Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-03 / 36. szám
Szinérvralja, 1912. Szeptember 3. — 36 szám. Kilencedik évfolyam ■T*"‘r I :y SZINERVARAUA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Eli fii «téti áraki Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre I korona 50 fillér. Egyes szím ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Az iskola és az élet. Alig küldi az ősz . előhirnökit: a gyengéden suhogó szellőcskéket, melyek serényen kopasztják a fonnyadt faleveleket, máris megnyílnak az iskola kapui, beengedve azokba a tanulni vágyó ifjúságot. Iskola és élet: mennyei elválaszhat- lan kötelék fűzi e kettőt egymáshoz és mégis, mennyi idáig elsimitatlan ellentét mutatkozik közöttük. Az iskola hivatása, hogy előkészítsen az életre. Ez a fő- és csaknem egyedüli hivatása, melynek szükségességét soha annyira nem éreztük, mint éppen a mi korunkban, hol a tudás nél- külözhetlenné vált. Ennek a hivatásának azonban, a pedagógiának évszázadokon át végbemenő fejlődése daczára, még mindig nem felel meg kielégítően. Sok mindent tanítanak az iskolában ,,az általános műveltség elsajátítása” czégére alatt, amire a gyakorlali életben szükség nincs és ezúttal mód felett szaporítják a tananyagot, amelyet a fejlődésben levő agy kénytelen befogadni, amire a fizikuma szerint a legtöbb esetben képtelen; ellenben még ennél is sokkal több az, aminek tudása az életben feltétlen szükséges, de az is iskolában nem tanítanak. Felelős szerkesztő : fAbiAn is tv An. Igaz, hogy sokat, nagyon sokat javítottak a tanítási rendszeren. De arra meggyőződésre mégsem tudnak fanyalodni méglegjeleseb bpedagógusaink sem (sőt éppen ők legkevésbbé,) hogy itt már reparatura nem segit, hanem a régi tragédiák elvetésével, teljesen uj, a mai viszonyoknak mindenben megfelelő tanítási rendszert kell bevezetni. Csak a lagszembeöltőbb példát említjük, mert egy czikk keretében lehetetlen a mai tanítási rendszer összes anomáliáit felsorolni. Ez a gimnáziumaink Üdére nyomása: a latin nyelv. Érthető, hogy aki pap, orvos vagy ügyvéd akar lenni, egyéb a latinnál mindenesetre fontosabb tantárgy mellett, még valami latint is tudjon. De hogy erre a leendő hivatalnoknak olymulhatlan szüksége legyen, hogy gyengébb tudása miatt pályafutásának egy egész évét elveszítse, azt már igazán nem lehet érteni. Tegyjük fel (s ezt jogosan tehetjük fel, mert ezer meg ezer eset van reá), hogy a szülő az elemi iskolát végzett gyermekét a ginnáziumba Íratja be, helyesen úgy okoskodván, hogy mai rendezésünk szerint a gimnázium úgyszólván minden értelmiségi pályára képesít, de egy-két év után, amikor már gyermeke egyéniA lapra vonatkozó piindennemfl közlemény ét kflldemíny valamint az előfizeted dijak a „Szlnérviralja“ szerkeszti légihez Szinérváraljéra küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt ereken késünk. sége, tehetsége határozotabb, könnyebben felismerhető alakot kezd ölteni, a kereskedelmi pályára szánja őt. Hiszen a mai világban a kereskedői pályának Ígérkezik a legszebb jövő. Igen ám, csakhogy a gyermek sehogysem tudja bevenni a régi, már nem is porladozó, de a Nyirvánába eltűnt rómaiak ékes nyelvét. A testerőben duzzadó, minden képpen életreváltó ifjúnak ezért regényteljes életéből egy évet kell áldoznia, mert a második vagy harmaaik osztályban latinból megbukván, csak egy évvel később végezheti a negyedik osztályt, amelynek sikeres levizsgálását a a kereskedelmi iskolákban megkövetelik. Élete további folyamán aztán az a megbcsülhetlen haszná háramlik ebből reá, hogyha egyik adósa megtagadja a pénzét, helyesen tudja konjugálni az „amo“t. (Vagy tán régesrégen