Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-21 / 4. szám
Szinérváralja, 1913. Január 21. — 4 szám Tizedik évfolyam f SZÍNE 1J LJN TÁRSADALMI, QAZDASÁQ1 ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. ME8JELEN IK M1 N O E N K ED DEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn is tv An. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény vala int az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ sz»rke«z- tőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon késiünk. Választójog reformja. — Három közlemény. — II. Az uj választási törvény meg- egyezikAndrássy plurálitásos javaslatával abban, hogy módozatokat keres a választásijog bizonyos kate- gorius korlátozására, csakhogy mig az bizonyos rendszer szerint óhajtotta ezt keresztül vinni, itt a legrendszeresebb rendszertelenségről van szó. A plurálitásos javaslatot meg lehetett dönteni az alapelv lehetetlenségének a kimutatásával, itt szükségessé válik azonban, hogy a §-ok helytelenségét egyenként mutassuk ki. A midőn ezúttal a legsarkalatosabb tévedésekre kívánunk csupán rámutatni, bőven válogathatunk máris. Mindjár az első § idejét múlta, amikor igy beszél: Választóijoga van a férfi nemhez tartozó stb. Az indokolás hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti a nők közéleti alábecslését, azonban nem időszerű az átmeneti megrázkódtatást fokozni. Mi az az átmeneti megrázkódtatás? Hogy egy jobb, tisiteségesebb modernebb törvényhozási módunk lesz? Hiszen ez nem megrázkódtatásokat jelent, hanem helyzetjavulást. Tudtukkal helyzet javitáscéljából hozzák a törvényeket, ezt várják az uj törvényektől. Ugyan miféle javaslat lehet az, amelynek életbelépésével maguk, a javaslat alkotói féltik az országot megrázkódtatástól. Ezzel a kormány önmaga mondott kritiká, javaslata felett. A második § a 30 éves korhatárt állapítja meg, s csupán a magasabb értelmiségnek biztosítja a 24 éves korhatárt. Az indoklásban ezt a kővetkező szavakkal okolja meg. »Hogy a választójog széleskörű kiterjedése mellett, mily veszélyes volna a 24 éves horhatár általános elfogadása, azt meggyőzően bizonyítják a rendelkezésre álló statt.ztikai adatok.« A statisztikai adatok ezt egyáltalán sehogyse bizonyítják. Ellenben a kormány bizonyítani kívánja azzal hogy a statisztikából egy abnormális következtetést von le, ugyanis azt állítja, hogyha valamennyi irni-ol- vasni tudó 24 éven felüli férfinak megadatnék a szavazatijog, a 24 és 30 év köztiek száma 651 ezret tenne ki, ami sokvolna 2 millió 367 ezer,923ezer harminc éven felüli választóval szemben, akik az érettebb elemet alkotják. Az első kérdés, hogy miértjalkotják 30 éven felüliek az érettebb elemet? Hiszen közöttük sok az agg, akik közelebb állanak a gyermekséghez, mint az „érettebbséghez.“ Aztán az újabb generáció jobban tud irni-olvasni, vagyis műveltebb az öregebb generációnál, — elismeri] a statisztika is — tehát inkább feltételezhetjük róla, hogy közelebb férkőzhet a tudáshoz, az érettséghez. De ha igaz volna is az, hogy a 30 éven felüli választók alkotják az értékesebb anyagot, ők túlsúlyban maradnak millió számban épp a kormány statisztikája alapján. A hatodik § kibúvó, amely megnyitja a visszaélések utjának lehetőségét. Úgy intézkedik, aki Írni és olvasnj nem tud, bár nincs hat elemije