Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-10 / 37. szám
Szinérváralja, 1912. Szeptember 10. — 37 szál SZINÉRVÁRALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ■i Előfizetési árak l Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ist^An. A lapra vonatkozó mindennemű köziem ny és küldemény vala int az előfizetési dijak a „Szinérváralja" szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérséhelt árakon hözlünh. A sajtó és hivatása. A sajtó maga az élő nemzet. Amilyen a ftemzet, olyan a sajtója és fordítva. A nemzet kívánalmai, úgyszólván összes életnyilvánulásai a sajtóban tükröződnek ^vissza. Egészséges-sajtó e- gészséges lelket képes belehelni a nemzet testébe. Romlott sajtó a fertőző betegségek egész seregét viszi magával és megmételyezi azok lelküíetét, kiknek szellemi táplékul szolgál. Nics könnyebb, mint fogékony lelkeket a hálóba keríteni a sajtó hatalmával. A nemzet életét visszatükröztetö sajtónak azonban más a hivatása. Feladata a nemzet vérkeringését szabályozni, irányítani. E hatás sokszor rendkívüli tevékenységre is fel tudja a a nemzetet riasztani IethargikuSj állapotából. A sajtó hatása óriási szokott lenni. Hasonlít a villámütéshez. Kápráztató fényt áraszt, tüzbe hozza a lelkeket is. A hírlap a mai nap harcosa, de a jövő alapját késziti elő. Minden egyes nap újabb és újabb tápanyaggal képes gyarapítani a nemzet vérkeringését, mely ezáltal szabályozottabb mozgásba és* igy öntudatosabb életműködéshez is juthat. Az 1848-as nagy idők a sajtó egy napi viilámütéseinek köszönhetők. Ahány eszme csak született akkor az ember agyának gazdag tárházában, az mind a sajtó villámszárnyán indult hóditó útjára. Szabadság! EgyeulőségI Testvériség ! Demokrácia. Emberi és politikai jogok! Szabad munka csak szabad hazában. Midezek a jelszavak és törekvések ugyan minek köszönhetik létüket, ha nem a sajtónak? ÁK^már ott állunk, hogy egy nemzet nagyságát a sajtónak fejlettségéből is képeseik < vagyunk megítélni. ? A hatalmas britt birodalomi. Németország vagy Amerik'? sajtói gazdaságilag és politikailag mily hatalmas országok félelmetes erejét rejtik magukban. A bri t sajtó azi angol nemzeti államot, a német a harcias szellemóriást, az amerikai a munka apotheozisát árja elibénk. Mindegyik egy-egy életcélt, A „SZIRÉRUARAWA" CARC&JA. Husdrágaság. Levesre eddig az ebédnél Mindig a bus következett, őz-comb, vagy marhahús, vagy éppen Egy jól megfőzött talpszeletIgy volt ez eddig. Ám ezentúl Megbomlik az étrendi sor, A húst kidobja egzszorüen A gyorsan szálló röpke kor. Mivelhogy a hús egyre drágul, A marka egy bőgővagyon, Ha tudná, mennyit ér a kusa, Ak, büszke lenne rá nagyon. Kit eddig marhának neveztek. Azt hitte, lekicsinylik őt, Ma büszkévé tehet e címzés Mindenkit a világ előtt. És nemsokára majd megérjük, Ha az idő tovább pereg, »Lovag“ helyett a »marka“ címet Kapják kiváló emberek. Ki? A sikkasztó. Irta: Fehér Jenő. Sárkány Ervin még habozott, hogy öngyilkos legyen-e vagy megszökjék. Azt tudta, hogy a sikkasztás másfél óra múlva ki fog derülni, a hónapvégi pénzvizsgálatnál. Sok idaje tehát nem volt gondoskodásra. Végre az élet- öaztön diadalmaskodott benne. Fogta a télikabátját és oda szólt kollegájának : — Átmegyek kissé a kávéházba. Nagyon megéheztem. — Hát siess vissza, tudod hogy 31-ike van. Sárkány úgy tett, mintha nem értené. Há* aztán ? — Nos, a pénzvizsgálat... — Tyüh, „terringeitét, erről majd megfelejtkeztem ... No nem baj, tíz perc múlva itt leszek. Azzal cigarettára gyújtott, s hogy a gyanúnak még árnyékát is elterelj#, fütyörászve fordul ki az ajtón. Lassan haladt le a lépcsőn s a kapu előtt álló portásnak csak ennyit mondott: — Ide átmegyek a Lido-kávéházba. Ha valaki keres, küldje át. Külömben egy negyed óra múlva visszajövök. A portás tudomásul vette a dolgot, de nem felelt. Sárkány Ervinnek nem tetszett ez a hallgatag ember. — Észrevette, mit mondtam? — monda emeltebb hangon a prémes buadába temetkező kapusnak. melynek érdekében napról-napra újabb és újabb eszmékkel szolgálják nemzetüket. És hogyan állunk a magyar sajtóval? örvendetesen kell tapasztalnunk, hogy e téren az utolsó évtized alatt rohamos fejlődés mutatkozott. Az ország fővárosában elegendő számmal vannak napi, heti és szaksajtóink. A vidéki sajtóval — nehányat leszámítva — szomorúan állunk. Nincsenek országos szellemű vidéki lapjaink és ennek okát abban kell találnunk, hogy nincsenek valódi középponti városaink, ahonnét nem vicinális, hanem országos szellem sugározna ki a környékere. A nemzetállamban mindenütt a nemzet országos szellemének keil vezetnie és uralkodnia, mert itt a legkisebb község is maga á nemzet, illetve az állam partikuláris viszonylatban. Habár helyiek legyenek is az ügyek, azoknak országos szellemtől kell áthatottnak lenniök. Magyarországon nincs egyetlen vidéki város, még Szeged városát sem véve ki, ahol igazán ilyen élet uralkodnék, lnkáb szükkbelü vicinális, semmint országos érdek vezérli a polgárságot. Ha — Hogyne értettem volna?-- Nahát És távozott. Lassú, i ing » léptekkel, mint akinek csöppet sem sietős a dolga A szeme előtt még mindig ott lebegett a portás kövér, piro 3 arca, ügy rémlett neki, mintha valami gúnyos mosolyt látott volna rajta. — Eh, szamárság 1 — dünnyögte aztán magában. Még egyszer visszanézett, nem figyeli-e senki, majd gyorsan befordult az első mellékutcába. 0,t már meggyorsította a lépteit. Délután öt óra lehetett. Szaraz hideg volt. Az utszéli lobmtalan'ífákon egy pár veréb csipogott. A levegőben ködíoszlányok^kóvá- lyogtak: Sárkány Ervin rendezni próbálta a gondolatait, de sehogyse ment. —gyorsan, gyorsan ;— hebegte. Szinte futott már Éppen egy bérkocsi állomás mellett haladt el. Nézte, hogy melyikbe ugorjon be. Egyik süvölt ínyére. Tovább sietett. — Majd a másiknál! — lihegte. Alig tett néhány lépést, valaki köszönt neki. Sárkány megremegett. Látták öt, tehát más felé kell mennie. Ép az ellenkező irányban, hogy a nyomát veszitsék. A Dunapart felé vette hát az útját. A korzó néptelen volt és a hideg, csípős szél keresztül kasul járt rajta. A budai oldalon sorjába kigyultak a lámpások, még a Gellérthegyen is valami vöröses imbolygóit. A remegő ember a fej ebe husta kalapját és feltüne a kabátja prémes gallérját, A vigadó előtt éppen akkor kötött ** ia K v