elfelejtette !) Erre nem fogadható el az a válasz hogy hát miért küldik a kereskedelm pályára szánt gyermeket a gimnáziumba? Tíz éves korában még legtöbbször lehetetlen a gyermek Képességeit, hajlamait helyesen megítélni, s azzal, hogy á fiút reál vagy polgári iskolába küldik, elvonják Őt attól a lehetőségtől, hogy később a tudományos pályák kivül A „SZIMÉRUÁRflWA" CÁRCÁ3A. Palika szerelme. Az égés* hivatal Palikának hívta. Hara- ragudott-e ő ezért a bizalmas czimzósért, nem tudni; soha senkit meg nem szolt érte, s igy rá ia ragadt ex a név. Nagyon jó fiú volt. Keveset beszélt, de annál sxorgalmasaboan dolgozott, Reggel, az óra ayolezat ütött, Palika a rendes toilettbcn megjelent a hivatalban. Toilette! — hát ugyan milyen toilettben jelenhet meg egy adóhivatali Írnok a hivatalban ? Bizony, az igen egyszerű volt. Barna felsőkabát, hasonló szinü mellény, világos koczkás, kopottas nadrág, fekete nyakkendő. Örökösen feketete nyakkend őt viselt. De nózxük csak, majdnem kifelejtettem, hiszen Palikának kabátja domb lyukában virág van, élővirág — egy fekete szegfű. Igenis, Palika minden nap vett magának egy szekfüt. A fehér szekfü sohasem hiányzott és azépen oda volt tűzve a gomblyukba, £épp úgy mint rendesen, ceokorra kötve volt a fekete nyakkendője ... Hiszen olyan jól illett a fekete szín halvány arczához... Palika már adatén megjelent a hivatalában, pontosan, az óra épp nyolezat ütött. Egy csöndes „jó reggelt“ — kíván és odamegy íróasztalához. Igen az ő kedves pajtásához, ott ablak mellett. Oh ! Palika nagyon megbecsüli iróasz tálát; olyan tisztán tartja, hogy csak úgy ragyog már messziről, a szolgálnak, — hozzá sem szabad nyúlnia, maga törli le róla a port is Igen, az a régi barátja az asztal. Tíz év óta tart már a barátság. Tiz év ótt görnyed már arra az asztalra és a világért máshova nem ülne: pedig már öreg és kopott az Istenadta, de Palika jó és hű barát. Igazán nagyon megszokta már ezt az öreg jószágot; ha néha-néha terhe alatt egyet roppan, úgy tudja sajnálni azt az as italt. Ilyenkor rendesen felkel, párszor föl és alá aétál a szobában, hogy „pihenje ki magát, hiszen nagyon öreg már az Istenadta jószága“' Azután mintegy megkönyebbüíve vljra leül és ir tovább. Palika, mint mindig, ma is igen halvány, a fehér szegfű nem hiányzik, a fekete nyakkendő pedig ismét csokorra van kötve. Az ablak nyitva és azon kellemes, üd# tavaszi levegő tódul be, de Palika nem igen látszik azt érteni, némán folytatja egyhangú munkáját. Egyszerre a szemközti ház ablaka kinyílik. Kedves madárdal hallatszik, melyet még bályosabb női hang követ. — Csitt, csitt, Czecskóm 1 Csak türelm I türelem I Olyan édes, zengzetes hangon voltak a szavak mondva ; hátha még üátnátok azt at aranyos kis fejecskét, mely most az ablakrámán felakasztott kalitka, körül felbukkan I Soha kedvesebb, aranyosabb arezot!... De nézzük csak Palikát 1 Mi történt Palikával ? Hiszen Palika arcza vérpiros lett. Honnan az átváltozás ? Oh, ezeknek a hangoknak odaát nagy varázsszerejük van Palikára! Odaát meg hol eltűnik, hol megjelen az az aranyos fejecske. Végre az ablakok becsukódnak. A kedves fejecske odaát szintén eltűnik. Palika szomorúan kapja le a fejét. Egy sóhaj és ir tovább Évek óta látja, nézi már ezt a majdnem minden nap megújuló jelenetet odaát. Milyen érzés köti, vonzza őt oda, ahhoz az angyalhoz odaát ? ^ ’ Oh, ki kérdezi ezt egy szegény Írnoktól, kinek Jcsak két barátja van: a toll és az asztal. Hát az a kedves leányka odaát észre se vette volna a halvány, szenvedő arezot ? Észrevette sóvár, mohó tekintetéi? Ki tudná ezt megmondani.? Palika mír néhány nap óta feltűnően fizó«
