Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-08 / 41. szám
Szinéfváfai já, 1912. Október 8. —"41 szám Kilencedik évfolyam TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Elálxetáfi áraki Egész érre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes számára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. ME • JE laEN IK MINDEN KEDDEN. ÉÉ-IU. ■■Ml ....... ■ ■ ------------ —------Felelős szerkesztő : fábiAn istván. A lapra vonatkozó mindennemű köziem-'ny é* küldemény vala i int az előfizet*« dijak a „Szlnérváralja" szerkesztőségéhez Szlnérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon hősiünk. Október hatodikán. Soha annyi ihletett fájdalommal nem tekintett a magyar nemzet Aradnak vérrel és könnyel áztatott terére, hol szabadságharcunk dicső vezérei közül tizenhármán estek áldozatul az idegen zsarnokság fékevesztett haragjának — szenvedtek az eszméért vértanúhalált Beheggedhettek volna azóta oly hosszú idő alatt — a nemzet testén ejtett sebek nagy részben be is heggedtek. De ha a mai közélet sivárságán, a sok tekintetben szinte vigasztalan állapotokon eltűnődve „emlékezünk régiekről", lehetetlen elfojtanunk a keserűséget. Ama bizonyos október hatodikán golyó és kötél végeztek pribékmunkát — nagy, felejthetetlen szomorúságot keltvén minden hazafiban. Ma finomultak az eszközök, nem sokat, csak nagyon keveset, de ezekkel Is el lehet érni régi hatást. Tehát nemcsak a kegyelet, hanem mai siralmas közviszonyaink is felkeltik emlékezetünket az aradi vértanukra. A Viszonyok hasonlatossága azonban korántsem nyújt oly sivár képet, mint azt, melyet az akkori és a most lezajló küzdelmek különfelesége szolgáltat. Akkor ádáz, bősz dühhel, igazságot, emberséget lábbal tipró külellen rontott reánk, most magyar küzd magyar ellen — felhevitve vak fanatizmustól, lelkesítve hazaszeretettől, meggyőződéstől. Mindenki igazá fl „gZWfcBUflBaUfl" CÓBCflJfl. Az apa Szegény« szoba: egy ágy, dívány, asztal, székek, ■ a karaktert ádó íróasztal. Papirhalmaz •lőtt, meggörnyedt háttal dolgozik rajta valaki .. . ír . .. sietve lázasan. Csak nagy időközben áll meg egy pillantásra, kiegyenesíti ilyenkor lapockáját, egy kicsit mély lélegzettel kidomborítja horpadt mellét s figyeli, hallgatja a feléje szálló, csendzavaró szuszogás ritmikus melódiáját ... Majd megigazítja a lámpája «lé helyezett kemény papírlapot, hogy az ágy állandóan árnyékban legyen. Az órájára is vet egy futó pillantást, aztán csendben felkavarja tollával kalamárisát s újra görnyedve neki fekszik a kezei alól tovább dőlnek az apró árkusok ... Jó idő múlva ismét megáll, de tollát is leteszi.. . összeszámolja munkája eredményét, a mellette lévő papiroshalmazt. Mindössze tíz árkus. Eny- nyit tudott csak máso’ni délután öt órától. E* hat korona ... íróasztala jobb sarkára helyezett kis pénzoszlopot is megolvass i... Hiába I •« több, 8é kevesebb éppen négy korona ... Ö33ie- sen tiz! holnap pedig tizenötödiké van, s a fái havi szoba bér maga tieenöt korona . . . Azütán élni 1« ksll. Reggeli ebédre is kel k,ét-hárem négi korona. — Az arcáról leolvasható — 1 mint nógatja önmagát, tovább! És meggörbUl véli védeni, a legtöbben azonkívül még a hazája javát is gondolja harcmodorával elősegíteni. Az egyik fél a nyilt és bátor fellépéssel, a másik higgadt számítással akarja elérni a nagy célt: a haza boldogulását, s ezalatt a haza, a dicső haza, a magyar nemzet és annak csaknem minden fia — nyomorog, eltesped, kétségbeejtő helyzetbe sodortatik. Nem kellett se golyó se kötél. Nem kellett hozzá egyébb, mint a hírhedt egyenetlenség, mely a nagy lengyel nemzetnek is megástá a sírját. Hevülé- kenyebb, lelkesebb hazafiakat még a klasszikus korban sem látunk, mint a lengyelek voltak, kik még ma is rajongva szeretik hazájukat, — hazájukat, melyben idegen hatalmak az urak Német, osztrák, orosz szépen megosztozkodtak a hatalmon, melyet a lengyel egyenetlenség széjjel szakított. t jól tudjuk, hogy még nem tartunk ott, ahol a lengyel. Nálunk az utolsó pillanatban mindig íeiü'.k erekedi k**~^jobbik ész, mely megóv a szétzülléstől bármennyire is ráncigáljanak is szervezetünkön külső és belső ellenségeinek De az október hatodiki nagy gyásznapra