Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-06 / 6. szám

6 szám. (2)

szinérvárálja1912. Február 6

„ősz románca“ cimü dal érzésteljes előadásával, Székely Ilona szinmüvésznö pedig vidám coupléival nagy sikert arattak.

A Faludi Kálmán úr által előadott tréfás „Vegyes esetek“ a művész céltudatos kidolgozásában állandó derültségben tartották a közönséget. A „hogy volt“ oknak, alig győzött eleget tenni, de sokoldalúsága folytán zavarba még sem jött.

Jól megérdemelt elismerés illeti a karmester urat is, a ki az egyes énekszámokat precise látta el zongora kísérettel.

Végül a színtársulat tagjai „A nagymama mesél“ cimü 1 felvonásos satyrát adták elő. Ügyesen jól összetanulva játszották meg szerepeiket s különösen a darab főszerepeit ellátó Pécsi Mariska szinmüvésznö és Faludi Kálmán ur művészi, tökéletes játéka teljes sikert eredményezett.

* *

*

A kabarét lezajlása után kezdetét vette a táncz, a mely Bora József kitűnő zenekarának hangjai mellett kivilágos ki- virradtig tartott

Az ételek és italok jók voltak, a kiszolgálás nem hagyott hátra követelni valót, a mely körülmények Qrosszmann Dávid vendéglős ur szakavatottságát dicsérik.

A jelenvolt hölgyek közül a következőket sikerült feljegyeznünk:

Asszonyok: Bay Miklósné, Bárány Béláné, Bajnóczy Qézáné, özv. Csonka Jánosné, Fehér Károlyné, Fleisman Osz- kárné, Qerber Béláné, özv. Jackovics Gáborne, Dr. Kaba Tihamérné, Kavássy Sándorné, Kora Györgyné, Kepes Lajos- né Kepes Józsefné, Kepes Sándorné, Keller Lajosné, Kerekes Pálné, Lánczky An- talné, Láng Lajosné, Makray Ferenczné, Nagy Béláné, özv. B. Nagy Sándorné, Nagy Lajosné, Oláh Ferencné, Osztián Antalné, Papolczy Béláné, Dr. Papolcy Béláné, Páblé Antalné, Sebő Antalné,

— De te jó voltál és a szájad azt hazudta, hogy nem akar csókolni, pedig a szemeiddel végigcsókoltad a testem.

— A szemeim, azoknak — jaj — nem tudok tiltani.

— A szemeid, azok nagyon szépek.

— Emlékszel, mikor hozzám jöttél, akkor is azt mondtad. És azt, hogy a szemeim hívtak, téged hozzám

— És te féltél és alig-alig szóltál.

— A Margiték zsurján volt.

— Igen, azt mondták, hogy mutatnak egy fiút, aki nem szeret beszélni.

— És te jó voltál és úgy szóltál hozzám, hogy nekem beszélnem és felelnem kellett.

— Olyan furcsa volt. A szemeid mindig mást mondtak, mint a szájad.

— Az nem lehet, mert a szájam azt mondta, mikor kérdezted, hogy melyik a legszebben tetsző lány, hogy te.

— Igen, de szemeid rám se néztek.

— Haragudtál ?

— Dehogy, hisz később már a szemed mondta, hogy szép vagyok neked és a szájad, hogy nem.

— Nem mertem hinni.

— Először én sem, hogy te leszel az e- nyém. De aztán én kértelek, hogy szeress.

— Akkor egy nagy mélység fölött jártunk és majdnem lezuhantunk.

— De te jó voltál és nagy kötéssel csak nagy barátságot kötöttünk.

— Aztán olyan jó volt. Volt, akinek mindent elmondhattam.

— Volt, aki megkérdezte, ha sírtam, hogy miért ?

— Aki sirt, ha sápadt voltam,

— Nekem te voltál.

— És énnekem : te.

— Azóta nagyon szépen teltek a napok.

Swanner Gyuláné, Dr. Székely Józsefné, Dr. Tatár Jánosné, Tóth Károlyné, Zigier Györgyné, Vánca Béláné.

Leányok: Bajnócy Berta, Csonka Annuska, Ditrich Ilonka, Gerber lrmuska, Kora Aranka, Makray Erzsiké, Nagy Bözsike, Óváry Juliska, Sebő Veronka, Schwanner Annuska, Székely Giziké, Vánca Juliska, (s.)

Képviselő testületi gyűlés.

Az 1912. január 31-én d. u. 3 órakor tartott képviselőtestületi gyűlésben elintézés alá került:

1. Major Mária községi illetősége. Határozat. Nevezett egyén Szinérváralja községi illetősége az 1886 évi XXII. t.-c. 16. §. b. p. alapján elutasittatott.

2 Kákolcza Irén kiskorú községi illetősége: Határozat. Az illetőséget a képviselőtestület az 1886 évi XXII t.-c. 6. §-a alapján elfogadta.

3. Kis Kálmán községi illetősége: Határozat: A községi illetőséget a képviselő testület az 1879 évi 50 t-c. 31. §. alapján nem fogadta el. — mert nevezett egyén még a magyar honosságát is elveszítette.

4. Avasfelsőfalu község 4973/911 számú átirata, melyben a február hó 5. szándékolt pótvásár tartásához való hozzájárulást kéri. Határozat. Egyhangúlag elfogadtatott.

5 Zemplé^vármegye községi és körjegyzők egyesületének kérelme — a megyében felállítandó jegyzői fiuinterná- tus^anyagi támogatása tárgyában. Hatáhogy idegen vármegyében létesítendő intézményt támogathasson.

