Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Felelős szerkesztő : FABIAN istvAn Szinérváralja, 1913. A anuárl. — 1 szám Tizedik évfolyam Előfizetési árak: Egész évr« 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 filter. Egyes sz'm ára 12 fillér. Nyilttér sorónkint 4 ) fillér. MEGJELENIK MIN D E N K EO DEN. A lapra vonatkozó mindennemű köziem ny és küldemény vala int az előfizet si dijak a „Szinérváralja" szerkesztőségéhez Szinérváraijára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Uj év. „Az Ur legyen veletek!“ ez egyetlen fohászba foglaljuk keblünk leghöbb kivánatainak egész tartalmát. Tán soha nem volt nemzedék az Ur lelke nélkül inkább szűkölködő, tán soha kor az Ur lelkére jobban rászorulva, mint a mienk; ezért kívánjuk mindenek efőtt, hogy ,az Ur legyen veletek !'* Tenger sok a bajunk, sivár minden körülöttünk; szinte fázik az ember, mikor az éles lomha folyását a nap unalmas robottjával s az éj kis érteteivel szemléli és sehol sincs derültebb jövőre kilátás; mintha az enyészet szelleme lebegne.a világ feje felett oly sötét, kedvetlen, oly sivár minden ; .a munkás nem örül keresetének, a a gazdag kincseinek, a hatalmas hatalmának, mindenki aggódva néz komor jelenből kétes jövendő elé. Se ki, se be, — ez a világ állapota csüggeszt, ha előre nézünk ’és kétségbeejtő a hátrálás; elől tűz, hátul viz. És miért mindez? — Mert nincs elég hitünk a gonviselés mint dent jóra vezető bölcseségében és eszünkbe sem jut, hogy — a prófétával szólva — „mind az egek fölülhaladják a földet, úgy az Ur utjai felülmúlják a mi útjainkat és az ő gondolatai a mi gondolatainkat!“ A világ sok szerencsétlenségtől meg lenne óva, ha gyarló halandók az isteni gondviselés szerepére vállalkozva mindent össze-vrssza nem zavarnának. Rövidlátó emberek isten örök rendjét akarják fölforgatni, pedig évezredek előtt már régi igazság gyanánt ezt mondá Mózes: „Emlékezzél meg a régi napokról, észleljétek az elöidök éveit; kérdezd meg atyádat és megmondja, véneidet és elbeszélik. Mikor a Fölséges birtokot oszía a népeknek, mikor elszéleszté az ember fiait: megállapitá a népek határait is. „Ma az emberek ügyesebbek atyáiknál és bölcsebbek akarnak lenni a legbölcsebbnél. Ez minden baj gyökere, ez a mi nyavalyánk. De ha az emberek fonáksága és gyarlósága miatt dolgaink rosszul folynak, ha a bölcsek tanácsa megmeghiusu! s az ügyesek fogásai sikertelenek, jusson eszünkbe, hogy van egy magasabb bölcseség ott fenn, mely legjobban tudja, minek hogyan lenni; abban bizzunk és minden jobbra fordul, mint a hogyan remélhetnék. Mert a mostani viszonyok között igazán nem lehet más bizalmunk, mint a Mindenhatóba vetett rendit- hetlen hit. C ak ez segíthet ki bennünket a szinte kibogozhatatlannak látszó bonyodalmakból és nyújthat reményt arra, hogy boldogabb, szerencsésebb lesz az uj esztendő, mint a régi volt. Adja Isten! A téli gazdasági előadás sok hiányosságai. A m. kir. földmivelésügyi miniszter évröl-évre nagyobb összeget állít be költségelőirányzatába azon célra, hogy abból gazdasági vándor-eladók a téli napokon bejárják a vármegyék községei és hasznos gazdasági ismeretekre oktassák a földmivelő gazdaközönséget. fl „SZIMÉHUflKflLJfl“ CflRCMfl. A harisnyás ember. Irta : Magyar Lajos. 