Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-26 / 13. szám
1S szám. (2) SZlNÉRVÁRALJA 1012 Március 26 mélyében, örökös sötétségben keservesen fáradoznak, hogy a nap fényének örvendező emberiségnek lehetővé tegyék a mai kulturéletet. Félő, hogy nálunk Magyarországon is — bár távolról sincs olyan iparunk, melyben hasonló tömegmozgalmak, melyek mint a gépfogak, mint okok és okozatok egymásba kapaszkodnak — a szo- cziális kérdés egyre féktelenebbül fog a nyilvánosság leiiismerete elé törni. A hovatovább tűrhetetlenné váló helyzet az elégületlenség kitöréseinek megelőzését teszi szükségessé és jó volna, ha közéletünk vezetői nem mulasztanák el az angol példából a tanulságokat levonni. Kell-e Polgári Kör? (5.) Az iparosoknak, kisgazdáknak is megvannak a maguk egyesületi körei, akárcsak j a nagyvállalkozóknak, mérnököknek, hivatalnokoknak stb. — ahol néha napján összekerülnek. Nálunk Magyarországon legkivált kifejlődött a társas összejövetel (hol van aunyi kávéház és korcsma mint itt?) és főleg vidéken a legtöbb helyütt egyetlen szórakozó helynek lehet a kaszinói, körbeli összejövetelt nevezni. Mi most a kisemberek, kisiparosok, kisgazdák érintkezéseiről akarunk beszélni, akikre mindenesetre hatással van a társaság, Előnyösen vagy hátrányosan hat-e az ilyen összejövetel a kiseg- íisztenciákra, arra rá fogunk térni. Nem kell szépitgetni, nyíltan bevallhatjuk, hogy a körbeli összejöveteleken sok mindennel foglalkoznak, sok mindenről esik szó, az időtöltés legváltozatosabb módjai kerülnek felszínre, de a legtöbbjük minden komolyabb alapot nélkülöz és inkább' káros, mint hasznos. Politika — ez a legkedvesebb szórakozás — mulatság, kalandok elmesélése, kártya, ivás stb, napirenden vannak, csak éppen a legfontosabb, leg- szükségeseqb valamiről hallgatnak és ez a szakdolgokkal való komoly foglalkozás. A szaktudás, szakismeret fejlesztése, a műveltség, a képzettség bővítése ugyancsak ráfér a kisiparosságra, a kisgazdákra. Igen ritkán, vagy egyáltalán nem fordul elő, ha a kisemberek összekerülnek kaszinójukban, körükben, hogy szakvitát rendeznének, nem is igen gondolnak arra, hogy egy-egy életrevaló aktuális ötletet vetne fel egyik is, másik is, amiből azután nagyszabású polémiát kezdeményeznének. Mindig akadna valami újabb és újabb téma, melyhez hozzászólni lehet és az életben használni tudnának. Nem akarjuk mindezzel azt mondani, hogy a kisemberek napi munkájuk után ne szórakozzanak. Sőt I A nehéz munka után a test és a szellem megkívánja a szórakozást; ártatlan mulatozás, időtöltés,* egy kis olvasás (jó könyv, újság) kell. És ha már a szórakozásból is mérsékelten kivették a részüket, akkor következ- hetik a hasznos és értékes tanácskozás, a ko- mely szakdolgokkal való foglalkozás, Heghány- ni-vetni lehet — meggyőző érveket csoportosítva — az ipar, kereskedelem, a mezőgazdaság mai helyzetét, mibenlétét; a netáni bajok orvoslásáról mindenki elmondhatja a maga nézetét, job- nál-jobb és magasabb eszmék vetődnek felszínre, a viták folyamán több figyelemreméltó kérdés merül fel, amelyek gondolkozásra és újabb felszólalásra serkentik a többieket. így aztán a komoly szakviták és eszmecserék sok oly kérdést tiztáznak, miket ezelőtt mély homály fedett, s melyeknek tisztázása közelebb vezeti a kisembereket boldogulásuk felé. A szabad időt