Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-04 / 23. szám
23 szám (2) 1912 junius 4 társadalomnak az elhagyatott, degene- rált, a bűn útjára tévedt, vagy már büntetett gyermekek züllésnek, indulnak kik szüleikkel vagy azoktól elhagyatva a nyomor és bűn, mint testvérek között nőnek fel. Megszüntetni a nyomort, megvédeni a gyermeket a bűnözéstől az államnak és társadalomnak érdeke, legszentebb kötelessége. A gyermek születésével, legyen az törvényes vagy történytelen, a társadalomnak tagja, az államnak elő sejtje lelt s azzal szemben csak jogai lehetnek. Ebből a feltevésből indul ki a gyermek- védelmi törvény, midőn föelveként kimondja, hogy minden elhagyatott gyermeknek joga van az állam támogatására. Ezzel szemben kialakult egy másik felfogás, mely a törvénytelen gyermek támogatásában az erkölcstelenség terjesztését látja. Szabad legyen itt hazánk egyik leglelkesebb gyermek patronázsára Ciróf Vay Qábornéra hivatkoznom, ki arra a kérdésre, hogy a „Gyermekvédő Liga“ nem mozditja-e elő az erkölcstelenséget az által, hogy a törvénytelen, gyermekek sorsát épugy szivén hordja mint a törvényesét, mint mondja: „nem egyszer azon a ponton voltam, hogy azt válaszoljam : tehet-e a gyermek arról, hogy született és él ? Határozottsággal mondhatom itt is és remélem, hogy a Liga nem bátoriija az erkölcstelenséget, ha a törvénytelen és elhagyatott gyermekek sorsáról gondoskodik sőt több; mint valószínű, hogy az a gyermek, kit nem engedtek a nyomorban és bűnben elsülyedni, hanem rendesen és gondosan neveltek fel, több erkölcsi érzékkel fog bírni és erősebben fog az élet útjaira kilépni, mint szegény édesanyja, aki megbotlott és elesett, mert — Rég Via férjnél van már ? — Tizenkét éve. — A Leányneve ? — Az vagyok, aktnek méltóságod gondol. Vemes Hona — Lám, lám ... — móddá halk hangon az államtitkár — nem akart fe'eségül jönni hozzám, igaz hogy egészen kishivafalnok voltam, a tan elügyelőségnél , . . — Nagyon sokszor gondoltam azóta méltóságodra. De a jóságát nem akartam igénybe venni. •. Ma is abban a hiszembe voltam, hegy a miniszter elé kerülök és csak a véletlen. — A véletlen huncotkodoit, ugyebár ? Kardosné mosolygott. Ez a mosolv éles vonalban kirajzolta azt a ráncot, amely a szeme szögletében addig rejtve maradt. Az álamtitkár észrevette. — Ami kérését illeti, biz os Ígéretet nem tehetek. Két—három év múlva talán .. A kérvényét mindenesetre hagyja itt. Azzal biccentett egyet a fejével Kardosné meghajtotta magát. Zavarban alig találta meg a kilincset. Mikor a lépcs'iházba ért, a karmantyújából kivette a kis tükrtt és belenézett. A szeme könnybelábadt és az ejyik könnycsepp ráhullott a kis tükörre ... SZINÉRVÁRALJA gyermekkorában nem vezette senki. Hogy a patronázs tevékenység szolgálatába állhassunk, ismernünk kell azokat az okokat, melyek a bajok kut- forrásai. Meg kell állapítanunk azokat a módozatokat, melyek szerint eljárunk. Mint tanítóknak elsősorban a rendes beiskoláztatásra kell törekednünk. Igaz hogy törvényes intézkedéseink vannak az iskolába járás kötelezettségére. Dé vájjon gondoltak-e arra a törvény megalkotásánál, hogy iskolába járni éhesen, rongyosan nem igen lehet. A törvény intenciója lehet helyes, keresztülviteléhez azonban nem mindig elég a kötelező erő, 'mert mint ez esetben is, a leo-- gyengébb fegyvernek bizonyult. Újabban tesznek kísérletet az iskolával kapcsola- bizottságok szervezésével. Angliában pedig már az 1906 évben kőtelezővé tették minden iskola igazgatójának a nélkülöző gyermekek táplálására, felruházására iskolai bizottságok felállítását; költségeinek fedezésére fél peny adót vetetlek ki s azt mindenki fizetni tartozik. Éhez járulnak az önkéntes adományv>k. Köteles az i- gazgató felállítani a bizottságot akár van éhező gyermek, akár