Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-14 / 20. szám
lenlétével zavart volna valakit vagy valamit. Ilyen és hasonló esetek utaltatják meg a magyar emberrel a hazai rendszert. Nyíltan és eleve mondhatjuk, hogy a visszavándorlásnak, ha nem is ez a föoka, de legalább ez is nagyban hozzájárul Jó Porzsolt pálmán, Magyarhon népszerű Zsolt-ja mondja egyik „Esti-levelében,“ hogy a falu szentháromságát a pap, a jegyző és a tanító képezik. Valóban azonban léteznek olyan községek is, ahol a jegyző az egyistenség előtt időbe képzeli magát viszont és önmagát tartja a kis — vagy atyaistennek. Egy kis jobb modort és csekély udvariasságot, elöljáró uraim és a visz- szavándorlás lagalább egy bizonyos és szép hányada — önmagától megszűnik! Mi az amerikai kivándorlást a magyar nemzeti államra nézve csak any- nyiban tartjuk károsnak, amennyiben a kivándoroltak több — kevesebb nemzetköziséget szívnak magukba s ez, — ha nem is öli ki teljesen—, minden esetre csökkent a hazához, a nemzethez ragaszkodás erejét. Gazdasági tekintetből meg határozottan előnyt nyújt az a tetemes pénz, mely Amerikából Magyarországba vándorol. Sok község lakosságát az amerikai pénz állította talpra. (Szerk.) 20 szám _________(2)_____________________ A szatmári Kálvineum= ünnepély A szatmári kálvineum üunepély vasárnap zajlott le úgyszólván az egész vármegye részvételével. A magasztos üunepély minden tekintetben a legfényesebben sikerült. Az ünnepély fényét nagyban emelte az, hogy részt vett azon dr. Baltazár Dezső püspök is, ki már szombaton este megérkezett rőtté komoly aggodalmas arcokkal. A levegő telitve volt zavaros hangokkal. Az élet forrotés nyüzsgö'.t az öreg körül, akit ez dicső időkre emlékeztetett. Amikor egy keményebb ut után megpihent a tábor. Az öreg lassan vánszorgott a tömeg között. Kereset egy embert, akinek harci élményéit elmondhassa. Amikor a törökök meg szorították és százada élén Jani — Zafrábra visz- sza vonult. Úgy kívánkozott szegény, hogy egy rokonlélekkel találkozzék, akinek élete legszebb napjairól beszélgetne sokat, sokat. Arról a napról, amikor a hős tábornok őt „hősnek“ titulálta. De senki sem akarta őt meghallgatni, senki sem figyelt az öreg emberre, senkinek sem volt érdekében megtudni, hogy és mikép és hol veszítette el a lábát és hogy miokon kapta az érdemkeresztet. Nagyon elhagyatottnak és egyedül állónak tudta magát, amiéit senki a legcsekélyebb figyelemre sem méltatta őt Ezeket az eladókat és vevőket sem szívlelheti. Olyan egyszerű, köznapi lelkek. Milyen gyakran nézett már a halál szemébe és ezek az emberek megborzadnak már a halál pus ta említésére. Egy kis vigasz neki az, hogy ő külümb ezeknél az embereknél. Ezek nem viselik a Szen-György keresztjét és soha is nem fogják azt elnyerni. Sohasem lesznek hősök. De azért mégis nagyon szomjuhozott azután, hogy valamelyes élő lény meghalgassa és megtudja, hogy ő, Miamow, egy élő hős. SZINÉRVÁRALJA Szatmárra. Kíséretében voltak: Dégenfeld József gróf, Haypál Benő bndai ref. pap, Kovács Gyula hajduvármegyé (alispáuja, egyházmegei gondnok, Lencz Géza theologiai dékán, Hajdú Zsig- mond püspöki titkár és még számos előkelőség, A püspököt elsőnek Vajay polgármester üdvözölte. Majd