tehát a kisemberek részint jó, egyszerűen megirt könyvek (irodalmi és szakkönyvek) és főleg szakújságok (a napi és hely lapon kívül) olvasásával töltsék egyrészt, s ha már összekerülnek néha, ne feledkezzenek meg a maguk dolgaival való behatóbb foglalkozásról. Komoly gondolkozásu, józan életű és öntudatos kisembernek soha se lehet unalmas mesterségéről okosan beszélni, arról beszédet hallgatni, tanulságos szakvitákon megjelenni és ott az eszmecserékben részt venni Ilyenkor, ajpikor a kisegzisztenciák szórakozás céljából leginkább összejönnek, használják fel az együttíétet, osszák egymással nézeteiket életbevágó kérdésekről és igyekezzenek azt a gyakorlati életben hasznosítani. Az életben látjuk, hogy amelyik osztály egymást megérti és összetart, tisztességes és egymás vezetése mellett értéket tud szerezni munkájának és boldogul, A magány is kell, főleg akkor, mikor az önképzésről, tanulásról van szó; de az állandó magány rossz tanácsadó és a ki saját otthonában ül és foglalatoskodik állandóan, egyoldalú képzettségre, tudásra tehet szert; csak a maga üzleti, foglalkozási körét ismeri, nem tud a világról, az újdonságokról, semmiről nem értesül. A kisemberek komoly összejövetele csak előnyökkel jár és az ilyen időtöltés nem fecsér- lés, nem tékozlás, hanem gyümölcsözi ető be fektetés. HÍREK. Mély részvéttel vesszük a hirt, hogy Szatmárvármegye egyik legtekintélyesebb földbirtokosa, a vármegyei közélet kimagasló alakja, B Kováts Jenő hétfőn éjjel megdöbbentő váratlansággal elhunyt. B. Kováts Jenő vasárnap délután homoki birtokára akart kocsizni, Szatmár város határában rosszul lett s visszafordította kocsiját. Mire a kocsi Deák-téri lakására érkezett, már teljesen eszméletlen állapotban volt. Kölcsey Ferencz dr, és Lükő Géza dr. szatmári orvosok csakhamar megjelnntek a beteg agyánál és szivszélhüdést konstatáltak rajta Vasárnap éjjel eret vágtak a betegen, azonban hiába, mert eszméletét sem nyerte vissza. Hétfő éjjel B Kováts Jenő csendesen elhunyt. Váratlan halála a vármegye igen sok előkelő családját borította gyászba. B. Kováts Sándor erdődi főszolgabíró a boldogultban édes atyját siratja. Megszűnnek a járási számvevőségek. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy 1912. évben a járási számvevői állásokat megszünteti. A felszabadult munkaerők túlnyomó részét az adóhivatalokhoz fogják beosztani, hol az uj adótörvény szerint az adóvégrehajtást fogják végezni. Hatóság elleni erőszak. Józsefházan Somogyi Károly albiró elindult a községben hogy az ebadót és az iskola mulasztási büntetéspénzt behajtsa. Somogyi bement Beluska Gyulához is, ahol az iskolai mulasztási pénz felett szóváltás keletkezett köztük, miközben Beluska Somogyi albirót tettleg is bántalmazta Hatóság elleni erőszak miatt Beluskát feljelentették. Holttest az országúton. A Szatmárcseke és Nagyar között elterülő útvonalon a cirkáló járőrök egy ismeretlen férfi hullára akadtak. Bementek Nagyarra, a honnan két esküdttel elmentek a helyszínére és|a hullában Mán László nagyari lakosra ismertek. HánnaK a családtagok állítása szerint régi eskóros betegsége volt és aznap Szatmárcsekére akart eljutni, ahol dolga volt, s eközben elérte a haláleset. Megtámadták a hegyi vonatot. Szatmár Berenczei Kováts Jenő 111. ... Közeledtem a falucskához, ahhoz a kis menyországhoz