6. ifj. Búr Gábor kérelme — erdőkerülőnek leendő megválasztása tárgyában. Határozat A kérelmet mint a közbirtokossághoz tartozót a képviselőtestület visszautasítja.

7. Szatmárnémeti város törvényhatóságának 17189/911 megkeresése — melyben Pap Mária szinérváraljai illetőségű elaggodt nő után felmerülő 112 kor. gondozási dij megtérítését kéri: Határozat. A mennyiben a gondozott nő községi illetősége az előlegezett nem vitás, gondozási dij tényleges kifizetése pedig szabályszerűen igazolva van, — a 120. kor. összeg visszatérítése kimondatott.

8. Tárgyaltatott a r. k. plébánia és ref. lelkészeknek a községi képviselőtestület 106/911 számú, a heti vásárvám ügyében beadott felebbezése. Határozat. Miután a felebbezö lelkészeknek beadott nyilatkozata szerint a békés egyezségre kilátás nincs, — tekintettel a vármegye törvényhatósági bizottságának 458 — 19192/908 számú ez érdemben hozott határozatára, a kévpiselötestület a birtokban levő lelkész — illetve egyházi testületek ellen a per folyamatba tételét kimondja — s utasítja az elöljáróságot, hogy a per vezetésével egy helybeli ügyvédet bízzon meg. JA perelni akarók és

! nem akarók név szerint fel vannak-e véve a jegyzőkönyvbe ? Szerk.)

9. Tárgyalás alá vétetik az 1912. évi háztartási költségvetés, — melyet előadó részletesen ismertetett, s inditvározat. A kérelem elutasittatott — mert a község nincs azon anyagi helyzetben,

nyozza hogy z elöljáróság által előirányozott összeg teljes egészben fogadta el.

— A nyár, amelynek estéje a kezedet a kezembe adta. Az augusztus, amelyben megsirattunk együtt minden elsárgult levelet. A szeptember, amelyben már nem tudtunk eleget sírni. Az október...

— ... amelyben szerettük már és kívántuk egymást...

— ... amely még közelebb hozott minket, mert künn minden egy nagy temető volt.. .

— ,.. amelyben visszatartottalak attól a másik leánytól.

— ... amelyben azt Írtam neki, hogy nem kell a csókja, mert te kellesz.. .

— Mert a csók mérges és halálos. És az én csókom . . .

— A te csókod ?

— Álomcsók.

— Akarod, hogy ne legyen az ?

— Tudod, hogy az van"jól, amit te akarsz

— Akkor is, ha halálos^?

— Csak a más csókja neked. És én szívesen meghalnék, ha téged megcsókolhatnálak.

— Az istenért Jolán, minek beszélünk a csókról. ?

— Talán mert te a halálról írtál.

— Én a halálról írtam, mert ma köd jött és nekem úgy tűnik fel, hogy ilyenkor minden meghal. Ma délelőtt az utcán jártam és csodálkoztam, hogy az emberek élnek. És eszembe jutott, hogy én is élek. És eszembe jutott, hogy te is élsz — hogy mindaketten csóktalanul akarjuk-e bejárni életvilágunkat, mikor mindketten úgy vagyunk. És eszembe jutottál te nagyon. Hazamentem és megöleltem a díványt és nagyon nagyon vágytam utánad. És elaludtam és azt álmodtam, hogy megcsókoltalak. Mikor fölébredtem. akkor jött az a levél, amelyben valaki csókra hiv. És én megírtam neki azt a választ és neked a verset és mikor ezek megvoltak, arra kellett gondolnom, hogy miért is ne haljak

én meg,? Mondd, miért ne haljak meg ?

Nagy szünetet tartottak és a lány behunyt szemmel hallgatót. Nem tudta mit feleljen., de nagyon szeretett volna sdgiteni a fiun. Lassan csendesen anyásán szólt hozzá.

— Kis fiam, nézd, én most megfogom a kezedet, Nyugodj meg. Kis fiam, nézd, én most rádhajolok csendesen, na reszkess. Nézd én most megcgókollak szépen hogy megnyugodj. És ezentúl mindennap megcsókoljuk egymást hogy jobban szeresselek. Szegény kicsi fiam.

És a lány megcsókolta a fiú, aki még egy kicsit védekezett.

És reszketett, a mikor elment.

Másnap a lány egy levelet kapott. Sirt amikor elolvasta, aztán azt irta egy papírra: Vissza-vissza hívlak, mert nagyon szeretlek : De széttépte és a szélnek adta, és arcára kemény vonások ültek.

Abban a levélben, amit kapott, ez állt:

„Látod, mégis halálos volt a tegnapi őszi nap. Elhaltunk mindaketten egymástól, mert megcsókoltalak, és a csóknál nincs megállás. Tudatlanul már a csók előtt, emlékezésünkkel el is búcsúztunk, te tőlem és én tetöled. Elmegyek innen, ahhoz a lányhoz, akinek azt irtam, hogy nem kell, megyek, mert téged szeretlek és nagyon félek a csókodtól. Bocsáss meg és köszönöm neked azt a szép utat, amelyet veled járhattam. Ne akarj megtalálni, én rósz lettem, mert messziről, egy más lány száján át téged foglak csókolni. És ha ő nem fogja hagyni, hogy téged hogy lássalak benne, akkor mondd, miért ne halljak meg? Téged olyan nagyon szeretlek, hogy nem tudlak csókolni. Ezért megyek el. Üdvözöllek“.

És rohant a másik leányhoz, akit azonban már nem talált meg.