Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-05 / 45. szám

Szinérváralja, 1912.__________November 5. — 45 szám Kilencedik évfolyam

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Elilxetéd árak: Egész érr* 6 korona. Félévre 3 korona. Magyeéévra 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilftér soronkint 4 ) fillér.

ME 6JE LEN IK MINDEN KEDDEN.

Felelős szerkesztő :

fAbiAn istv

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény cg küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szlnérváraljira küldendők. Hirdetésellet mérsékelt árahonhözlünh.

Válságos esztendő.

(D. H.^Magyarország legfőbb jövedelmi forrása, gazdasági jólétének alapja, a termő föld, nagyon sok keserű csalódásnak volt az idén okozója. A most már fejezett szüretekről hallunk rossz híreket. A szőlő nem tudott beérni, a bor minősége tehát mindenhol rossz lesz, ezen kívül nagyon is kevés. A leg- keserübb csalódás éri lépten nyomon a szőlősgazdákat. Egyes vidékeken előfordult az is, hogy aki tiz hektoliter mustra számított, annak lett összesen kettő. Mit ér ilyenkor az, ha a mustnak meglehetősen magas az ára, hiszen ilyen csekély terméshozam melletbjalig került ki a termelési költség. Baj van ezenkívül a kukorica földeken is, sok helyütt kénytelenek voltak éretlen állapotban is letörni a kukuricát, amely már is pusztulni kezdett. A kukoricaszár, mely néhány év óta közhasználatú takarmány lett, a legtöbb helyen el fog pusztulni. Sarju nincs, mert a folytonos esős időben lehetetlen volt a réteket kaszálni s a füvet megszáritani.

Ha mindezekhez az előző sok bajt hozzávesszük, kitűnik, hogy az idei gazdasági esztendő mérlege semmi esetre

fi „SZINÉBUfiRAWfi“ CfiBCfiUfi.

■ .............. .....—- — - ---------A telefon.

Irta: Koicolányi Dezső.

Fekete hajnal volt még . . .

A jó Benedek, a sovány, éhesszinü fiú, izgatottan írni kezdett, A tinta engedékenyen tolyt a tollából és a papíron daloló mondafokká, azines sorokká ömölt össze. Izgalmas virradat borult az utcákra. A sötétségben cairaszagu, langyos szél lábujjhegyen járkált a porhanyó göröngyökön s az emeleti ablakokon itt-ott sápadt aranylángok haldokoltak. Többször tekintett az éjszakába, aztán gyorsan, lihegve irt és mintha félt volna valamitől, kipirult és a keze reszketett

Pár perc múlva az iróásztalon berregni kezdett a telefon.

Leemelte a kagylót és a füléhez szorította, Félretolta a nedves írást és jegyezni kezdett.

— Nem értettem. Még egyszer.

— A betűket kérem egyenként.

Az ujjai közt táncoló tol szár szorgalmasan rótta le az unalmas, hideg szavakat, s valami mondhatatlan fajdalom szorította össze a szivét. Fáradtan kelt fel a székéről, végig simboita verejtékes homlohát. Halott fehér volt. Összeiáncoha a szemöldósem lesz kedvező. A mezőgazdának tehát, amely ebben az országban a közteleknek legnagyobb részét viseli, korántsem lesz rózsás a helyzete, a pénzpiacnak hónapok óta tartó ziláltsága amúgy is lehetetlenné tette a gazdasági élet fejlődését, megakadályozott minden olyan beruházást, amely szaporította volna a gazda jövedelmét. A kora tavaszi és az őszi árvizek is egyéb más veszedelem, ami erre az országra hárult az idén, túlnyomó részben szintén csak a gazda kárát jelentette. Nem volna azonban a veszedelem mégsem oly nagy, ha az ország legalább politikai nyugalmat élvezhetne, ha a politika nem kötné le az emberek figyelmét, nem rabolná el igen sok idejét s a gazda összes képességeit tömörithetné a fenygető bajok ellensúlyozására. Így azonban félő, hogy a nehéz gazdasági viszonyoknak sokkal súlyosabb következményei lesznek, a mezőgazdaság ezeket a bajokat jóval inkább meg fogja sinyleni, mint azt előre képzelni is lehetne.

