Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-12 / 11. szám
Szinérváralja, 1912. Március 12. — 11 szám Kilencedik évfolyam ALJA 1 x Á í-yA D ..uMi, ü A Z u AL Aül ES L LEÍROD ALMI HE I' 1 L \P. Elő fizetési árak : Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn ist\?An. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizet si dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérsékelt árakon közlünh. = Március idusa. Dicső, szép nap, eljöttél ismét közibünk, elhoztad magaddal azt a csudás fényt, azt a vakító ragyogást, melylyel bevilágitsz egy országot és idötlen-idökig kell, hogy tündökölj, ragyogj egünkön. A legfenségesebb, a legértékesebb, a legnépszerűbb volt, amit nekünk adtál március 15-ike, az isteni szabadságot, az emberek, a gondolatok, az irás szabadságát. És független, szabad nemzet lett a magyar. Lánglelkü fiai, — élükön Petőfi Sándorral — kivívták a menny ajándékát. A béklyók, rabláncok letördeltettek, a lelkek felszabadultak a nehéz bilincsek alól, a szivek fennen doboghattak, a szemek ragyoghattak és a gondolat szabadon röpülhetett és csaponghatott. Megvolt a sajtószabadsági Eszmék, gondolatok, nem maradtak elrejtve, elfojtva, meghalva a szivek legmélyén; és a toll szárnyán, a sajtó utján száguldhatott, a sok becses, hazafias, gyönyörű gondolat. És az utódok megbecsülték elődeik ezen nagybecsű hagyományát, ápolták, dédelgették ezt a napot. Sokszor veszélyben forgott március idusának vívmánya, mert kellett küzdeni érte, hogy továbbra is csorbithatatlanul fennáljon a nemzet és sajtónak szabadsága. És fenn is maradt! fl „SZlMÉR\)flRflli3fl“ CáRCflJfl. A gyanú. Irta: Báliut Lajos I. A kis korcsmában', ültünk, a cirkuszszal 'szemben fáradtan és kimerültén és valami nagyon hideget ittunk, valami sárga folyadékot, amelynék olyan volt a szaga, mint a rózsának, amely thervadásnak indult. Ittunk, nagy mohósággá! és szenvedéllyel, s a szemünk előtt már lila karikák cikkáztak tarka seregben. Fred Sto- nel, az erőmüvész pedig mesélt. Először beszélt, amióta közöttünk volt. Talán két hónapja jött hozzánk csöndes szomorúságával halvány, kissé kopaszodó szőke fejével. Udvarias volt és szolgálatkész. Velünk járt étkezni, velünk volt előadás után a kávéházban, de beszélni alig hallottuk. Néha véletlenül egy-egy szót közbevetett, de mintha utána a saját hangjától ijedt volna meg. Elhallgatott és mi mindig úgy éreztük, hogy valami nagyon szomorú titok él benne. Valami nagyon félelmes titok retjtelmessége kisértett körülötte. Most hogy ezen a bágyasztó tavaszi éjszakán neki adtuk magunkat az ivásnak, megoldódott a nyelve. A zavaros bánatos szemében valami fény csillant meg és ajka piros- sága szinte mérgesen világított a sárga folyadékon keresztül, amint a hosszú poharat az aja- kához emelte. A gyönyörű évfordulókor az egész nemzet ünnepel. Ünnepli a fényes nap csudás vívmányait, ünnepli a haltatatlan szellemeket, kik egy nap alatt kivívták azt, amit évtizedeken át nem sikerült kivívni. Megszerezték a sajtószabadságot, nemzetünk legféltettebb kincsét. Az egész nemzet ünnepel, mert ez a nap szent nap. Ez a nap ünnepek ünnepe nekünk. Igaz áhítattal, a lelkesedés őszinte érzésével ünnepeljünk! Ápoljuk szivünkben, lelkűnkben a szabadság gondolatát, oltsuk utódaink lelkületébe is ennek hatalmas szeretetét, mert nem lehet tudni, jöhet idő, midőn egyetlen, legerősebb fegyverünket kicsavarni akarják kezünkből — mint a hogy kísérletet tettek erre a múltban is és nekünk vértezve kell lennünk ilyen kísérletek támadások el en. Ha kell, meg tudjuk oltalmazni március 15-ének vivmányait, ha kell hittel, önbizalommal, elszántsággal és lelkesedéssel meg tudjuk óvni szabadságunkat, legerősebb bástyánkat. Petőfi halhatatlan szellemevezessen vezéreljen bennünket és az egész lényünkben éljen, lobogjon, tüzeljen március idusának gyönyörű vívmánya: az isteni szabadság 1 Izommunka és agyműködés. Az emberi agyvelő lassan képződik, mert az izommunka szervei, melyeket később domiAz elmúlt életéről beszélt. Az elmúltról, az ifjúságról, messze északi hegyek ködös völgyei vözött, ahonnan kiszakadt. Az első artista évek eándor keserveiről és aztán a sikerekről, amelyek kijöttek a munkáról, amelyben testét