Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-07-15 / 29. szám

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szim ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MIN D EN K ED DEN.

Felelős szerkesztő :

FÁBIÁN ISTVÁN.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket lérséhelt árakon közlünk.

A sajtó.

Az egész tisztességes sajtónak körülbelül egy és ugyanaz a feladata : kigyomlálni aj dudvát onnét, a hová magát befészkelte. A sajtó feladata, hogy sasszemekkel ellenőrizze azoknak a tevékenységét, kik állásuknál fogva arra vannak hivatva, hogy előmozdítsák a közügyet és hogy támogatásukra legyenek azoknak, akik a segítségre rászorultak.

A sajtó maga az élő nemzet. A milyen a nemzet, olyan a^sajtója és megfordítva. A nemzet kívánalmai, úgyszólván összes élet nyilvánulásai a sajtóban tükröződnek vissza. Egészséges sajtó egészséges lelket képes belehelni a nemzet testébe. Romlott sajtó a fertőző bacillusok egész seregét viszi magával s megmételyezi azok lelkületét, kiknek szellemi táplálékául szolgál. Nincs könnyebb, mint fogékony lelket hálóba keríteni a sajtó hatalmával. A föváiosi sajtó mint olyan, mely föfeladatát az állami élet ellenőrzésében látja, nem terjedhet ki csak éppen a törvényhozás és törvényvégrehajtás főbb eseményeire. Tért nyithat a fővárosi ügyeknek, itt-ott hozzászólhat olyan vidéki eseményekhez is, melyek országos jelentőségűvé növekedtek, de a fővárosi sajtó rendes medre mégsem egyéb az általános érdekű és a nap politikai eseményeinél.

Hivatásban és jelentőségben semmivel sem áll a fővárosi sajtó mögött a vidéki. Bárminő lenézéssel, akár milyen kicsinyiő csúfolódással kisérjék is a vidéki sajtó tevékenységét olyanok, kiknek okuk van lebecsülni mindazokat a 'faktorokat, melyekhez vagy fel nem emelkedhetnek vagy kiktől félniök kell, — annyi bizonyos, hogy a vidéki sajtó a maga megkörvonalozott hatáskörében éppen olyan fontosságú, mint a fővárosi a magáéban. Sőt minden tartózkodás nélkül mondhatjuk, hogy jóval több. Mert mig a fővárosi lapok hasábjai csak magasabb fokú igények számára vannak nyitva, mig a fejlettebb sajtó nem képes a részletekre kiterjeszkedni, addig a vidéki sajtó érzi, tudja olvasóközönségének minden óhaját. Tudja a helyi viszonyok ismerete folytán á módját is annak, hogy miképen lehetne javítani, helyre hozni a mi megkívánja a jobb állapotba való helyezését.

A vidéki sajtó nagy hatással lehet az illető vidék egész társadalmi életének alakulására. Ha szükség van a magyarosodásra, ha kell egyik-másik helyen iskola, ha a közigazgatás nehézségein egy hivatal létesitése segíthet, vagy könnyíthet, ha a pap, tanító vagy bármely más nyilvános közeg vissza él a reá bízott kötelességgel, akkor előáll a vidéki újság s reá mutat a hibákra és megjelzi azt a helyes irányt, melyet követve legkönnyebben és leggyorsabban célt érhet a község, a járás vagy az egész vármegye.

Annak a sajtónak pedig minden más érdektől függetlenül egyedül az igazság és a közjó legyen a vezérelve. Ha ilyen elvtől engedi vezettetni magát, ha ez képezi minden törekvésének savát-borsát, akkor hivafl „SZIHÉBMRfllófl“ CÓBCftifl.

s'

Esetek.

Irta: Arany Lipót.

A híttanvizsga,

A bankár nádor-utcai lakásában, amelyről a zsur referádák már több Ízben megállapították, hogy valóságos muzeum és valóságos kincsesháza a műtárgyaknak, családi és orvosi konzílium volt. A kis Uzor, a család úgynevezett szemefénye, krónikus katarusban szenvedett. Miután a köhögés még a svábhegyi nyaralás után sem szűnt meg, a háziorvos professzort hivott a házhoz, aki megvizsgálván a fiút, huzamosabb ideig tartó légváltozást ajánlott.