A napokban ugyan egy minden eddiginél jóval nagyobb veszedelem akadt az utunkba: a balkán háború immár alig elkerülhető réme, amely bennünket

két, gondolkozni kezdett, hogy megtalálja az elveszett fonalat és újra belezökkent a hangulatba. Folytatta az Írását, még heve sebben, még boldogabban, mint előbb. Gyönyörű képek táncoltak elébe, szines álmok zuhantak elő a hajnalodé levegőből, a mellén szorítást érzett és a feje megfájdult. Alig irt azonban egy pár sort, a csengő újra megszólalt.

Felpattant a székéről. Sohasem bántotta ennyire a zaj. Úgy tetszett neki, mintha ma a csengőnek acélgombja különösen élesen zajongna. Máskor is háborgatták Írásában, máskor is felzavarta a csengettyű, de ezen a hajnalon érhetetlenül mérges, pörlekedő, követelő volt, mintha csak őt akarta volna bosszantani. Keze ökölbe szorult. Várt. De mégis győzött a nyugodtsága. Hidegen leemelte a kagylót s odahajolt a »zótölcsér felé.

— Halló, halló ...

Az Írása ezalatt megszáradt. A papírlapokon álmos, ténfergő legyek mászkáltak.

Mikor felvette a tudósítást, vállalt vont elmosolyodott, s újra Írni próbált

A csengettyű újra berregett. S aztán minden pilianaiban feljajdult, szinte sziszegve, csörömpölve, lármázva. Ismerte az a viny- nyogó, kegyetlen hangot. Nadrágzsebébe dugta a kezét s siomoru lemondással hallgatta, Ajkai vonaglóttak az undortól, Eszébe jutott egész múltja s a kávéházi füstös éjszakák és az idegsorvasztó virrasztások

minden európai államnál közvetlenebbül érdekel, mert hiszen ha Európa nem avatj^zik bele a balkán népek csetepatéjáig rendet csinálni a mi hadseregünknek kell. Csakhogy igen nagy kérdés ám, vájjon Európa meg fogja-e őrizni a semlegességet sok ideig, könnyen előfordulhat az, hogy majd annak idején a magyar-osztrák hadsereg kelleténél nagyobb rendet fog a balkánon teremteni, amit megirigyelnek a többi nagyhatalmak s egyszeribe ök is szerepet kérnek a rend csinálásnál s ennek a vége aztán olyan összeveszés lehet, ami lángba borítja egész Európát.

A jövőt nem sejti senki előre. Csak az az egy bizonyos, hogy -a legkisebb részleges mozgósításból, a legkissebb csetepatéból a legnagyobb kára afcmagyar mezőgazdaságnak lesz, mert a mi föld- mivelö népünket szólítják legelsőnek fegyver alá s már reánk nézve az is nagy baj, ha a földmivelésre hivatott munkáskéz a mezei munkák kelyeti kaszárnya folyósót kénytelen súrolni.

Ily körülmények között vájjon mi legyen a teendőnk? Hol keressünk a nehéz helyzetben vigasztalást ? A tornyosuló felhők közepette csak az az egy

tarka gomolyagokban kerengttek el előtte. És mindennek oka csak ez a lelketlen, ostw ba telefon volt, melynek hangját sokszor álmában is hallotta. Ilyenkor csiklandozó bizsergést érzett a talpában s hátgerincén valamijVillamos borzangás futott át s csengő füllel, tágra meredt siemekkel, nyöszörögve ült fel az ágyában, előre hajolt és az ajka hangtalanul mozogtak.

Belátta, hogy ma nem irhát. Magad.a magát a sorsának. Nyugodtan letette a tollat s várta a csengettyü-szót. A csengő minden két percben felzördült. Tántorogva kelt fel s reszektő kezekkel nyúlt a kagyló után. Szeme a haragtól szikrázott s dühösen ordított bele a telefonba.

— Halló, ki beszél ?

Iszonyú hangzavar zúgott feléje. Több hang dönnyögött egyszerre, távoli zeneszó homályos akkordjai, érthetetlen magyar és német szavak foszlányai,

— Halló! Halló 1 . . . szólt s a méregtől már csaknem sirva fakadt.

A kagyló lemeze pattogva, csörögve kopogott 1

— Elég . . . Nem kell több . .. Eből kérek tiz, tizenöt sort .. .

Megnézte az óráját. Három óra volt. Ásitott s az iróaztállal szénben levő, mély pamlagba süppedt bele. Kinyujtózkodott és aludni próbált. Feje lassan sulyedni kezdett, nehéz szemhéjai hüsen borultak az égő szem-