sanyargatta és mi mind a jól ismert dolgokat azzal a várakozással hallgattuk nagy türelemmel végig, hogy jönni fog valami, ami ebben az emberi életben elhatározó. Valami amit el fog mondani hogy megszabaduljon a terhétől. Valami ami megváltoztatta egész életét. Hárman ültünk együtt a sarki korcsmában és valami nagyon hideg sárga italt ittunk, amelynek olyan volt a szaga, mint a hervadni kezdődő rózsáé. II. — A bátyám, a bátyám is artista volt, ő is trapézen dolgozott, mint én azelőtt — mondotta akadozva és a hangjának megrezdülésén éreztük, hogy most elérkeztünk ahhoz amit vártunk. Emlékszem biztosan, hogy akkor valami félelem fogott el, mint mikor valaki a villamos kocsi előtt megy el és megretten, hogy alája kerül, — valami ideges és megmagyarázhatatlan félelem attól, ami következni fog. Hirtelen”megtorpant a beszédben, mintha beléfojtotta volna a szót az, amire emlékezett. A kiváncsi szemünk azonban belétapadt a leikébe és kikényszerítő kíváncsisággal vártuk, hogy beszéljen. Még mindig látszott az arcán a küzdelem még mindig a torkában akadt a szó csak a verejtékező arca és a szeme beszélt valami \ nagyon súlyos tragédiáról. nálni fog, még fejletlen állapotban vannak, mikor az ember születik. Az emberi agyvelő lassan gyarapszik súlyban egész a negyedik esztendőig. Ezt a megfigyelést alkalmaznunk kell a nevelésre. S midőn az agyvelő érését, fejlődését akarjuk siettetni, előbb el kell döntenünk melyik jobb : siettetni az agykéreg képződését az ideg — központok izgatásával és a szellemi munkával — avugy inkább az izmok munkáját kell-e fokoznunk? Lassanként mindnyájunkban főitámad az a meggyőződés, hogy nagyon is korán kezdjük taníttatni gyermekeinket s hogy agyvelejük fejlődésére káros, ha öt hat éves koruktól kezdve odakötözzük őket az iskola padjaihoz. Hova — tovább terjed a hit, hegy legalább is egyformán hosszú időt kell szentelnünk az agyvelő intellektuális gymnasztikájának és az izmokat fejlesztő testi mozgásnak : s előbb-utóbb győzni fognak azok a fiziológusok, akik azt akarják, hogy az elme művelése kövesse a test fejlődését s azt hirdetik, hogy a célszerű nevelés alapja csak az ember — palánta természetszert növesztése lehet. A művészetben ötlik legjobban szemünkbe a belső kapcsolat a pszickikus működés; és az izom-munka közt. A roppant munkabírás, a fölfogás gyorsasága és áz elmélyedés az intellektuális munkába: ez a titka a nagy művész csodás életének. Az izommunka fokozta a géninszok teremtő erejét, vagy legalább gyorsította intellektuális fejlődésüket. Michelangelo maga törte a festékeket és maga keverte a szineit; Rafael egy időben ügyelt fel a római ásatásokra, festette a Vatikán termeit és ugyanakkor tanulmányt irt arról, hogyan lehetne egy herczeg konyhájából a füs-- A bátyám is artista volt, trapézen dolgozott. A bátyám ... Nagy és nehéz munkát csinált és amit én tudok, azt mind tőle tanultam. Sokkal öregebb volt nálam és sokkal ügyesebb. Özvegy volt már vagy tiz esztendeje — és volt egy tizenkét esztendős kislánya. Akkor tizenkét esztendős volt. Együtt dolgoztunk — ő csinálta a munka nehezét, — én még akkor egész köny- nyü gyakorlatokat csináltam. A kislány pedig sárga selyemrokolyában lent állt és a kezünkbe adta a fogkapcsot, meg a kolonfoniumos kendőt, meg minden egyebet, ami kellett... délelőttönként pedig tanult forogni a trapézen ... ügyes volt és fürge... Egyszer aztán odaszerződött hozzánk Mady Brenolt, a műlovarnő ... akinek lila ruhája volt és vé’rvörös haja ... Mady Brenolt erős, egészséges asszony volt és az ajka olyan volt, mint a bibor csiga, amit egyszer egy aquariumban láttam. Akkor egyszer egy este mindaketten egyszerre jöttünk ki a porondra és egyszerre néztünk fel a páholyba, a bátéám meg én. Mady Brenolt még ott ült a páholyban. Akkor először éreztem, hogy ez az asszony nem csak engem fogot meg biborcsiga ajkával és kemény húsos testével. A bátzfm szeme is izzó vágyódással tapadt az asszony testére. A bátyám ment fel legelőször a trapézre — és a könynyü gyakorlatokat nem csinálta meg. Mindjárt a nehezén kezdte. Fellendült magasra a levegőben és abban a pillanatban a trapéz egyik szára elszakadt és azután csak azt láttam, hogy a bátyám összetörtén holtan
