Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-16 / 3. szám
3. szám. (2) SZINÉRVÁRALJ A 1912. Január lg kor az ifjú, amit osztályrészéből nyújthat, a férfi, amit gyűjtött vagyonából áldozhat azon az oltáron, melyről a boldogság, a szellemi művelődés tiszta, éltető tüze fog fellobogni ? Az ember nem önmagának született, hanem hazájának, övéinek. A társadalom mindennapi kérdésein felül a haza, a nemzet iránti kötelesség az első. Itt széles körben működhet a tevékeny ember, megmutatva, bebizonyítva, hogy aki egy nemzettest tagja, az annak él és nemcsak magának. A haza, a nemzet czélja a boldogság. Erre szellemi és anyagi erő munkálkodik. Lelki erő, mely a testnek elevenségét adja. És anyagi, mely amannak szerezhet uj táplálékot. Amabban születnek: a nemzet szelleme, erkölcse műveltsége. Ebben nyugszik az a hatalom, mely külmegtámadások külbecsapások. ellen védelmet, menhelyet készít. E két erő tartja fenn. az összes nemzetiségeket és hogy ezek egymást ellensúlyozzák, ez feladata a társadalomban született embernek. Kinek tehát Istene és a dajkáló természet szellemet, észt, szivet adott, hová rakhatná le nemesebb, helyre mint a haza oltárára S kinek sorsa körülménye vagyont gazdagságot adott, hovávihetné nemesdbb helyre annak kamatjait, mint ide, a hazának annyi gonddal, fájdalommal megőrzött kincseihez? Es ha mégis a gond és őrködés daczára veszély fenyegeti a nemzet életét, ki az, kinek keblében a szeretet szikrája szunnyadoz, hogy oda ne siessen, hol harczot, nemes harczot vívhat annak megmentéséért ? Ki ne hagyná saját érdekét, a kötelékeket, melyek érdekeltjeinkhez fűznek ? A történet, a tudomány, az irodalom, az ipar, a művészet nagy alakjai ily társadalmi közös éódekek megoldói mind. És a történet, a tudomány, az irodalom, a művészet, az ipar mind, mind az emberiség, a társadalom általános feladatának: a tökéletesedésnek, a haladásnak tényezői. A közkatona, ki bátran lép a harcz mezejére, éppen úgy, mint a hadvezér, ki öt vezeti, közös érdek, közös feladat harcosai. A tanár, ki a gyermekeknek a tudomány elemeit tanítja, éppen úgy, mint a korszakot alkotó tudományhősök: közös érdekek, egyetemes törekvés mnnkásai. A lelkész, ki hitével, erkölcsével, példájával, tanításával egy gyülekezet szellemi életének ad erőt, nemes tisztaságot és a szellemi regenerátor közös érdek, egyetemes igazság hirdetői. A szorgalmas kézműves, ki munkájával észrevétlenül, de sokaknak használva él, és a találmányok hősei, kik az emberiségnek, a társadalomnak adnak anyagi hasznot, köny- nyebbülést, közös érdek, az anyagi haszon tényezői. Mint a gépben minden egyes legkisebb keréknek kiszámított hatása van, úgy az emberiségben az egyes parány kiegészítő része a nagy testnek: a társadalomnak. Szinémraljai fculMépeh Ecseteli: Áldorfai Incze. I. Villanyvilágitás Szinérváralján. Még nincsen . . . Sajnos, a község értelmisége és intelligenti- ája nem szedte még össze szétforgácsolt szellemi és erkölcsi erejét, hogy megalkossa. De a mi nincs, még lehet! És kell lennie! Mindenütt panasz és sopánkodás. Panaszkodnak, hogy estenden a legkönnyebb lehetőség, ebben a nagy sártengerben, mely községünk tereit fedi: elsülyedni. Keseregnek, hogy az egyiptomi sötétségben, az emberek vagyon — és életbiztonsága is' veszélyeztetve van. Siránkoznak, hogy az egész országban nincs olyan népes és intelligens elemekkel bíró község, mely annyira visszamaradt volna, mint a miénk. Pedig a panasszal semmit se érünk! Itt tettek kellenek, Sajnos, nekünk nincsenek csak pesszimistáink és optimistáink. Az egyik minden föltoluló kérdésre azt mondja: „nem lesz baj, ha nem is csinálják meg; majd lesz . . . !