Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-24 / 52. szám
Melféfalef: a „SZINERVÄRRLJÄ“ 52-ih számához. (S> •gj Karácsony. || Istennek, aki mindent tud Aki .várt, És akihez megérkeztem. Kinn csillingeltek kis üvegharangok És nagy pehetyben hultdogált a hó S messze befagyott nagy havak tükrében Siklott sok virgoncz boldogság-hajó Kis karácsonyfák lenge olivzöldje Lopva feküdt meg a fehér havon S északi tájak holdas verőfénye Vetődött be a sápadt ablakon. Csendes szobámba álmodozva félig Ülök a karszék lágyas öbliben S tépett dalaim bus karácsonyfáján A tekintetem fájón megpihen. És csendbe mint ijesztő éji árnyak, Lóbázva csüngnek a ,ködös dalok ... S a gyertyalángtól önmagukra gyulnak, Mintha tudnák, hogy most már meghalok. És jönnek selymes, illatos leányok, Akiknek eddig daloltam a vért, S most hogy tömjénes zsolozsmákat zengek, Nevetnek rajtam és már egysem ért. És jön a pénz és gőgösen nevet: Vannak még gyöngék és vannak még- rangok, Én sirt szemekkel, mosolyogva nézem . . . S kin csiliingeinek kis üvegharangok. Vágyadó nóták elfúlt gyengesége Hamvad a szent karácsonyi tüzén S pattogva, mint elfojtott égi szikra Valamit jósol, valamit izén. Rótt éji hangok bus sóhaja száll be ,. . És csendbe ... csendbe lehajtom fejem S hogy dalaim már hamvadva pihennek Tört nyugvással én is megérkezem. Gaál Béla. Város. Fehér az íróasztalnál ült és nézett maga elé. Mégegyszer elolvasta a ievelet és most vilá- gos'volt.elötte, hogy Gábor, a szobrász barátja kriminális helyzetbe jutott. Borzasztó, ezt a fiút elárverezik most, amikor elővette a tuberkulózis. Csacsi fiú! Hiszen ő is éli az életet — és végigtekintett a jó puha szobán, ahol erős Wolframfény emelte ki a meghitt bőrfotelek kontúrjait — csakhogy ésszerűen, harmoniku san. Ennek a harmóniának a tagja itt minden- a brokátok és intimus csecsebecsék. , De egyszerre csak megakadt a szeme. Fehér szinü karrarai márvány, egy bolond szobrásznak megdicsőült álma, ott állt egy pár napja a gyönyörű női fej, félig lehunyt szempillákkal, mintha azt parancsolná, hogy mindenki szolid kedves és megértő legyen. Ez Gábornak a munkája, az ideálja, Margit. Nagyon szerette ezt a müvét és hogy le ne foglalhassák adóságok fejében, ide vitette át. Ez a fiú, morfondírozott Fehér, egy kissé bolond. Szó ami szó, lumpolok én is, de nem úgy. ahogy ő csinálta. Hiszen ez a fiú szánt szándékkal pusztította el magát. A vill'anycsergő él: 'e.n belesivitotl a gondolataiba. Künn ajt - ii,,. iások és kérdezőhangok hallatszottak a®, e w..á,ában, aztán kopogás és üáfeor belépett. Esti ruhában volt, a fehér frakmeliényből vakít xk> világított ki, az ing selyem plasztronja, de látszott, hogy ezeket a szépen omló ruhadarabokat roskadó izmok viszik és szemei-, a lélektükrök két mély üregből világítottak kék és barna gyűrűk mögött. Az arca simára volt borotválva, de halálosan sápadt. Egy fél óra“; idöcském van, mondotta, feljöttem hozzád. Tudod, a Redutba megyek .. egy koncert... akarok valakivel találkozni, megrendelésről van szó ... — Dolgozni akarsz? — Hogy érted? — Hát úgy, hogyha valaki megrendelés! keres, nyilván dolgozni akar, — Hagyd el, kérlek, nem. értesz ehhez. Hiába magyaráznám, nem tudnád megérteni. És te érted magad ? — Nem tudom mit jelent ez a bírói hang — Kérlek, csak nyugodtan.jFoglalj helyet Ott van melletted a szivaros doboz. Parancsolj. — Kérlek, nem értem ezt a szertartásos, viselkedést. Mit akarsz tőlem ? — Gyújts rá, Tudod, hogy jó barátodj vagyok... — Igen, ti mind jó barátaim vagytok, és ezen a címen eikeserititek az életemet, — Olyan vagy mint a gyerek ... — Mi jogon avatkoztok az életembe ? Persze barátaim vagytok! Dehát ti képtelenek vagytok elgondolni, hogy lehet máskép is okoskodni ? — Igen, igazad van másképen: sehogy. — Noshát nem akarok sehogysem gondolkozni, de nem tűrök gyámkodást magam fölött! ügy akarok élni, ahogy akarok, hagyjatok abban a légkörben, amelyben vagyok hagyjátok úgy kitörni a nyakam, ahogy én akarom 1 — Gyermek, díszpéldánya a gyermeknek ! — Látod, most is elkeseríted az embert ez alat a pár perc alatt, amit itt töltök. Nem vagytok a barátaim, mert nem tndtok megérten Na Isten áldjon : megyek. — Fehér az ajtóig kisérte, az arcza nyugodt volt, majdnem közömbös, de amint az ajtó becsukódott, összerándult a szgmöldpke és megcsóválta fejét Leült az íróasztalhoz és kezévei végigsimitotta haját ami azt