Görcs Erzsiké, a református tanítóképző önképzőkörének elnöke mondott üdvözlő beszédet, amelynek befejezése után a növendékek nevében szép fehér csokrot nyújtott át. Dr. Baltazár Dezső püspök meghatva mondott köszönetét a szives és bensőséges fogadtatásért. Beszédében utalt arra, hogy jelen esetben nem hivatalos minőségben lépi át a város küszöbét, hanem mint a református egy ház egyszerű tagja, hogy kivegye részét abból a munkából, amely az elhagyott özvegyek és árvák istápolását, könnyeik felszáritását tűzte ki célul. A fogadtatás után a vendégek szállásaikra mentek. Baltaszár püspök Helmeczy József országgyűlési képviselőnéJszállott meg. Helmec/.y este a püspök tiszteletére vacsorát adott. Este 9 órakor a város polgársága lámpio- nos fáklyásmenettel vonult a püspök szállása elé, ahol a szatmári és a németii iparosok egye- sitett dalkörei adtak szerenádot az előkelő vendégnek. Vasárnap délelőtt tiz órakor a szatmári ref. temlomban ünnepi istentisztelet volt, melyen az ünnepi imát dr. Baltazár Dezső püspök mondotta, az egyházi beszédet pedig Haypál Benő budai lelkész tartotta. Istentisztelet után a püspök a városház tanácstermébe* a küldöttségeket fogadta. Délben a Polgári Társaskörben diszebéd volt, melyen számos felköszöntőben ünnepelték a népszerű püspököt. A Kálvineum orgonahangversenye délután négy órakor kezdődött a ref. templomban óriási közönség jelenlétében. Az orgona hang verseny első pontja Bach 1. S. Praelédium és Fugái a mollja volt, a»elyet Wehner Géza budapest orgonamiivész adott elő, osztatlan tetszés mellett. Majd Nagy András a Magy. Ref. Énekvezérek Egyesületének elnöke lépett a közönség elé s tisztán csengő boritonján Szügyi két leghíresebb dalát „Karácsoay est“ és Reggeltől estig éhesen és a hidegtől mereven megy át a piaczon, és kísérletet tesz, hogy hőstetteiről beszéljen. Isméte ten megteszi, de soha De nem fejezheti. Senki sincs a piacon, aki hajlana a meghallgatásra. 0 ykor a csapszékbe megy. De innen a csapos barátsagtalan fogadása űzi el őt. Ha sike rült neki egy ismeretlent lógnia, aki meghallgatja viszontagságait, oh akkor hogy átszellemül az arca, mily boldogan folyik a szavak áradata hogy lángolnak szemei, hogy lelkendezik, amikor az ágyuk mennydörgését és a kommandót utánozni megkísérli — ... Az öreg fölött nevetnek, vihognak, de ez nem hallja. Messze van ő most hej, ezektől az emberektől. A Balkán mögött, ahol a föld az ő vérét is felszivtá. — Vén katona, ketródj már, igazán untat a sok beszéded, — mondják a pincérek. És kikergetik őt. De ő csak megal és falábával kopog dühösen. Azután lassan elhagyta a helyiségett. De a szive még mindig megindul ama emlékek alatt, amelyek megint újra ébrednek benne. A veterán egy kuckóban lakik, egy embernél, akinek madárfogás a mestersége. Amikor hazajön, bevanszorog abba a meghaladásig bűzös lyukba, ahol legalább meleg van. És azon a napon a mik >r nem sikerült neki el- mooeania a harci kalandokat, bosszúsan morog maga elé: — Ezek az ördögök. Legalább ha meg- halgatnának, ó e ek, ezek a gyáva ördögök. 