető módon tudnák megérteni és agyvelejükben fölemészteni a nekik előirt tantárgyakat.

A miniszterszószerint ezeket mondja: Mind ezeket fontolóra véve már f. évi junius 16-án tartott képviselőházi beszédeimben is jeleztem azt a meggyőződésemet, hogy haza középiskoláink korszerű átalakításának immár elérkezett az ideje. Ugyanekkor körvonalaztam néhány módozatot is melyektől részemről a jelzett bajok orvoslását vagy legalább enyhülését várom. Elsősorban azt kívánnám, hogy középiskoláink tantervi szervezete két tagozatban épüljön föl. Ehhez képest a történelem, földrajz és a természettudományi tárgyak oktatásában olynemü berendezést óhajtók, hogy a tárgyak egész anyaga két ízben tanitassék; az alsó tagozatban inkább leiró és szemléltető a felsőben inkább oka- datoló és összefoglaló módon.

Ennek a tervbe vett reformnak már régen elérkezett az ideje, de kormányaink mindig annyira e Ivoltak foglalva politikával, hogy erre csak most jutott idő. A rendelettől nagy reményeket várunk. Azt hisszük, hogy elérkezik az idő, amikor a középiskola nem lesz ifjúságunk kálváriája, ahol kinnal kell neki megtanulnia azokat a tárgyakat, amelyekre az életben soha, vagy ritkán lesz szüksége. Elérkezik az idő, hogy a fiatalság olyasmit tanul az iskolákban, hogy azoknak hasznát fogja látni az életben is. A külföldön ez már rég óta meg volt, minálunk minden jó néhány esztendeig elmarad. De örüljünk neki, hogy végre megtettünk egy lépést előre.

42 szám

_________(2)

Gy

ermekvédelem.

Minden ország legfőbb vagyona az ép, erős. munkabíró, szorgalmas népe. Természetes tehát, hogy minden nemzet főcélja,

s z iné r váralja

hogy népessége s ezáltal nemzeti tőkéje gyarapodjék. Általiuk hatalomra emelkedjék.

Napjainkban ez igazság a köztudatba ment át s minden téren a hivatott tényezők: állam és társadalom a szociális intézmények fejlesztése, pártolása és segítése által igyekszik kivenni a maga részét a nagy munkából

A haladés a szociális alkotások terén szembeöltő s ma már a munka védelme és megbecsülése, munka kő/.ben. szerencsétlenül jártak ellátása, biztosítása, a munkások aggkori biztosítása és nyugdija s törvényho- zásilag van rendezve.

A munkásházak létesítése,-az elhagyott gyermekek védelme és elhelyezett az államon kívül igen sok egyesületet, községet, vásárolt és humánus társulatot foglalkoztat.

A felnőttek oktatása, a mnkás gym - náziumok, népkönyvtárak, ifjúsági egyesületek célja, hogy a népoktató intézetek segítségére siessenek s együttesen vegyék fel a harcot a tudatlanság, a káros szenvedélyek és önző magánérdekek ellen s megakadályozzák a tudatlan nép kizsákmányolását a törvény erejével és a tudás fegyverével.

Midőn elzülött gyermeket látunk, mindig a társadalom mulasztása kell, hogy eszünkbe jusson, mert tétlenül elnézte, hogy az ártatlan gyermek a züllésig jusson Midőn a bíróság gyermeket Ítél el, a társadalom s a közélet vezetői kapnak marasztaló vediktet, mert hiszenj az a gyermek tehetségét a jó utón fejleszthette volna s hazájának munkás, szorgalmas, értékes polgárává válik, ha fejlődésének anyagi körülményei megadatnak s erkölcsére végzetes környezetéből eltávolíttatott volna.

Az a légkör, mely az eszmélni kezdő gyermeket körüt veszi, döntő hatással van egész életén át, s a fogékony gyermeki lélek e hatások alatt fejlődik. A gyermek nemcsak a szülőké, hanem a társadalomé, az országé. Egy jó nevelésben részesült, derék, hasznos polgárává fejlett gyermek, nem csak szülei öröme, valamint egyjzüllött, bűnöző, nemcsak szüleinek szégyene és bánata, de mérhetetlen kára és réme a társadalomnak, a békés polgároknak, az országnak.

A tényekből önként következik, hogy a gyermekek nevelése, védelme és fejlesztése nem tisztán a szülők feladata, de őrködő figyelmével kell hogy kisérje a társadalom, az ország is.

E gondolat menet alapján állította fel az állam a gyermekmenhelyeket, hol az elhagyott gyermeket gondos ellátásban részesítik s az ország hasznos polgárává nevelik. Ez okból állította fel az ország a siketnémák, vakok, hüiyék, gyengeeimőüek oktató intézetét, hogy e szerencsétleneknek is módjuk legyen az ország munkás és hasznos polgárai között helyet foglalni.