melynek „0“ volt az angyala .. . Szemközt állottunk ismét: „ő" és én. Kis keze kezemben nyugodott, nyájas szemsu- gára szivemig hatott, édes mosoly a megigézett. A kis Vilmából 3 év alatt viruló hajadon lett. Nem győztem betelni látásával. Igen szép voU mint a viruló élet, kellemes mint az illatozó virág, jó, szerény mint az ártatlanság, vonzó mint a csáb, takarékos mint a hangya, szorgalmas mint a méh és házias mint a fecske. Egy hétig voltam a kedves körben. Gyönyörködtünk a mennyasszony a szép Margit boldogságban. Pompásan mulattunk a lakodalomban 1 Mindig az én Vilmám mellett voltam. Hisz oly sokáig voltunk távol egymástól, s oly sok mondani valónk volt egymásnak. Es ismét el kellett válnunk. Nekem tanulmányaimat kellett befejeznem. A diploma és a szív néha karöltve járnak 1 Fájó érzés, mély szomorúság fogott el, mikor elváltunk. Eddig csak arról volt szó, hogy egy évig nem látjuk egymást. Mennyi minden történhetik egy hosszú év alatt... Nos kiváncsi tudni az év történetét, rögtön befejezem. IV. Ormay Iván ezúttal Bécsben lakott. Szorgalmasan levelezgettek. Minden levél, melyet Ö“ irt egy-egy boldogsággal többet hozott Ivánnak. Fél év múlt el. Ekkor a következő levelet kapta Vilmától: „Drága barátom I Reszket a toil kezemben Fejem ég, sz:vem repedni készül, midőn e kinos sorokat Írom. Holnapután lesz az esküvőm. Férjem Barnai Károly. Oh miért kellett ezt megérnem? Bocsásson meg nekem drága barátom, de vannak az ember életében bizonyos körülmények, melyek a legszentebb érzeményeket is megsemmisítik. Isten önnel, s felejtse el a szerencsétlen Vilmát.* Szegény fiatal ember ! Hetekig láz gyötörte. Élet halál közt lebegett. A fiatal erő győzött. Az élet vissza tért, de a szív meg volt ölve. Feledésre, szórakozásra vágyott. Kezeibe vette a vándorbotot és azóta nem hallott róla senki. És „0“ ? „0“ csakugyan férjhez ment. Neje lett egy 50 éves agglegénynek, kinek 40—50 ezer korona évi jövedelme volt. És Vilma, a szerény, jó leánynak a szivét megszállta a nagyravágyás ördöge. Hogy fény és pompa között éljen, nagyon drágán-életboldogsága árán szerezte meg azt. V. Egy napon betoppan hozzám egy magas, beteges kinézésű úri ember. Angolul szólt és Ormai Iván után kérdezősködött. — öt éve már nem hallottunk róla, uram, semmiféle hirt — mondotta elfojtott szomorúsággal — pedig ő a legjobb barátom volt. — Hát annyira megváltoztam, hogy rám se ismersz bennem Ormay Ivánra? — Bizony nagyon megváltoztál. Elbeszélte azután, hogy Amerikából jön, hol mint vasúti mérnök működött, még pedig nagy szerencsével, mert szép kis vagyont szerzett. de azért csak haza vágyakozott! Én tudtam, mitgondol és siettem neki a még négy és előtt kapott és cimére erkezett levelet kézbes- teni. „0“ irta, Vilma 1 szótlanul olvasta végig, majd leült Íróasztalunkhoz s megírta a választ. A következő szavakkal nyújtotta át mindkét nyitott levelet: — Ha átolvastad, küld rendeltetési helyére, isten veled, most már szivem nem vágyik úgy itt maradni. Az egyik levél szólt : „Egyetlen barátom 1 Férjem meghalt, ismét szabad vagyok. Oh Iván, bocsásson meg, nyújtsa jobbját a szegény Vil- I mának“.,— A felelet pedig ez volt rá: „Asszonyom 1 Én nem vagyok az az ember, akit ma eldobunk, holnap meg felveszünk. Én megbo- csátokpÖnnek, de utaink örökre elváltak. 0. Iván." Türr A. Viktor, r
