Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-25 / 26. szám
Szinérváralja, 1912. Junius 25, — 26 szám. Kilencedik évfolyam RVÁRALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz'm ára 12 fillér. NyilUér soronkint 4 ! fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. FA Felelős szerkesztő : biAn istvAn.-II- . I l.l .. . I| ■IHU .1 AH Ä lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérsékelt árakon közlünk. = Kisiparosok hitelviszonyai. A mai hitelviszonyok a kisiparosra nézve lehetetlenné teszik a gyarapodást mert abban a pillanatban, midőn a kisiparos pénzhitelt kénytelen igénybe venni, működése megakadt, mert vagy egyáltalán nem juthat kölcsönhöz, vagy pedig súlyos kötelezettséget kell magára vállalnia. A kisiparosok hiteligényeit ma úgy a fővárosban, mint a vidéken főleg a hitelszövetkezetek elégítik ki, melyek tekintélyes hányada bizony nem a legszolidabb kamatra dolgozik és kis ]em- berek szorult helyzetét annyira kihasználják, hogy az adós a kényszerűségből magára vállalt terhes kötelezettségeknek csak az első hónapokban képes megfelelni, s csakhamar beáll annak a szükségessége, hogy a kisiparos a korábbi töke és kamattartozásainak fedezheté- se végett újabb hiíelíoi rás után kénytelen nézni ide mert csak az előbbihez hasonlót talál, bukása elkerülhetelenné válik. E bajokon segítendő a kisiparosok hiteligényeinek szempontjából olyan hitel- intézet felállítására van szükség, mely a nyújtandó kölcsönek biztositékát az iparos munka eredményében találja fel s mely a megfelelő rrjódozatok mellett nyújtandó kölcsönnel a tovább dolgozást lehetővé teszi. E célból egy nagypénzin- intézet volna felállítandó részvénytársasági alapon, mert a hitelszövetkezetek a célnak megfelelő nagy összeget nem hozhatnak össze, nem állandóak és mert annyira diszkreditálva vannak, hogy az a címen fennálló intézményeket mindenki uzsora szövetkezésnek tartja. A létesítendő pénzintézet megfelelő részvénytőkéje kizárólag iparosok és kereskedők által jegyzendő ötven vagy száz koronás részvények kibocsátása utján hozandó össze. Ezzel egy csapásra meg lehetne oldani a kis iparosok hitelügyét s nem szenved kétséget, hogy a célra való tekintettel á részvényeket az iparosok készséggel jegyeznék. A vállalat mcgaLívJása után egy nagy áruraktárt szervezne, amelybe az iparcikkek megfelelően csoportosítva helyeztetnének el és azok kezelésével kiváló szakemberek bízatnának meg. Ebbe a nagy áruraktárba helyeznék el a kisiparosok mindazon kész munkáikat, amelyek nem megrendelésre készültek, vagy amelyeket a megrendelő az iparos nyakán hagyott. Az elhelyezett árukra az iparos megfelelő előleget kapna, tehát folyvást azon helyzetben volna, hogy üzemét fennakadás nélkül folytathatja. Oly müvek előállítására, amelyek tekintetében export képesek vagyunk, vágyj amelyek belpiacunkon az improtált árukkal a versenyt felvehetik, maga vállalat is buzdítaná az iparosokat és e célból neki a szükséges nyersanyagot hitelben bocsánataná rendelkezésükre. Az intézet raktáraiban összegyűlt előleggel terhelt iparcikkeknek értékesítése céljából az intézet a bel és külpiacon megfelelő összeköttetéseket létesítene és ha az iparos által beállított bizományáru eladatott, annak árából az adott előleg és némi csekély provízió levonása után fennmaradó összeg az illető iparosnak kifizettetnék, vagy kamatozó betétképpen javára Íratnék. Ily módon a kisiparosok arra is ösztönözve