nincs. Az iskola bizottságok helyi, vagy ilyenek nem létében központi jóiékony egyesületnek tartoznak felelősséggel. A bizottság teendői még a következők: Hogy az iskolás gyermekek általános jóléte iránt érdeklődjenek. Hogy a szülőket rávegyék gyermekeiknek, az iskolai orvostól meghatározott kezelés betartására és hogy á szülök maguk is tárgyaljanak az iskolái orvossal. Hogy kikutassák a nélkülöző gyermekeket. Értesíteni a segélyező egyesületeket a nélkülöző gyermekek számáról. Tanácsolni és segíteni a szülőknek gyermekeik iskolán kívüli foglalkoztatásában és a gyermekek bizalmát annyira megnyerni, hogy tanítóik tanácsát lehetőleg gyakran kikérjék. A bizottság minden kiadását a helyi és központi egyesületek előlegezik. Hasonló egyesületek felállításával hazánkban is előmozdítanák a rendes iskoláztatást s hogy ez lehetséges, engedje meg a t. közgyűlés, hogy hivatkozzam községünkre, hol a „Szegénysorsu Iskolás gyermekeket Segélyző Egyesület“ már évek óta áldásos tevékenységet fejt ki. Lényeges működési tere nyílik a patronázs egyesületeknek a büntető hatóság elé került s onnan az egyesület munkálkodási körébe utalt gyermekek, fiatalkorúak körül. Az uj büntető novella fő elve a gyermekbiráskodás terén abban domborodik ki, hogy a biró az eléje került gyermek, vagy fiatalkorú bűnös vizsgálatánál ne csupán a tényt magát, hanem nagy körültekintéssel igyekezzék megállapítani egyéni, családi körülményeit, értelmi és erkölcsi fejlettségének fokát s azokat a körülményeket, melyek mellett bűnbe esett, Ítélkezésében ne a „bűnös, tehát bűnhődjék“ elve vezérelje, hanem hasson oda, hogy megjavulhasson s a társadalomnak munkás tagjává váljék. A patronázs munkát az egyesület kebeléből kiküldött tag gyakorolja. A részére kiadott utasítás főbb elvei a következők : Közreműködik a pártfogó a gondozásba vettnek testi és lelki átalakításában, előkészíti a szerencsétlen elhagyottnak a munkástársadalomba való visszatérését, megszünteti azokat az okokat, melyik a bűn útjára téritették. Figyelemmel kiséri magaviseletét, erkölcsi fejlődését, evégtől időnként megjelenik lakásán. A bírósági eljárást megelőzőleg környezettanulmányt végez s az e célra kézhez kapott blankettát kitölti. Kideríti a fiatalkorú előéletét, családi és vagyon viszonyait foglalkozását, él tmódját, társadalmi helyzetét, főleg azt a körülményt, nincs^e a fiatalkorú eddigi környezetében erkölcsi romlásnak kitéve. Lehetőleg megjelenik a tárgyaláson és ott szóbeli felvilágosítást is nyújt. Ha a bíróság a fiatalkorút próbára bocsátotta, feladata a megfelelő felügyeletet gyakorolni. A pártfogó a szabadonbocsátottal jóakarattal, szeretettel bánjék, igyekezzék megnyerni bizalmát, őt tanácsosai és tettel segítse.. Ha a pártfogolt a próbaidő alatt büntetendő cselekményt követ el, erkölcstelen magaviseletét folytat, vagy a felíjgyet- 1 éti szabályokat megszegi, erről a párfogó a bíróságot értesíti, mely a fiatalkorút javitónévelésre, vagy fogházbüntetésre ítéli. ? A patronázsegyesület fogházmissziót is gyakorol, amennyiben gondoskodik arról, hogy valamely tagja a. letartóztatott fiatalkorút felkeresse, vigasztalja, hibájára figyelmeztesse, jövő életére irányitólag hasson. Az erkölcsi zülléshez legtöbb tápot a megélhetés nehézségei nyújtanak. Vannak szülök, kik becsületseek, gyermekeiket szeretik de az élet küzdelmében nem jut idejük, nincs anyagi erejük gondozásukra, felügyeletükre. Felügyelet hiányában kifejlődnek a rossz hajlamok, a gyermek a bűn útjára téved, melyen feltartóztatni már nehezebb feladat. Iparkodjék az egyesület az ilyen gyermekeket lehetőleg minél többször felkeresni, szüleit értesíteni a veszélyre mely teljes biztossággal közeleg s rávenni, hogy tisztességes szomszédok, esetleg más családok védelmébe helyezzék.