jelentette hogy gondolkozni akar. Rövid tanácstalanságból a csengő ismételj berregése riasztotta fel. Fehéf az ajtó felé nézett, ahol Turkusz jelent meg, öreg nagy szakállu kritikus, a kezében az tartotta hatalmas karimáju köcsögkalapját. Na gyokat fújva beszélt. — Szervusz, szervusz, kérlek fiam — hm, ühüm, köhécselt, — gyalázatos egy idő. — Hozott Isten, ép jókor jöttél. .. — Kérlek én Gábort keresem, nincs itt ? — Most ment el. — Hova? — A Redutba. Turkusz sóhajtva maradt egy fotelban. Künn esett a hó, nedves ködös volt & levegő és most. a hogy itt ült a kényelmes, meleg szobában, kitört belőle minden keserűség. Egy hete hajszolom már, — mondotta elkeseredve. — Holnap árverezik a lakását. így lezülleni. Kérlek, tegnap nézem a tárlatra beküldött munkákat, hát egyetlen darabot sem küldött be a komisz! Egy éve nem dolgozott semmit. És most ez a tuberkólis nyavaja Borzasztó ! Nagy elkeseredéssel beszélt, néha kiáltott, és csapkodta az asztalt. Aztáa felült és az ablakhoz lépett. Fehéren esett, a hó, lepj* fűzős emberek siettek, a kereskedése,k, elöjt ragyogtak az ivlámpák és messzire, qyuló sötét háztömbök rajzolódtak be az éjbe. F4?~ va" nem törődve, rajzolódott raessz.i. perspektívákig a város. A Redutban van — folytatta rporfondirozva Turkusz. — És mindezt azpk a színházi, rqp- gyok csinálták, akik miatt lezüllött, A disznók 1 Valamennyi igy végzi. El,pusztulnia,k, elzüJlenek Jönnek hangosan az ujjak, életerősnek és egy pár év múlva ők is bevonulnak a, megrokkantak állományába. Ez a halálos örök j?eriod,us bor- ' zasztó. És nincs segítség. Én már mindent megpróbáltam, és mégis ez már a harmadik az idén, aki szemem láttára pusztul el. — Azt mondod, a Redutban van. Jó. Hát értemegyek. Hiszen ez kétségbeejtő 1 Ojerünk haza hozom én azt a fiút és bezárom' egyi hónapra a szobámba, Szerétnél néki rontamj a lapomban, lehetetlenné tenni, hogy ígyé hanem éljen . . . — Minden hiába! Legföljebb főbe puffant magát. Itt már értelmen kívül eső dolgok mozgatják a rugókat. Szenvedélyek.' — Dehát mért ép a művészeket kezdi k ez a nyavalya. Mért nem a Iakatosókáf ?': — Tanácstalanul néztek egymásra, aztán' elhatározták, hogy megkeresik a Redutban. Turkusi az utón is egyre morgóit. Micsoda em^er, hajtogatta. Holnap dobot ütnek a bútora fölött és koncertezni jár. — A kocsi megájlt a Redut előtt. : ' 'r *' Mikor Gábor Fehért elhagyta, még sokái főtt a feje a haragtól, ő az egész pénzmeg- szorulási komédiával nem törődött és jóleső lustaság ömlött végig a tagjain. Szegény, nem tudta, hogy ez végkimerülés, a halál vizitkártyája. Elment a koncertre, tudta, hogy Margit ott lesz és találkozni akart vele. És riíost.'fiÓgy bent volt a teremben, melyet nagyszerű akkordok és futó melódiák töltöttek be, mit bánta ő, hogy holnap licitáció lesz, hogy ’elviszik" a bútorait, az asszonyok mégis szépek és kivá natosak, a decoltageokból kivillógó vállak bársonyosak és titokteljesek maradnak. BódTtották a parfömök és a csillogás, a főinek, a sejymek és most már nem gondolkozott, most • már benne volt az ö ópiumszivaros, kábító pompás világában, a tagjain jóleső meleg futott végig valami tompa zsibbadást szívott fel a levegőből De a mipj Margithoz jutóit, meglepetés érte. G> önyö.rij szabályos arcáról hideg fény sugárzott, a szavaiból közönyös elutasítás hán- zott és Gábor megrökönyödve nézett a szemébe • — Mit jelent ez Margit, hát mindönkiben csalatkoznom kell? — Kérlek értheted, most sokan beszélnek rólad, a holnap ... a holnapi ügy, ilyen helyzetben . . . kiméij meg, hagyjon el! Gábor keserűen tántorgot ki a folyósóra Útközben köhögésroham fogta el. A széksorok közt pisszegni kezdettek el az emberek, végre kibotorkált. — A folyósón szembetáláltamagát Turkusszal. Az öreg'kritikus nagyon nagy szigorra volt elkészülve, de amikör a fuldokló delikvenst meglátta, egyszerre fölolvadt minden erélye. Bepakolták a téli, kabátjába, kocsiba ültették és Turkusz vitte a lakására. Turkusz agglegény volt. A falakon vén mesterek arcképei lógtak és Gábor érezte, hogy egy idegen .világba vitték, messzire a könnyüvérü asszonyoktól, Jtt csupa komolyság lakik, kedves komolyságok, melyek a messzi idegenből integetnek. Nem voltak paravánok és fotelek, hanem nagymivü, nehéz 'tölgyfaragások. — Nálam majd rendbe jösz fiam, mondotta Turkusz, és a hangjából szeretet, me- íegség sugárzott. Ha itt rendbejöttéi, folyta«*