E téren hazánk gyermekvédelme mintaszerű s nevelő tanulmány tárgya a külső országoknak.

De mi lesz az olyan gyermekből, ki nem elhagyott, mert apja, anyja él, sőt tán megélhető módban; de szülei könnyelműek, gyermekeikkel nem törődnek, őket szabad prédává engedik az életnek, kikben úgy a legrutabb tulajdonságok fejlődnek ki _s ártatlan leiküket megfertőzik, jövő pályájukat letörik.

Avagy akik oly szegények, hogy nagy, számú gyermekeiket öntehetségükböl ruházni- táplálni, nevelni nem képesek s ha fájósziv1913 Október 14

vei látják is gyermekeik veszedelmét, nincs módjuk, sem felügyeletet, sem megfelolő ruházatot, sem pedig elegendő kosztot adni I gyermekeiknek.

Hát ahol a családfő r,-hja a legrosszabb : szenvedélyeknek s egész családját á társa- | dalom szeme láttára üldözi a romlásba, gyermekeit kényszeríti a züllésre, hogy káros szenv* délyeinek hódolhasson ?

Ilyen helyeken Dem találjuk az állam | hatalmas kezét, csak mint büntetőt vagy j javítót, de nem minta baj okainak megszün. tietőjét, vagy megelőzőjét.

E helyeken a társadalom igyekszik megtenni, ami megtehető, a társadalom nyújtja ki mentő kezét a Szerencsétlen gyermekek felé.

Ilyen intézmények a patronázs s a szegény gyermekeket segélyző egyesületek. Községünknek is van egy ily egyesülete, a „szegénysorsu gyermekeket felruházó egyesület“ mely legújabban a patrocázs tevé- vékenységet is zászlajára irta s legközelebb közgyűlését október hó 19 énd.u. 4 órakor tartja az állami iskolában

Lépjünk be mindnyájan ez áldásos intézet kötelékébe, hogy az orszá os gyermekvédelemből mi is vegyük ki részünket.

D. I.

H I It E K

Eljegyzés. Ludovicsi Sebő Antal, fel- vinci áll. tanító eljegyezte rőődi Bihary Karolinát Felvincen. Gratulálunk 1

Gyászhir- A szinérváraljai m. kir. adóhivatal épületén gyászlobogót lenget a hűvös l őszi szél. Fuchs Antal, adópénztáros kora halálát jelenti e gyás; lobogó. Még csak 42 évet töltött be s immár elköltözött e földi hazából. Kevéssel ezelőtt temette el élet társát itt Szinérváralján s azóta folyton gyászban járt, mintha érezte volna, hogy ő is nemsokára gyászba borítja környezetet. Már két hónap óta betegeskedett s betegségének gyászos végét előre lehetett látni; de hogy ilyen hirtelen következzék be e gyászos vég, arra senki sem számított. Jászberénybe ment pihenni rokonai közé s ott érte utói a halál e hó 11-én. Halálának hire fájdalmasan érintett mindenkit, mert úgy finom modorával, mint sok jóakaratával és előzékenységével a vele érintkezőket megnyerte ; de leginkább érzi a veszteséget maga az adóhivatal, melynek nemcsak kiváló pontosságú főnöke, hanem alárendeltjeinek igazi kollégája, jóakaró barátja volt. Az adóhivatal a következő gyászjelentést adta ki.

A szinérváraljai m. kir adóhivatal tisztikara szomorodott szívvel tudatja hogy szeretett főnöke, Fuchs Antal, m. kir. adó hivatali pénztarnok, lankadatlan szorgalmú állami szolgálatának 25-ik, életédek 43-ik évében hosszabb szenvedés után jobblétre szenderült. A drága halott hült tetemei f. hó 12-én, vasárnap délután 3 órakor Kisújszálláson fognak örök nyugalomra helyeztetni. Béke poraira! Szinérváralja, 1913 évi október hó 11.

Bay M ikiós, főszolgabíró szabadságát e hó 6-tól november 6-ig tölti. A hivatal vezetésével Báthy Lajos szolgabiró bízató; t meg.

Főpapi adomány’.Dr. Boromisza Tibor, szatmári püspök aranymiséje alkalmából 25000 koronát adott az egyházmegyei nyugdíjalapnak s megiérte, hogy ezen alapítványán kívül ezentúl évenként 5000 koronával járul a nyugdíjalap növeléséhez.

Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága e hó 9-én tartotta meg őszi rendes közgyűlését Csaba Adorján, főispán elnöklete alatt. A gyűlés iránt a tagok csekély érdeklődést mutattak, a főispán megemlékezett a közigazgatás állam0-