1912 május I4 Az estélynek hatalmas programsíáma volt Baltazár püspök beszéde. A püspök nagysía- básu beszéde egészen magával ragadta a közönséget. A költő, a tudós és a pap nyilatkozott meg e gyönyörű beszédben. Beszédének csodálatos eszmegazdagsága és költői lendülete valósággal ebillicselték a közönséget, mely hata]mas óvá-* cióval fogadta ezt. Wehner Géza budapesti orgonamüvész zongora játékával aratott nagy osztatlan sikert. Haypál Benő budai énekművész brillírozott ezután, csodálatos szépségű hangjával. Hay pált Jónásné, Baranyai Ilona kisérte zongorán distingváltan és tökéletes ruttinnal. Balázs Árpád az országos nevű dalszerző saját szerzeményeiből játszott hegedűn, azzaj az előadási művészettel, amelynek dicséretére már nem uj sok mondani való van. Jatéka oly kátást tett a közönségre, hogy játéka régezté- vel a tapsvihar nem ákart megszűnni. Balázs hegedüjátéka után ismét a Szatmárnémeti Daj egyesület és a Szatmári Dalárda énekművészeié következett. Az este'v műsorát Kiss Ferencz esperes egyházkerületi főjegyző záróbeszéde fejezte be A liangyerscny után társasvacsora volt a Pannóniában, amely után reggelig tartó táncz következett. „Maradj velünk“ c. dalokat énekelte el Veress Lajos orgona kísérete mellett,-Nagy András^ 7 aközöoség melegen ünnepelte. Azután ismét Wehner Gyula ült az orgonához s három gyönyörű dalt játszott el. A közönség Wehner játékát tapsviharral jutalmazta Az orgona hangverseny egyik legkimagaslóbb száma volt Szuhay—Fövényessy „Istenért és szabadságért“ c melodrámája, amelyet Kozma Zsigmond biharnagybajomi lelkész adott elő. A szólót ós kettős énekszámokat Nagy András debreceni, és Jánosi Antal püspökladányi ének vezérek: a karénekeket a ta itőképzö és a főgimnázium vegyeskara s a szatmári és németii egyesitett dalárda adták elő, Veress Lajos orgona kisérete mellett, A melodráma befejeztével a közönség a Himnuszt énekelte. Az orgona hangverseny műsorát Wehner Géza orgonamüvész újabb száma fejezte be. Este nyolez órakor a színházban estély volt. A szinház néző terét előkelő közönség töltötte meg, melz mély csöndben halgatta végig az estély retorikai és zenei számát. Az estélyen Szuhay Benedek sajókápolnai lelkész egyházmegyei főjegyző szavalt elsőnek egy alkalmi prológust, kifogástalan hangsúlyozással. Majd a Szatmárnémeti Dalegyesület Gaál „Honfi dal“-át éneke te nagy tetszés mellett. Veress Lajos karnagy ismét remek muukát végzett ambiciózus dalosaivá1, kik a nehéz dal minden szépségét kihozták a hallgatók nagy gyönyörűségére. HÍREK. Jnbileum Waigandt Anna, a nagybányai polgári leányiskola érdemes igazgatója most tölti be működésének 25-ik évét Nagybánya közönsége és a tanint. együttesen május 12-én nagyszabású ünnepségét rendeztek az évforduló alkalmából. A jeles tanítónak sek tanítványa van Szinérváralján és környékén is, akik igaz szeretettel és hálával emlékeznek hissz a Wai- gant Anna nevelői bölcs szigorára s az ezzel párosult hamisítatlan szeretetre. Felettes hatósága s Nagybánya társadalmára üdvözléséhez mi is őszinte tizstelettel csatlakozunk ! Érdekes vétel árverésen Nagybányán volt a kincstárnak egy hatalmas épülete, mit a bányakapitányság használt. Ezt az épületet a kincstár telekestől együtt- nyilvános árverésen eladta Drágos Teofil, nagybányai ügyvédnek,az Auróra, román pénzintézet ügyészének 27,000 I koronáért. A 13-as helyrajzi telket Dr. Drágos
