Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-30 / 31. szám

^zinérváralja, 1912.

Julius 30. — 31 szám.

Kilencedik évfolyam

TÁRSADALMI, ÜÄZDASAGl ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Elő fizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz'm ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 4 J fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

Felelős szerkesztő :

fábíAn íst\?án,

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizet si dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők.---- Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Ip

arosok jogvédelme.

Jogvédelem terén a magyar iparosság vajmi kevés eredményt tud felmutatni. A nemzetállam szigorú intenciója, hogy jogi élet terén minden polgár egyforma elbánásban részesüljön. A kisiparosság sok helyütt nem részesül kellő : méltánylásban bíróságok részéröl. Az esküdtszéki intézményben pedig nagyon csekély számban vesz részt.

A kereskedelmi és ipari élet forgalmát szabályozó kereskedelmi törvényünk igen mostoha az iparosokra nézve. A kisipar a jogélet terén meg van fosztva önállóságától.

Ha a kisiparos részesülni akar a keresk. törvény kedvezményeiben, kénytelen a bejegyzés alkalmával kisiparos voltát megtagadni, kereskedővé lenni. És ez kétségtelenül sérelem a kisiparosságra nézve. Mert vagy van kisiparosság, vagy nincs. Az ipari foglalkozásnak a kereskedelmi ügyletek közé való felvételével a keresk. törvény célja, azt hisszük, az volt, hogy ezáltal az iparnak is megadja ama jogkedvezményeket, mint a kereskedelemnek.

Ám, hogy e cél eléressék, nem kellett volna az ipart jogi tekintetben önállóságától megfosztani, és nem kellett volna ez önálló és fontos termelési ágnak éppen legjellemzőbb elemét a kisipart oly ferde helyezetbe

hozni, hogy csak, a törvény kijátszásával nyerhesse el annak kedvezményeit. Az iparnak jogi tekintetben is vissza kell nyerni önállóságát és saját jogánál fogva kell élveznie ugyanazokat a kiváltságokat, melyeket eddig mintegy kegyelemből terjesztettek ki egy részére.

Szorosan vett ipari jogszolgáltatás úgyszólván nincs is Magyarországon. Az egyenes jogvédelem mai formája egyrészt iealázó, másrészt sokszor költséges is úgy, hogy ezen intézmény korántsem felel meg várakozásunknak,

Az ipari jogszolgáltatást akként kell konstruálni, hogy minden ipartestületnél jogtudó férfiú alkalmaztassék, kit az áll- lam, város és ipartestület együttesen megtelő arányokban dijjazanak. Ekként minden iparos ingyenes jogtanácsot nyerhet ügyeiben. És ide minden szégyenkezés nélkül bátran fog elmenni, mert tudja, hogy ez intézmény számára alkottatott. Ahol pedig ipar testület nincs, ott a városi tanácsnál vagy községi elöljáróságnál álljon ilyen férfiú, hogy az iparosoknak jogi ügyeikben tanácsot adjon.

Ha pedig ez alapon az ingyenes jogvédelem rendszere nem sikerül, úgy szabad társulás és szövetkezés utján keil azt megvalósítani. Ha alkalmas a társulás az élet majdnem minden viszonyában ha páratlan sikerre vezet a gazdasági élet

minden terén, miért volna ez rósz és hátrányos munkájának, vagyonának és jövedelmének meg óvásában.

Felhívás.

A legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletére f. évi szeptember hó 12—15 terjedő időben összesereglenek Bécsbe a világ minden részéből a katholikusok. A pápa helyettese, Ö felsége a király, a főhercegi család, idegen fejedelmek, püspökök és az arisztikraciától kezdve a munkásságig a társadalom minden osztálya egyaránt ott lesz nagyszámban különösen a manarchia két államából.

Ezen eucharistikusnak kongresszus- nak'.nevezetf gyülekezet az Oltári szentség jegyében fog lefolyni, annak ismertetése és tisztelete fogja tevékenységének jó részét igénybe venni; voltaképen azonban, miként előadói a madridi, montreali (Kanada), kölni, londoni stb. inkább a világ kátholikusainak impozáns összejövetele lesz egyházuk iránt hűségük kifejezése és azon kitűnő szónoklatok és előadások meghallgatására, '"meylek az egyhazat érdeklő politikai, társadalmi és gazdasági kérdéseket is felölelik.