lennének, hogy minden tekintetben versenyképes, kelendő munkákat állítsanak elő, valamint az intézet arra is rávehet- né őket, hogy kizárólag belföldi anyagokat dolgdozzannak fel. a „sMRUflsaiiDA“ cflRűtoa. ! ANNUSKA! Várlak! Az esti alkonyat rólad mesél, Neved suttogja lomb, virág levél. Igéző dalt rólad zeng a madár, Mig lopva lassan ágról-ágra száll. Minden, mi itt köröttem látszik — él, Reád emlékeztetve int, beszél. — Lelkem rabja lesz az édes magánynak, S epedve — várlak. Várlak! Hogy lágyan, hévvel átkaroljalak, Hogy csókoljam beszédes ajkdat. Érted égő szivemnek érzetét, S ifjúságomnak boldog édenét Megosszam véled — a múl at feledvea A végtelen boldogságért Tpedve Gyönyörén csügve az édes magánynak, Epedve — várlak. Várlak! De az álom tündére megjelen, Csodás beszéde átrezeg lelkemen. Koboldók jőnek, intenek s beszélnek Ne várjalak, ne bízzam, ne reméljek, j S bár én is tudom, hogy minden hiába, Te nem jöhetsz. — de a remény világa, Csodás színbe vonja az édes vágyat, S mindig csak — várlak! Fülöp Lajos Mutamur. . Zgorszki Vladimir 1 szólitc tta fel a tanár ur. Nyugodt llegmával csúsztatta vissza a padba a regényt, a melyből suttyomban olvasott és szinte nyújtózkodva húzódott fel a helyéről. Hogy miről van szó, azt pedig jobban tudja Kohn D ivid, ki mellette ül s aki már fenomenális dicsőségre tehetne szert súgói minőségben. Zgorszki Vladimir híven tolmácsolja a súgó szavait s a jólelkü tanár azzal is megelégszik. Nem rr.aiadt a betű a fejében, -lepattant onnan mint a borsó a falról. Nehezére esett ugyanazt a mondatot egyszer is ismételni. Mégis esik felkerült velünk az ötödikbe, Itt megesett vele, hogy a mikor a tanár ur tréfásan kérdezi: meddig tartott a harminca éves háború? — megbökte Kohn Dávidot, hogy — súgjon. Egyedül a tornában volt a legkitűnőbb. Hajmeresztő halálugrásokat produkált a rohamdeszkáról a nyújtón keresztül bámulatos biztos- ; Sággal. Szerettük mindnyájan, mert önzetlen, jó jdajtás volt. A tanár urak is szinte becézték e'zt a más külömben kedves, szép liut. Hiszen van benne ambiozió, palástolták tudatlanságát. Vézna fiú volt. Ellenben az araza a leg- bájolább női szépség. Hófehér bársonyos ovál- képón rózsaszmben virított a hajnali pir. Hamvasszőke haja mindig gondosan volt oldalt elválasztva. Sötétkék szeme örökös mosolygásra volt kárhoztatva. Szabályszerűen ivezett, keskeny, üde ajkai mögül szinte kaczér bizarsággal ragyogott ki gyöngyös fogsora Ha nevetett, gödröcskék keletkeztek két orczáján. Az állán pikáns huncut árok kedveskedett. Éppen csak a bajusz helyén halvány szinben feltűnő pehelysáv mutatja, hogy a kamasz jegyébe lépett. Én megvallom, annyira kedveltem ezt az érdekes fiút, hogy nem rcsteltem olykor-olykor megcsókolni. Atyja őinagy volt a svadronnál. Valóságos oro sz bagaiia. Amilyen kérlelhetlen szigorú volt katonáival szemben, épp oly kíméletlen szubordináczió alatt tartotta az egyetlen fiát is. Gyakran láttuk e barbár szigor sötét felhőit a szegény fiú szomorú arczkifejezésében. * Szerelmes voltam az unokahugomba. Bocsánat ez illetlen indiszkrécióért, de*ki kell fejeznem magamat, hogy megértessem, mily lelki háborút küzdöttem végig, amikor egy napon arra kért, hogy hívjam meg Zgorszkit és adjak neki alkalmat a bemutatkozásra. — Giziké — hebegtem nem csekély habozás után — kész vagyok neked eztaz anyámasszony gyereket bemutatni, de mondd, föl- téden szükséged van neked erre ? No igen