“ Hát bizony modha- tom : ez elég kénytSmes álláspont! A másik minden ügyre azt feleli : „kár avval bajlódni, úgy se lesz abból semmi sem.“ És álláspontnak — mondhatom — elég kényelmes ez is! Csak olyanok nincsenek nekünk, a kik pesszimisták, a helyzet megítélésében és optimisták a reményben, hogy az akarat és energia, melyet minden közügyre áldozunk, célra is vezet! A legutóbbi községi — képv. test. gyűlésen a városatyák kimondták a szententiát, hogy miután a Kepes — Testvérek által, a Qanz-gyárral kötendő szerződés a község érdekeinek és intentióinak nem felel meg, (hogy miért ? némelyek szerint itt személyi momentumok lappangnak 1) kiküldik a község bíróját és jegyzőjét tárgyalni, a kis különszoba felé pislogott. Nem tudta tisztán, hogy mit akar, csak érezte a vágyat, amely szomjazta, az asszony látását., . Éhes is volt. De nem bánta. Nézte a márvány- asztal pettyes foltjait, melynek fantasztikus alakokba csoportosulva táncoltak, vibráltak a szeme előtt. Sokáig bámult igy a szeme elé. És mikor már egyedül volt a nagy helyiségben, látta, amint a pincér a konyha melletti sarokban bóbiskolt és felcsigázott képzelete hallani vélte az elfüggönyözött fülkében levők kurjongatását. Úgy érezte, hogy valami nagy, tiszta világosság fogja körül és tágra nyílt szemmel hallotta a felesége kacagását. Undorodott a víztől. És mégis felkapott egy poharat és kiitta- A hideg viz metszette a torkát és cselekvésre serkentette. Lassan odacsuszott a függönyös ajtóhoz és haügatódzott. Be akart menni. Elfojtott lármát hallott és néha nevetést is. Fölemelte az öklét, hogy bezúzza az ajtót, de aztán megint leeresztette. Megijedt a szokatlan környezettől, melyet bent találni vélt és melyet már előre elképzelt. Félt. Odabenn tapsoltak, csörömpöltek, a sok női hang közül a felesége hangját is hallotta. Aztán egy rekedt hang szavalni kezdett. A többiek röhögtek és poharuk fenekét csapkodták az áztál lapjához. Fejét az ajtófélnek támasztva lehunyta szemét. Látta magát, amint benn a szobában elegás urak közrefogták és nevetnek rajta. A rongyos, beesett arcú, csapzott hajú, vén csavargó ott áll a fiatal urak előtt és azok mulatnak rajta, ő pedig áll, zavartan bámul, hebeg és tántorog, mintha a lábánál ráncigálná valaki. A versnek megint vége volt. Megint tapsoltak. Nem! Most nem megy be. Majd máskor. Visszament az asztalhoz és rumot hozatott. Egy egész vizes poh rral. A pohár felét egy hajtásra kiitta, aztán remegő kezével, amely forró volt, mint az izzó vas, egy fél pohár vízhez hozzá töltötte a megmaradt rumot. Hogy több legyen. És lassan szürcsölgette. Miközben nyelte a kotyva- lékot, úgy látta, mintha a teremben kétszer annyi lámpa égne, mint eddig, és a lámpák hirtelen leereszkednek a földig, majd villámgyorsan visszaugra- nak a tetőre és ezt az őrületes ugrást mind gyorsabban és vakítóbban végzik. Ami pénz a zsebében volt, kiszórta az asztalra és kitántorodott az utcára. Megcsapta a hűvös levegő. Közeledett a hajnal. Valami kékes világosság takarta be az utcát, amely sáros volt az előző napi esőtől. Mégis csak sóvárgott az asszony után. Úgy érezte, hogy meg akarta ütni. Ha öklével az arcába vághatna és hátulról megmarkolhatná a nyakát.. . Aztán, mint valami köd, úgy gomolygott előtte az asszony hajának illata. — Érezte az ilatot és az arca vérpirossá vált. A szemét lehunyta és már tisztában volt azzal, hogy mit tesz. Elmegy az asszonyhoz a lakására úgy rongyosan és roskadozva Hát ez a tárgyalni — kiküldés célra nem vezethet. Ez olyasvalamit juttat eszünkbe, mint mikor a minister az előtte tiszelgő deputáíió valamilyen kérésére diplomatikusan kijelenti; a kérdés, behatc tanulmány