Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-23 / 39. szám
3g szám (3) SZINÉRVÁ&ALJA 1913 Szepítmber 23 szállító-vállalatok és a kereskedelmi és ipari társaságok nagyobb része szintén a javaslat mellett foglalt állást, melyet azonban a szövetségi tanács mégis elejtett, miután Németország és Ausztria-Magyarország ezidő szerint még ellene vannak a reformnak. Eddig Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Portugáliában használjak a 24 órás időszámítást Erkölcsi bizonyítvány. Egy szinérvárai- jai asszonynak férje 8 év óta van Amerikában. Az asszonyt most hivta ki magához. Az asszony azonban azt válaszolta, hogy ha 8 évig nem kellett férjének, ő most már nem megy. Erre a férj dühösen visszaválaszol: akko' az asszony nem is tisztességes. Beállít az asszony a községi elő jarósághoz, hogy igazolják, mis érint neki férje távoliéte alatt soha senkivel nem volt viszonya. A dolog kissé kényesnek látszott, de az asszony tágítani nem akart, mire az elöljáróság egy megfelelő erkölcsi bizonyítvány kiadásával oldotta meg a kérdést, melyet az asszony el fog küldeni urának, hogy azzal tisztességes voltát igazolja. (Nyugodt lelkiismerettel állította ki -- persze — a bizonyítványt az előijáráság, ugy-e ? Szerk.) A revoiveres leány Hirt adtunk arról, hogy Boros (Donka) Mária, rovott mui.tu leány a múlt héten három asszonyt, összeszurkált. Kihallgatás után a csendőrség elbocsátotta a vérengző némbert. Most uj bűntényen törheti a fejét a nyugtalan vérü hölgy, mert egy kilenc milliméteres, hat lövetű forgópisztolyt vitt javítás végett Vánca Gábor, helybeli lakatoshoz. Vánca azonban a pisztolyt átadta a községi elöljáróságnak. Az ilyen jó pipának erősen vigyázni kell a körmére. Elfogott kivándorlási ügynökök. A Nik Carter és Nobodi-féle dedektiv drámákban sem találunk ravaszabban kieszelt cseleket és beállításokat, mint az alábbi esetben, melyek tervezői egyszerű munkás emberek. Avaspatak közs< gbenfölíürtt. hogy julius 1-től mostanáig 25 vagy 30 kivándorlás történt, dacára annak, hogy olyan nehéz az útlevél megszerzése. S amint a kivándorlók száma szaporodott, aképpen kezdett kényelmesen éln Maxin Lászió és Csonka János, kiknek pedig a mostani kriminális rossz esztendőben nem igen volt miből könnyen és dolog nélkül lebaludtam el, hogy aztán ne lássam és ne akarjam látni soha. Pedig egyek voltunk valaha s nekünk nem lett vo na szabad örökre elszakadnunk egymástól. S ha ő vétett is ellenem nagyot, hálálosat, vájjon nem nagyobb-e azén bűnöm, amit ellene követtem el? Hiszen ő szegény volt, tudatlan elhagyatott ; rabja vágyainak, alacsony szenvedélyeinek. Én pedig ember voltam, erős, tanult, független, egész ember. És nekem kellett volna tudnom az eszemmel, amiről az ő s/ive elfelejtkezett. És mentői jobber nézte gyermeke arcát, annál többet gondolt anyára. S gondolataiban egyre több lett a megértés és a részvét. A gyermek arcára néha meleg könyek hulltak. És ezek a könyek egy szerencsétlen, elzüliött teremtést gyászoltak, aki valaha szive alatt hordozta, aki fájdalmai árán vásárolta meg számára az életet. És egyszer, egy őszi délután, mikor senki sem volt otthon, kocsit hozatott és kihajtatott a temetőbe. Hosszas keresgélés után meg is lelte a szegény asszony sírját. Ott állt zokogva a sir előtt és lelkében elmondta mindazt a gyöngéd, szánakozó, megbocsátó szót, ami leánykorában eszébe sem jutott volna. Mire hazament, már megkönnyebült a lelke és derülten nyújtotta csókra homlokát az urának, meg a vacsora után mindig pontosan beállító Kádáréknak. Ott ült a nagy karosszékben és mosolyogva nézte, amint férje fel s alá sétál a pólyás kis fiúval, és kedvelt dalát énekli neki nagy buzgalommal és felette hamis hangon: Ha én nekem száz forintom volna, A kilincsem vert aranyból volna 1 ' De mivel, hogy nincsen, Fából van a kilincsem, Madzag a húzója ... zselni. A esendőről s már régóta gyanút fogott a két emberre, mig végre a múlt hó 28-án el is fogta őket. Az ügynökök áldozataikat elkísértek az ugocsamegyei Szekercze megálló helyre s az éjszakai, Galícia felé menő vonatra ültettek fel őket. Gyanús jelenség volt az, hogy ezeket a munkáscsapatokat mindannyiszor Maxin és Csonka, kiséri Sze- kerezére^es hazajövetel utáu mindig nagyobb- szabasu cécó van a két ügynök házánál. Legutóbb, mikor egy 10 tagból álló transzportot kísérték Szekercére. a már régen figyelő csendőrőrs rájuk csapon és hosszú kutatás daczára semmit nem találtak náluk, már már hajlandó volt elengedni Gaiiczia felé a csapo- tot, ao ikor az egyik munkás leejtette baltáját s abból különös csengés hallatszott. A csendőr rögtön elvette a baltát, keresztül vágta nyelét s abban „találta meg az utazáshoz szükséges pénzt. Mindenik a kifúrt baltanyelbe tette be veres verjtekkel, vagy hal.atlan uzsorával szerzett garasát. A vallatás alatt azt is megtudta a csendőrőrs, hogy a hajójegyet egesz apróra gyömöszölve a pipába rejtették, arra egy kis dohányt tettek s amikor hatósági közeggel találkoztak, akkor a legnagyobb lei kinyugalommal pöfékeltek. Több körülményből az következtethető, hogy ezek az ügynökök egy nagyobb szabású kivándorlási banda tagjai, melynek kezei elérnek Ugocsán és Szatmáron kívül Márma- ros, Ung és Sereg megyékbe. A vasúti őr. kinek a szerepe szinten felette gyanús, megfigyelés ala helyeztetett. A Pavei fürdő sorsa A „Tiszántúl“ Írja, hogy azt az eladást, amelyet Pável püspök kiskorú örököseinek nevében már végrehajtott Bihar vármegye ar vaszeke, és 140.000 korona vételárban atadta a gyönyörű fekvésű fürdőt Breznóczy János fürdóberlőnek, most megtámadta az egyik örökös, Pavel Mihály egyetemi hallgató. A már befejezettnek tekintett adásvételt ugyanis sok okból semmisnek kéri nyilváfiyitani ama beadványában, a melyet a Biharmegye (.árvaszékéhez intézett. Pável Mihály képviselője e beadványban kevesli a vételarat, mert a bemutatott becsübi- zonyitványban 140 ezer K-ra van becsülve az egesz fürdő, holott ezzel csak az épületek vannak (megfizetve, ellenben az erdő és a többi ingatlan birtokok .figyelmen kívül maradtak. Ha tehát az árvaszek minden áron el akarja adatni a fürdőt, úgy elsősorban hagyja figyelmen kivül a jelenlegi felületes szakértői véleményt és uj becslést alkalmaz- tason. A már valóságos aktahalmazzá vált fürdőügyet az árvaszék felterjesztette a gyámügyi felebbviteli küldöttséghez, mely októberben fog dönteni az eladás ellen, vagy mehett. Minden izében hazai gyártmány a világhírű RÉTHY-féle pemeteiű cukorka, a köhögés és rekedtség e jól ismert háziszere. Gyermekeknek is adható, mert drasztikus szereket nem tartalmaz, kellemes izű, az j étvágyat, a gyomort. fogakat nem rontja. A dobozon és a cukorka minden darabján rajta, legyen e név: RÉTHY.'Ára 60 fiillér minden - gyógyszertárban és drogériában. Gyilkos kutgász. Kodra László, szatmári bérkocsis udvarán metágult a szivattyús kút csöve. Kodra felbontotta a kutat, hogy a cső vas kötését az arra szolgáló csavarral megszorítsa. A felbontott kútba létrát bocsátott le és mig ő a kút szóién egy csapófa segítségével a létrát tartotta, 12 éves László nevű fia lement létrán, hogy a csavart megszorítsa. Alig haladt azonban a gyerek néhány fokot a lépcsőn, hirtelen megszédült és belefordut a vizbe. A kétségbeesett apa segelykiáltásaira elöszaladt az udvaron dói- ; gozó kocsis, Petruska György 24 éves legény és lesitett a létrán, hogy a kisfiút, ki azonnal elmerült a kút vizében, kimentse. Alig haladt azonban néhány fokot az életmentő legény, ö is belefordult a vizbe. Kodra László végső kétségbeesésében elengedte a létrát j és segíteni próbált gyem ekén és kocsisán. í Azonban minden kísérlet eredménytelen volt, j Alig telt bele öt perc, hogy a két szerencsétlen áldozat beleesett a kút vizébe, má,r kiemelték őket onnan, de akkor már egyi- köjüben sem volt élet. Valószínűnek látszik, hogy a rettenetes tragédiát a kutból telszi- várgó mérges ammóníák-gáz okozta, amely I a két áldozatot elhódította. 