Magyarország méltó részvétele e kongresszuson nem csupán kath. szempontból kívánatos, hanem főleg magyar szempontból hogy a világ katholikusai

fi „sziNÉRUÁRfiMfl“ níojíL

A boszorkány.

Irta: Kosztolányi Dezső.

Abban az időben izgato:t zavaros mesékről suttogtak a kisváros házaiban. A farsang vége felé járt már. A frissen esett hó bortól és vértől piroslott. Kora hajnalban sápadt emberek részegen, haűonázva estek neki a kapunak és a város ven korhelyét egy reggel a piszkos hóban, megfagyva találta a sarki rendőr. Felkelt a nap, vöröses pára szüremlett szerteszét s mindjárt ferdeszáju, síró, ijesztő álarcok vigyo'cgtak az emberre, annyi tarka ringy- rongy és bolond cafrang, hogy az ember fejéhez kapott és szerette volna elhesegetni magától az eszeveszetség e v g gyászát. Este aztán titokzatos emberek kukkantok be az ajtón, akikről senki sem tudta bolondok -e, avagy csak bolondoznak. A gyerekek gyertyát gyújtottak a kivájt tökben és rémült nevetéssel táncolák körül. Ez a nevetés erhäng ott a nedves udvarokig, a kamarák és b nyílók homályos mélységéig s mindenütt fájó nyilalás' keltett a szivekben.

Anna, a fiatal, fehérbőrű szolgálóleány mindezt remegve nézte és a szívére* szorította a kezét.

Egy paraszt széken ült a konyhában. Csend volt. A lámpa rápislogott az öregebbik cseléd dmva ascára, amely ligyelmesen komolykodva egy nagybetűs könyv föle hajolt. Látszó t, hogy nem érti, mit olvas- Nem sokara k is tette a könyvet. Nigyot ásított és száját eltakarta idomtalnn kivöríködöt kezével.

— Nett fekszel le Anna? — kérdezte tőle, mig elfojtotta az ásitást.

—- Nem merek . . . Nem bírok . ..

Ann i félt. A szent kép előtt meggyu tóttá a mécsest és reterdepelt imádkozni.

Fiatal, szőke tej eben azonban csak továbbra is a farsang sötét mende-m ndái kavarogtak. A szomszéd cselédlány tegnap nieselte, hogy a pincében boszornány járt, egy fehér, töpörödőt vénassz íny, aki úgy cincogott, mint a patkány. Azután (elszökött a konyhába, sót kért és az iras mellét véresre szopta. Mikor végre balkézzel kisöprüzték, az ajtóban mégegyszer vissza fordult és ^csúnya szőrös kezévei megfenyegette őket.

Anna nem birta magát tovább türtőztetni. Felkelt. Az öreg cselédhez futott és át ölelte.

— Félek.

Sokáig bámultak a lámpa világába. Mind a ketten némák voltak. Az óra sétálója nagy köríveket rajzó t a falra. Az öreg cseléd szürke szemei kémlelve meredtek ra. Anna felemelte takinieiéi és belebámult ezekbe az üres szó moru szemekbe.

így néztek egymásra sokáig : sző lanul és mozdulatlanul.

— Csak azt szeretném tudni, hogy igaz- e ? — kezdte meg beszédét Anna.

— Való igaz, lenyom. A gonoszlélek kisért most mindenütt.

Anna össze borongott. Elővette az imád- ságos könyvet, ahonnan a szent zsoltárokat szokta énekelni. Hangja elcsuklott a félelemtől. A tűzhelyen egy fazék bugyboréKOá ; várták inig felforr a viz. Az óra kegyegett.

— Te — szólt Anna rekedten — láttad ?

Láttam feleit a vén cseléd és maga is

megremegett a hangjától. — Mintha valami fehérség suhant volna el. Kétszer bólintott, aztán elment,

Keresztett vetett magára.

Aztán reszkepve feküdtek le mind a ketten.

Ettől az esettől kezdve Anna félni kezdett. Félt az éjszakám!, a sötét szobáktól az üres terektől, mindentől félt. Ha esténkint a kis benyílóba kellett mennie fáért-miert, mindig torkon ragad.a ez az őrült babonás félelem. A pincétől meg éppen remegett. A seprők megett egy-egy boszorkányt sejtett, a sötét kút meg mint valam. boglyas szörny meredt rá A kamarák szűk1 rácsai közül ezer és ezer fehér boszorkány fog vigyorgott ki.

Anna már fényes nappal is [é t. Nótázó kedve elmúlt, szemei beestek.

Egy este azu án berohant a konyhába és