tárgyáva fogia tenni. A mi egyenlő a nullával! A község bírája és jegyzője, — kikre a tárgyalás hárul, annyira le vannak (le kell lenniök)köt- ve reprezentationális és hivatalos teendőkkel, hogy már eleve ki van z rva, hogy egy olyan nagyfon- tosságu kérdéssel, — mint a viiany — teljes odaadással, lázas sietséggel és igazi energiával — mert e—három okvetlenül szükséges — foglalkozzanak, a mint az megkívánja. (Mi szeretjük hinni a legjobbat Szerk.) De különben is céltalan az ilyen tárgyalás. Hiszen megmondta azt már több szakember, hogy nem érdemes más válalatnak itt egy telepet fölállítani, csupán a Ganz—gyárnak, ez is csak oly képen teheti, hogy Kepesék kész épületét veszi igénybe erre a célra. Komikus helyzet fog előállani még abban az esetbea is, ha sikerülne más vállalattal megállapodást létesíteni. Mert Kepes — testvérek engedélyt fognak váltani az iparhatóságtól, iparfejlesztési célokra; Ők aztán áramot szolgáltatnak magánosoknak is, mert ebben senki sem gátolhatja meg őket; a vállalat pedig a község tereinek közvilágítására csak nem létesülhet. Kepesék sokkal olcsóbban szolgáltathatják az áramot már csak azért is, mert hiszen kevesebb tökét keli befektetniük. mint más v Halatok és igy kevesebb haszonra is dolgoznak. — Jellemzi különben a község képv, test.-nek nemtörődömségét ebben a kérdésben a következő : Kijön egyik városatya a tanácsteremből, — Megkérdezik tőle: „No mit határoztak ?“, —“Hát“ lepipáltuk a villanyt“ volt a bölcs felelet. Ehhez a kijelentéshez a község lakói legfeljebb azt jegyezhetik meg: hogyha a tek. nemes, nemzetes és vitézlő v rosatyáknak van sok elpipálni való vágott—dohányok, csinálják inkább meg vele a villanyvilágítást és ne húzogassák a dolgot. Nem akarjuk elvitatni azt, hogy a képv, testület ne cselekedett volna jóhiszemüleg azon lépésével, hogy más vállalattal kedvezőbb feltételek mellett szeretne szerződést kötni. De némi szkepszissel kell fogadnunk az esetleges eredményt Célzatosabb lett volna, ha egy bizottságot küldőt-, tek volna ki melynek kötelességévé tették volna azt, hogy znros határidő alatt készüljön el a tárgyalásokkal és tegyen róluk jelentést. Így csak el fog húzódni a dolog még egy pár évig és még sem lesz semmi. Nálunk eredményt másként nem lehet elérni csak ha valósággal hajszoljuk a dolgot. így volt ez a járdánál is. Ebből a szempontból kiindulva, legalkalmasabb lesz a szerződést Kepesékkel legközelebb megkötni, Az a csekély különbözet, ne okozzon akadályt, mely a község és Kepesék között van és sírni fog egy jó szóért és megcsókolja piciny saruját. Ennél a gondolatnál sokat időzött és kéjelegve gondolt a puha fészekre, amelyben néki is juttat majd az asszony egy kuckót. Ennyi elég lesz. Átment a kocsiuton. Az ut közepén megállt és nevetett. Majdnem elcsúszott a nagy sárban. Egy kocsi jött feléje. Felpillantott és látta benne az asszonyát egy férfi oldalán. Nem tudta, hogy mit cselekszik, hadonászott a kezeivel, a kocsi mellé ugrott és tántorogva beledőlt a kocsi közepébe. Az asszony felsikoltott és irtózva nyújtotta maga elé a két kezét. — Te.. . te. . . nyomorult.. . — mormogta Bór buta mosolygással és meg akarta ölelni az asszony lábát. — Dobja ki! — sikoltott az asszony és az elegáns ur megfogta a rongyos, piszkos csavargót és villámgyorsan lelökte a kocsiról. Aztán közelebb ültek egymáshoz és összebújva jóizü nevetésre fakadtak. — Ugyan ? Csak nem gondolja ? — mondta nevetve az asszony és a kocsi tovább gördült. A rongyos alak végigesett a sáros földön és behunyt szemmel, két kezével a sárba markolászva dörzsölni kezdte az arcát sárral és kényelmesen kinyujtózkodott és mosolyogni kezdett.