és 20 korona egyenes áilamiadót fizet, az szavazhat. Mit [jelent az, hogy hat elemi nélkül irni és olvasni tud? Aki járt falun, az tudja, hogy elemit' járt paraszt is csak sillabizálva olvassa az fl „SZItÓMKflhJfl“ CflHCfafl. Tépelődés. Irta: Heljerman. Tavaszi hajnal. — A nap áttüz a lombokon. — A mezők zöldéinek, csak itt-ott sárgul egy-egy folt. — A virágok zöld és sárga tengere, ezer játszi napsugárral. — Az üde levegőbe belerajzolódik a távoli falu meredek tornya. — A távolban is sok ezer napsugár csillámlik — mindenütt glóriás napfény. — A lombokon a tavasz dalosai csicseregnek — enyhe, finom madár füttyök kháosza; élénk, jókedvű, zsibongó tavaszi élet, amely elhervadt az erdő felett, de tovább terjed a fakoronák alatt. Az erdő mellett ut vezet, azon haladtak csendesen. A nyár világos nyári ruhája, melyet vörös szalagok díszítettek, ellentétet képezlek a szürke gyaioguttal és a fák árnyékával. Széles szalmakalapja alól leomló fürtjein a tavaszi szellő játszott. Kezében összetört szaru virágot vitt. A mellette haladó férfi sötét ruhát viselt. Sétabotjával az utón heverő kavicsokat veregette, amelyek azután messzire gurultak. „Lujza ...“ „Ne ... ne ,.. hallgass már 1.. .“ „Azt akartam még . . .“ „Ferenc ... nem, nem 1“ „Hat nem akarsz megérteni...“ „Ugyan . .. trgyd abba 1“ Ferenc’elhallgatott. Szótlanu ballagtak egymás mellett. Léptéik nyomán a kavicsok egyhangú zaja hallatszott. Cinkesereg ujjongva csipogott a pázsitban. Egy kukacért verekedtek. — Azu;án mélységes csend. Különben illat száll a levegőben és verőfény aranyoz be mindent. A közeli faluban a harang csendül — jöttek a hangok a szellő szárnyán. „Lujza „Na . ..“ „El kel mégis mondanom .. .“ Á lányt biborszin öltötte fel fülig, a kezében levő virágokat darabokra tépdelte' azután megállt. „Ferenc . ..“ „Talán csúnya is, hogy...“ „Ferenc“ „Istenem ... megszegném ígéretem 1“ „Mindkettőnket tönkreteszei, őt is, engem is — ér.sd meg, mindkettőnket,“ „Hallgass rám Ferenc ... leguiolszor ... ne halljak erről többet.. . Hát reá nem is gondolsz ? Milyen sápadi volt tegnap, mikor hosszú betegsége után először felkelt, beesett szemekkel. Talán jobban szereted volna, ha sohasem k-lt volna fel... ha megszeged jfogadalmad, akkor . . . akkor a következményeit is te fogod viselni... ne tedd .. . Ferenc, kérlek . ., könyörgöm .. .“ „Ferenc elragadással nézett rá. No jó... de csak arra válaszolj őszintén a szemembe nézve... Lujza, ugy-e szeretsz ?“ „Nem,“ „Hazudsz 1“ „Sohasem szerettelek.“ „Soha?“ „Nem ... nem is foglak ?“ Ferenc tudta, hogy Lujza nem mond igazat és Lujza érezte, hogy Ferenc nem hiszi el neki Az ut, mely most az erdőn át vezetett, keskenyebb lett. — Egy-egy napsugár néha utat tört ki magánek a fák között és beragyogta az ösvényt. Hallgatagon, tévedező tekintettel haladtak. Közöttük csend honolt. Egy helyütt az ut keskenyedett és a kezek összeértek. Megrezzentek. A nyomasztó csend, félelmes magány beszélgetésre bírta őket. „Haragszol“ — szolt félve a lány. „Dehogy 1“ „Milyen csend van I“ „Igen ...“ „Mért nem beszélsz?“ — ekkor kezeik ismét összeértek. „Istenem ... ne kinozz !“ A leány előre futott. Már nem tudott a férfi mellett lenni, akiknek szemei bámulattal függtek a fiatal lányon. Az árok mellett újra kiszélesedett az ut. Nem sok
