Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-07 / 19. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 4j fillér. MEGJELENIK Mi N D E N K E O O EN. Felelős szerkesztő : FABIAN istvAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizet isi dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérsékelt árakon közlünk. ---A vidék istápolása. Szegény országban szegény mindenki. Szegény a város, a falu, még a megye is. A község adózó polgárai az óriási adóterheken kívül súlyos községi potadók terhe alatt nyögnek, Az emberek igényeivel lépést kivan tartani város, a falu is A magyar városok és községek nagyrésze teljesen vagyontalan. Azok a városok, a melyek valamikor szép vagyonnal és jövedelemmel rendelkeztek, ma már csak a pótadó segítségével képesek vegetálni. Az állam már régen Ígéri, hogy segíteni fog azeladósodott városok sorsán; ez a segítség azonban még mindig késik A kultúra azonban a nagy városból diadalmasan vonult a falvakba. A petróleum világítás a villany acetilén stb. váltják fel sáros régi utcáikat kővel, aszfalttal, sőt faburkolattal pótolják. Az ócska, rozoga középületák helyett modern paloták e- melkednek. A községek népnevelési igényei nj iskolák felállítását tették szüsé- gessé. Nagyobb városokban a korházak létesítése újabb és újabb gondokat okoznak a kevésbbé vagyonos városoknak. Ezekhez a közszükségletekhez természetesen pénz kell. Az állam vajmi ritkán támogatja a vidékeket. Az állami jövedelmeinek a fejlődő Budapestet kell kielégíteni. A vidék lassú léptekkel igyekszik a fejlődés útjaira lépni. Ebben a legnagyobb akadálya azSáltalános pénzhiány, a pénzdrágaság Ha valamely vidéki város utcáit aszfaltbukorlattal akarja ellátni, kénytelen nagyobb összegű kölcsönt felvenni Természetesen ezeket a kölcsönök ren- szerint nagyon hosszú lejáratúak. Rendes körűim, között is, mikor a p.-ügyi viszonyok beruházásokra kedvezőek, a városok kölcsöneiket akkor is drágán fizetik meg, annál inkább ma a jelenlegi pénzviszonyok mellett a vidék nem is gondolhat kölcsönök felvételére. A nagy pénzintézeteink nemcsak a kis vidéki takarékpénztárakat és szövetkezeteket tartják a zsebükben, hanem a vidéki városokat is. Ilyen kölcsönökkel több tekintélyes pénzintézet foglalkozik; az illető pénzintézetek, bár meglehetős versenyt folytatnak egymás ellen, de a községi kölcsönökre nézve titkos katell áll fenn közöttünk. A kormánynak évek óta van tudomása a pénzintézetek ezen egyöntetű eljárásáról, azonban semminemű ingereiét a bankokra nem gyakorolhat, kénytelen eltűrni a vidéki városoknak ilyen módon, való kihasználását. Mostan, amidőn az egész pénzügyi helyzetünk javulását a külföldi pénzcsoportok támogatásától várjuk, felmerül jogosan az az óhaj, nem volna-e helyes a városoknak és vidékeknek megengedni, hogy esetleg, kedvező feltételek mellett kölcsöneiket külföldi jó nevű pénintéze- teknél fedezzék. A városok igényei és a kedvezőtlen vagyon állapotok szükségessé teszik, hogy a községi kölcsönök végre valahá- valamiként rendeztessenek. Nem szabad és nem lehet eltűrni, hogy a jó vidékiek ebben is ki legyenek téve a főváros pénzmolochnak. Ha a mai kor igényeinek megfelelő színvonalra akarjuk a vidéki városokat emelni, akkor vagy biztosítunk részünkre jövedelmet, vagy pedig gondoskodu ik olcsó és kedvező feltételű kölcsönökről. A jelenlegi pénzügyi viszonyok kedvezőtlen volta leginkább azokat a vidéki városokat érinti, a kik jelenleg egy hosszú lejáratú kölcsön felvételére vannak utalva, mert éveken át fizettetik velük a jelenlegi magas kamatlábat. Megérdemelnék az ilyen vidéki városok, hogy a kormány támogatásával megmeneküljenek attól, hogy a mai kedvezőtlen