1. Minden délben találkoztam véle. Odalépettje asztalekhoz, fáradt, lanyha, mozdulattal mutogatta vendégeinek a kis csomagját. Öt—hat pár harisnya volt a csomagban; égszínkék, rikitó piros, mosolygósán sárga, érett-zöld, halkan mormogott valami alázatos kinalásfélét, a vendégek felpillantottak tányérjukról, idegesen nem-et intettek A harisnyás ember alázatosan, minden, keserűség nélkül csak, nagyon fáradtan odább ment, csöndesen, nem tolakodóén odalépett a másik asztalhoz, ott is kinálta a harisnyáit, onnan is elintették, ő meg ment tovább. Minden nap, szép időben, rossz időben, láttám a ha. isnyas embert. Kissé ős/.bacsava- rodott, öregesen fáradt, törődött volt, de jária, egyre járta a meddő kínálás kálváriáját. Hunyorgó, fátyolos fényű szemében mintha a kitörő könny csillogott volna, de pergamentszerüen fénylő arcán nem láttam soha a lázongás, keserűség villámlását. Oyan a harisnyás ember, mint egy öreg, nagyon öreg gyerek, aki előre fél a veréstől s jaj, de most mindjárt sírni kezd. Igen, egészen olyan mint egy gyerek, olyan bizako dö olyan naiv, jár, egyre jár a vendégek asztalai között, kinálja, egyre kínálja a harisnyáit, de hiába, s egyik meddőség után következik a másik. Az utcán is találkoztam vele. Akkor láttam, hogy mhaja fényes a kopottságtól, félcilinderje ütött-kopott, de ti-zta, mint ekiét minden r°ggel iekefélik. Akkor éppen esett az eső, csatáktól, pocsolyától, fénylett az utca, az emberek behúzott nyakkal siettek és ő is sietett. A kis csomag nem volt a kezében, a kabátja alá dugta, a to'akodó eső elől elrejtette a kacér harisnyákat, a szivén melengette őket, pedig ő fázott Olyan furcsa olyan különös volt, amint a hegombolt kabát kidagadt a csomagból, úgy. hogy rámosolyogtam az öreg gyerekre, bizalmaskodva, mint régi ismerősök. Nem mosolyogott vissza, de a kalapját alázatosan kapta le, köszönt, olyan csöndesen, mintha most is kevés áruját kínálná benn a vendéglőben. Nem tudom, miért, akkor hirtelen, önmagam előtt elszégyeltem magam, a szívóimat szánalom langyossága hullámozta körű , eszembe jutottak azimankós, hideg napoki amikor az öreg fiú fázva jár vendéglőről- vendéglőre s kínálja, egyre hiába kinálja a kacér portékáját. Akkor nagyon melegen és sok szívvel sajnáltam a harisnyás embert. Elhatároztam hogy vásárolok tőle. II. Mikor magamhoz inlettem, íátyolosfé- nyü szemében az örönr villáma cikázott fel s pergamentszerü, fáradt arcáról, mintha leolvadt volna a fáradság viaszosán fénylő lárvája. A harisnyás ember élénken, lelkesen de sok pe'gő szóval dicérte az áruját. Kioldotta a csomagot, s a kacér harisnyák is kívánatosán nyújtóztak végig az asztalon. Hatvan krajcáréit adott egy párt, mert egészen kötött s nem gonoszul varrott áruk, mint a mostaniak, nagyszerűen érzi magat bennük ,a láb, nem színtelenednek a mosástól. É í maitacskodtam, sokaltam az art, ő udvariasan, alázatosan kapacitált, mikor egy kicsit becsméreltem a harisnyákat, megbocsátó lenézéssel mosolygott, mikor jobbat s diszkrétebb szinült kértem, azt mondta : urasagod szakértő, sietős léptekkel elment, kérve, hogyha tehetem várjam meg. Két perc múlva megbántam ígéretemet, öt perc múlva bosszankodtam ra^ta, tiz perc múlva eszembe jutott, hogy komoly és sürgős munka vár rám, elmenni nem akartam, mert úgy éreztem, nagyo i rut és mély sebeket tépő becsapás lenne ez, lazas idegességgel, bosszankodva lürel netlenül vártam. Negyedóra múlva kicsit lihegve, verejtékezve visszajött. Gondosan, sin ogató Sie- retettel bontotta ki kis csomagját, aztán sok várzkozással elém tartotta. Most láttám, fajt neki, mélységes ín szomorította, hogy sietve és sürgető.eg választottam ki két pán, távirat sti usban alkudtam vele, elhárítottam a köszönetét, fizettem és elment un. Aznap délután tétlenül ödóngtem a körúton, bámész unalommal néz em a kirakatokat. Az egyikben éppen olyan harisnyát láttam, amilyent én ve tem a harisnyás e