és zilált közállapotunkra gondolva elemi erővel tőrki belőlünk a kívánság: „Idáig és ne tovább! Elég volt már a szenvedésből, elég az áldatlan harcból, mely kevés dicsőséget, de még annál is sokkal kevesebb hasznot hajtott. Az aradi gyászünnepélynek nem szabadna egyébnek lenni kegyelet es vissza emlékezésnél, melynek immár semmi vonatkozása ne lehessen arra a jelenre, aminek hivatása a szorgos, békés, okszerű munka az országnak főleg és legelső sorban_ gazdasági fellendítésén. igen, — a termékeny, hasznothajtó munka kell nekünk! Nem akarunk azért •lsülyedni a minden nemesebb érzést elfojtó materializmus posványáiba, sőt ellenkezőleg, szabad időnkét éppen a vallásosság és nagy elődeink kegyelet- kultusszának ^szenteljük, de legelébb dolgozni kivánunk úgy hogy annak látszata is legyen, épp úgy egyesek, mint az egész nemzet háztartásán. Csak igy boldogulhat a haza, csak igy szerethetjük azt igazán. Mert nagy igazság ugyan, hogy amely nemzet nem tartja kegyeletben dicső elődjeit, annak fényes ty&öje alig lehet, de ennél még nagyobb igazság, hogy a nemzet, mely gazdasági vérszegénységben szenved, az nem állhat meg a lábán, annak meg már jelenje sincs. S hogy lehessen jövője, kinek nincs jelenje? Vérrel, könnyel hullatott Aradnak terén ne sajnáljuk a sóhajt, de a letűnt kort ne engedjük vissza térni I Béke, munka, áldás kell nekünk. — Érdemela lapocka, behorpadt a mell... és ir... tovább de alig egy oldalt, mert szemei el homályosulnak s összefutnak előttük a betűk ... a téuta ,., a papiros .,. kimerült... álmos I ;. . Fölkel. .. s lábujj hegyen mosdó tálhoz megy, hogy tovább frissítse fel munkában kitüzesedett szemeit... hogy elűzze az álmosságot.. . Azután csend ben megint vi3tza üt iró asztala mellé, hog- torább még sokat dolgozzék . .. Ejnye, de ilyet ... csodálkozik gondolatban. Moet meg a toll szegül ellen, vagy ujjat kenspirálnak ?. .. tény azonban, hogy nem akarnak hajlani,, fogni. .. Megdörzsöli, inegropogtatja őket... Holnap pedig csak szobabért harminc korenát ketl letenni.. . Dolgozni kell tahit tovább ! . .. Megint hozzá fog, írni próbál Hasztalan! az akarat nem képes úrrá lenni, ellenban, helyet enged a nyomában settenkedő valaminek ... a kétségbeesésnek ... Újra megnézi az órát — Borzasztó — mondja suttogva — fél egy már 1 ... Az éjszakának fele nyugalom, pihenés helyett robsttal átvirrasztva! Pedig az éjszakát at alkotó — ép — ezért — iktatta a nyomorultak vergődő életéb0, hogy álomban boldog öntudatlanságban általa éljék át azon perceket, — a miket fényes nappal, mikor lelkűk — homályában — s gondolataik nyomorában vannak temetkezve, úgy sem érhetnek meg soha...soha!. .. Éi ily morfondirezás közben egész véletlenül függöny nélküli ablakjára tekintett... Aa ablakod átsaüróáő a a szobai gyenge világossággal küzdő sötétség mintha meg rettentette volna . , . Hirtelen víziói kezdtek támadni. . . Mintha az éj szimbóluma elevenedett veins meg kint az ablak előtt... Ott ácsorgóit... s ugyrómlett előtte, mintha valami szellő ide oda lobogtatná is fekete köntösét .. , Egy erősebb szél roham megzörrontette az ablak táblait... A férfiben végig futott a remegés — Kopogtat az — Éj -. . rettegett fei, E* mintha mosolygását is látni, hangját is hallaná amint igy beszél: Te szerencsétlen! mit csinálsz? vises* élsz az én nagy, de jóságos hatalmammal .. . Tekints csak a nagy világba . .. Nézd: ott szőnyegekkel borított termekben menyezetes ágyakon, halvány rózsaszínű fény őrködése mellett mily boldogan szendoragnok 1 .. . amott pedig fényárban csángó muzsika szó mellett csillog o arcok forgó lange párok., . s odább : márvány asztal ölelő lány, dévaj nóta világ 1... Latod ! ... Ej íz én birodalmam ! •.. Ezek se óa kedveseim, akik lölött szívesen feazitem meg »Ötét köpenyegom ... És te ? ,.. meg a téma, toll,papiros ?. .. Ha-ha-ha ! . .. nevetett ba az ablak üvegén, hogy szinte csörömpölt belé A férfi arra retteni föl, hogy kiejtette az ujjai koszé tapadt tollat. . . — Dohát muszáj «ekem dolgozni ? 1 tette fel ä kérdést mintegy felelet kápán..-- Hisz ember vagyok én is, s követelem legegyszerűbb legtermészsteeebb jogaimat...» »’issza dobom & felelőség minden terhét a te kaján öledbe.