pénzügyi viszonyok következményei alól mielőbb felszabaduljanak. Ennek pedig az a módja, hogy hosszú lejáratú kölcsönöket a kormánynak a mostani kamatáb mellett engedélyezni nem volna szabad. fi „SZIBÉRUÁRflMA“ EflRCflUfl. Energia. Jolán, a fiatal asszonyka a tükör elé álit. Megigazította hajat és ruháját Aztáa egy darabig nézegette magát, gyönyörködött szépségében Majd kivett keoleből egy levelet, melyet az imént kapott valakitől, a kihez édes emlékek fűzik. — Felsóhajtott. Irt — mondotta magában az asszony — vájjon ki sejtette volna, hogy az a fiú még most is szeret, még most sem felejtett el. Oh, hogy szeretett! Milyen szenvedélyesen, milyen tűzzel csókolt meg egykor, leánykorumban. Az a csók még most is egeti ajkamat, azt nem lehet el felejteni. S miiagadás, én is szeretem Emilt. De a szülők ... a szülők 1 A kiknél a hideg számítás a fő, mindenek fölölt az ész, a szív meg semmi! Igaz, hogy javamat akarták, mikor férjhez adtak máshoz, a kit nem szei ettem akkor. Most! Oh Istenként belenyugodtam már. Talán szeretem is. Egyik gondolat villámgyorsan követte a másikat. Az asszony félig lázasan tovább susogott saját magának. — Férjem jó hozzám és szeret. Minden tekintetben érdemes arra, hogy becsüljem. De ez a levél... ez a levél feldúlta nyugalmam at. Ezt nem szabad meg sem tudnia. Újra elővette a papírlapot és olvasni kezdte, pedig már majdnem kívülről tudta az egészet. „Jolán! Ha van még szivében csak egy parányi szív is abból a szivből, melyet én ismertem valaha, úgy meg kell halgatnia engem. Én nem bírtam el felejteni magát, őrülésig szeretem most is. El kell mennem magahoz. Látnom kell. Esküszöm önnek, hogy szeretem, hogy in ádom végtelenül De azt hideg betűk nem tudják elmondani, úgy mint én gondolom, Ma délután élőszóval fogja tőlem hallani ölkor magánál leszek, ügy-e megengedi, hogy eljöjekP Választ nem is várok, mert úgy is tudom, hogy nem tagadná meg kérésemet. Emil“ A fiatal, szép asszony felvetette szemeit, s abban a pillanatban belépett a régi ideál Jolánnak alg volt ideje keblébe rejteni levelet. Zavartan állott a férfi előtti A fiúnak nem volt szabad tudnia, hogy mit rejteget. Nem is vette észre, Jolán kezei csókkal halmazta el. Az asszony alig bírta elhárítani. — Csak hogy már láthatom magát Jolán 1 Oh, ha tudná, hogy vágytam erre a találkozásra. Istenem ! mily sokáig is nem láthattuk egymást. A férfi még szemrehányóan folytatta: — Maga meg már ^asszony! — Éppen ezért. Emil ügyet sem vetett az asszony gyönge védekezésére. — Olvasta levelem? Nos annak tartalmát élőszóval is meg erősíthetem. Nem bírtam magát ellelejteni Joian. Az a-szony fülig pirulva válaszolt: — Én már elfeledtem. — Nem hiszem ! Azt a szerelmet, meiy kenőnk közt volt, nem lehet elfeledni soha sem Én tudom, mert próbáltam már. Másnak udvat ,oltam. soknak, csakhogy elfelejtsem, de nem tudtam, nem bírtam. Jolán tagadólag intett fejével. — Ne tétesse magát Jolán. Én érzem hogy szeret. ’ A férfi megfogta az asszony csuklóját és maga fe é, vonta ; — Érzem, hogy ép úgy szeretsz, mint leánykorodban. Az asszony elhúzódott. Tökéletes zavarban volt. Alig tudó t szavakat találni ennek az eL palásolasára. v — Erró • • • az az ... Bartos ur, én már nem vagyok önnek Jolán, kit tegezni lehetett eány korában. Asszony vagyok. Eriől meg ne fleledkez?ék. És a más felesége. A férfi egészen le hült. A régi tűz lelohadt de csak egy pillanatra, hogy azután hatalmasabb erő vei lángra lobbanjon. — Eljöttem, mert szeretlek. Éned, Jolán mert szeretlek Nam bán mm ha má,é vagy is de most az enyem leszel. Te is szeretsz, te nem tudsz elfeledni, tudom jól. Csak önmagádat a- katod áTiltani, hogy lelki nyugalmadat hely.e* 1