6585/1913 iksz ám Árverési hirdetményi kivonat. A szinérváraljai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatoság közhírré teszi, hogy a dr Selagián László ügyvéd áltál képviselt „Satmareana“ takarék és hitelintezet r. t. végrehajtatónak Ravasz Juon 1. Toader bik- szádi lakos végrehajtást szenvedő elleni ügyeben a keretem következtében az árverést 350 korona, tőkekövetelés, es ennek 1912. évi október hó 3 napjától jóró 8 százalék kamatai, 37. korona. 30 fillér perbeli, 26 korona. 30. fill, végrehajtási mar megállapított, valamint a jelenlegi 35. korona 30 fillér és a még felmerülendő költségek kielégítése végett az 1881 erí LX. t. c. 144 §. alapjan és 147 §. értelmében a szatmárné- metii kir. törvényszék, szinérvaraljai kir. jarasbiroság területen levő Bikszád községben fekvő, a tíikszádi 39ó. sz. betétben A. I. 1. sorsz. 2783 hrsz. ingatlanból (rét a Domb- ráva dűlőben) Ravasz Juon 1. Toador illetőségére 159 Korona, a bikszádj 559 sz. betétben. A. 1. 1-6, 9 15 sor, 56/1,57/1, 58/1, 1015, 1016, 1634, 2414. 2725, 4262, 4263, 4264, 4265, 5527, hrsz. ingatlanokra (kert szántó, ház udvarial a Beiteiekben, szőlő, parlag a dimbu Bonti pe Malur, szántó a Lazuri, szántó Ten Pengyi, rét a Dumb- rava, kert szántó, rét a Jepurászka, erdő a Csonkásuli Feren.cz) dűlőben (végrehajtás szenvedő illetőségére 699 korona, u. e. betétben A. II. 1-4. és 7-8 sor. 56/2, 57/2, 58/2, 59, 4270, 4271, hrsz. ingatlanokból (kert szántó, udvar, ház a Beiteiekben, szántó rét, a Jepuiaszka külőben) végrehajtást szenvedő illetőségére 606 K. ugyanezen betétben A. i. 1 sor, 4579 hrsz. ingatlanból (erdő a kornyaszka dűlőben) végrehajtást szenvedő illetőségére 8 K. ugyanezen betétben A. I 2 sor, 5439 hrsz. ingatlanból (rét a Frintye Máre dűlőben) végrehajtást szenvedő illetőségére 41 K, — u. e. betétben A. 1, 3 sor 5470 hrsz. ingatlanból (ret a Frintye Máre dűlőben) végrehajtást szenvedő illetőségére 140 korona, kikiáltási árban elrendelte. Ez az árverés azonban csak az eseiben fog megtartatni, ha az 5925/1913 tksz. alatt Dr. Székely József ügyvéd által képv. Simay Irma végrehajtató javára a f. é. november hó 15 napjának d. u. 2 órájára kitűzött árverés megtartani nem log. Az árverés megtartására határnapul 1913 évi november hó 15-ik napjának d. u. 4 óráját, helyéül pedig Bikszád községházát tűzi ki azzal, hogy az ingatlanok a kikiáltási ar 2/3 áu aiul eladatni nem fognak. Árverezni szándékozók kivéve a Vghn. 21 §ában említetteket tartoznak az ingatlanok behsaranak 20 százalékát készpénzben vagy az 1881 évi LX t.-cz42 §-aban jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez leienni vagy a bíróságnál történt e őleges elhelyezésétől kiállított szabályszerű elismervényt átszol- galtatni. Az aki a kikiáltási árnál magasabb ígéretet esz, ha többet igémi senki sem akar, kötelest a Vghn, 25 §-ában foglalt jogkövetkezmények terhe ala.t nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az általa ígért ár ugyanannyi’százalekáig kiegészíteni. \ evő köteles a vételárat 3 egyenlő résziéiben és pedig az elsőt az. árverés jogerőre emelkedése nap ától számított 15 nap- alatt, a másodikat ugyanazon naptól számított 30 nap alatt, a harmadikat ugyanazon naptól számított 45 nap alat az átverés napjától számított 5 százalékos kamatokkal együtt az 1881 évi dec. 6-án 39425 1MSZ- a. kelt rendeletben előirt módon a szinér- váraljai kir. adóhivatal mint biroi letétpénz tárnál lefizetni. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszámitalni. Szinérváralja, 1913 évi augusztus hó 22 Gaál s. k. kir. járásbiró. kiadmány hitéleül. Éberth, tkvezető.