A háziorvos aztán közölte a megállapodást a szülőkkel:

— Kérem, különösebb baj nincsen. De a fiú vérszegény. Ezért más és egészségesebb éghajlatra van szüksége. Fenyveserdő, hegyi levegő kell neki.

Az apa kellemetlenül fogadta a szentenciát :

— Nos, aztán mi lesz az iskolával ? A fiú a Markó-utcában lévő gimnázium első osztályába már beiratkozott. Most tizenegy éves. Nem szeretném, ha egy évet vesztene.

— Kérem — feleié az orvos — arról nincs is szó. Tessék a fiúcskát elvinni valamelyik kisebb felvidéki, tátrai, szepesi, avagy zólyomi városkába, ahol gimnázium is van.

Végezze ott a gimnázium első osztályát. Aztán majd lövőre meglátjuk. Akkor talán már folytalhatja tanulmányait Budapesten. A fődolog most a légvéltozás és az, hogy a fiú hegyi levegőt szívjon.

A bankár másnap csomagolt és a kis Uzorkával keserves bucsuzkodás után elnta- zott Fenyő-Szentmihályra, ahol először is lakást keresett a fiú számára. Miután az igazgatónak kijelentette, hogy száz-kétszáz korona nem számit nála, izzóvölgyi Izzóvöl- gyi Tihamér főszolgabiró ur hajlandónak mutatkozott, hogy a budapesti bankárgyereknek teljes ellátást ád az élelmiszerek árának rohamos emelkedését figyelembe vevő feltételek mellett.

Az alku gyorsan megköttetett és Uzorka már másnap a fenyő-szentmihályi gimnázium első osztályában hallgatta a deklinációt és a konjugációt. A kisvárosi pajtásokkal gyorsan megbarátkozott. Résztvett minden lapdázás- ban, footballozásban, szánka- és korcsolya sportban. Az előadásokra is pontosan ellátogatott. Minden tanár ismerte őt, kivévén a helybeli orthodox-rebbinus, aki a gimnáziumban a felekezetéhez tartozó diákoknak hetenként két órában magyarázta az ó-szövetséget és a héber irás-olvasás tudományát. Uzorka a hittani órák alatt a főszolgabiró fiaival sportolt és a rabbi ur csupán a katalógusából és a neve mellé irt abszenciákból ismerte az Uzorka becses nevét.

A tanév végén a rabbi ur be is jelentette az igazgatónak, hogy Uzorkát,' akit csak névleg ismer, a hittanból elbuktatja. Az igazgató továbitotta a jó hirt, mire a bankár

gyorsan a helyszínen termett. Azonnal tisztelgett a hitoktató rabbinál és hogy vizitjének nagyobb nyomatéka legyen, a szállásadó főszolgabírót is magával vitte. Úgy vélekedvén, hogy a közigazgatás a vidéken már sok csodát teremtett és ezért nem lehetetlen, hogy komoly és szolid rabbiból is olyan csodarabbi lészen, aki két kipedert bajusz láttára majd csak enged a negyvennyolcból.

A dolog eleinte nehezen ment. A rabbi hajthatatlannak mutatkozott. Azzal kezdte, hogy már az is kifogás alá eső dolog, hogy a fiú a nagyságos főszolgabiró urnái „kosztol,“ aregálebérlővagy a trafikos is szívesen vállalta j volna a teljes ellátást. Végre hosszas kapaci- I tálás után engedett a merevségből és a következőket mondotta a bankárnak :

— Jó, hát legyen. Most az egyszer átengedem a kis fiút a hittanból és nem csúfítom el a bizonyítványát. Teszem ezt ezzel a kikötéssel, hogy uraságod ezentúl jobban törődik majd fiának vallás erkölcsi nevelésével.

— Igyekezni fogok, hálálkodik a bankár meghatottság nélkül.

— Tessék megmondani a fiúnak, hogy kissé olvasgassa a biblia fordítását. Aztán majd a vizsgán egy pár könnyebb kérdést kap tőlem.

— Rendben van kérem.

Ezzel a vizit véget ért. A pesti bankár nyugodtan utazhatott vissza a fővárosba.

Egy hét múlva elérkezett a hittanvizsga napja. Szépszámú közönség volt jelen és hallgatta a fiuk feleleteit. Sorra került Uzorka is, akit a rabbi előbb végigmustrált, aztán