Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-11 / 24. szám
Szinérváralja, 1912. Junius 11. — 24 szám. Kilencedik évfolyam Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes sz ín ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 4 i fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : fAbíAn is tv An. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény vala int az előfizet si dijak a „Szinérváralja" szerkesztő- £ ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. — Aratás felé. Néhány hét választ el bennünket attól az időtől, midőn megismeri a gazda egész évi fáradságának gyümölcsét, milyenségét és mennyiségét. Meg fogja hát tudni, hogy mennyi értéke volt munkásságának, s mi az, amiből egy hosszú éven át fenn kell tartania magát o és családját. Sajnos, az idén is sok volt az elemi csapás, ami sok kárt tett a gabonában. De a természettel nem dacolhatunk. A természet ereje és hatalma nagy, amivel a gyarló ember szembe nem szállhat, szeszélyei kiszámithatlanok, amik ellen védekezést nem talált ki még emberi agy. Igaz keresztyéni megadással kell fogadnunk s hálát adni azért is, ami keveset kaptunk: Azt becsüljük meg, osz- szuk be takarékosan és bizzunk a jövőben. A helyzet képe azonban korán sincs ezzel megrajzolva. Lehet még más csapás is, melyet azonban nem a természet mér a dolgos kezekre, hanem az ember találja ki embertársa ellen. í(éínséges sötét kép. Vállvetett munka helyett ember ember ellen küzd. Amikor úgyis oly nagy szükség voina kölcsönös segítségre és egyetértésre. Az elmúlt évben előfordult, hogy felhasználva az a- ratás nagy fontosságát, felbujtott munkások teijesithetetleneknek látszó követelésekkel állottak elő, nehéz helyzetbe hozva a gazdát. — Ugyanis, ha teljesiti követeléseiket, akkor nem marad neki semmi haszna, nem lesz miből megélnie; ha nem teljesiti, hanem másként segít magán, akkor a követelőnek nem lesz munkája, nem lesz élelme, ruházkodása, nem lesz semmije, csak a hangos elé- gületlenség és a késői szomorú megbánás. Többnyire az utóbbi eset következett be. Munka nélkül maradt a munkás, kenyér nélkül családja. A harcnak vége mindig az, hogy egyik félnek viselnie kell annak minden következményét, terheit. — Most viselte a munkás. De fizethetné a gazda is. S vájjon jobban járna-e akkor a munkás, ha az áldatlan harcban a gazda bukna el, ha elvesztené kenyerét az, akitől a munkás is kenyerét várja. Ha a gazda nyomorog, a munkás dolga sem mehet jól. A szociális alkotásokban gazdag 1898-ik évben törvényileg biztosították a munkásoknak, helyesebben az aratóknak azon nagy kedvezményt, hogy a részes aratók részére köteles a gazda sulymennyiség szerint is meghatározandó gabonát biztosítani. Ha tehát kevésnek látja azt, mit részesség cimén kapna, választhatja a meghatározott meny- nyiséget; ha pedig jó a termés, sok a részesedés, akkor ezt választhatja. És ezzel szemben a gazdának mi előnye sincs. Adnia kell azt, mit aratója kíván. Az alföld legtöbb vidékén eddig az volt a szokás, hogy az arató 10—12 mm. búzájából egy mm. búzát kapott ami igen jó termés esetén jelentett csak egy katasztrális hold föld learatásáért 1 mm. búzát. Most amidőn a vidék egyes helyeiről beérkezett jelentések alapján alig lehet egy hold földre 5—6 mm. átlagos búzatermést számítani, az eddigi szokás szerint az arató mintegy fél mm. búzát kapna. De az aratók ilyesmiről hallani sem akarnak. Nekik egy void föld learatásáért feltétlenül egy mm. búza kell, ami azt jelenti, hogy minden 5—6-ik mm. búza az övékké legyen. Ehhez ellássa a cimén még külön meghatározott mennyiségű búzát, szalonnát, sót, pálinkát és más mindent követelnek és ha a gazda ezeket megadja, azonfelül fizeti a marokveröt, viseli a cséplés dráA „SZIWÉRUflRflLHA“ CflRCÁUA. A falábú. Irta: Gud& Géza. A torony párkányán szép sorban trtek a galambok. Egy hamvas odaszállt a harang nyelére s a fejét a tollai alá dugta, a csőrével vakarg.itta a testét. Olykor kihúzta a tolla alól s ilyenkor látszott az élénk, apró szeme. A harang mellett csendesen ü t a harangozó, féllábát maga alá húzta és egy darabig szembe nézett a galambbal. Az csak integetett okosvillog') izemével s közben hintizott a harang kötéllel... A toronyablak nyitva volt és beszállhatott rajta a tavaszi est levegője, mely magával hozta a nedves párolgó föld illatát és az elpihenő város utolsó hangjait. A harangozó az ablakhoz lépett. Mikor felállt, nagyot kop- pant a lába a veres téglákon. Fa ába voit, s amint azt a két lépest megtette az ablakig, háromszor halatszott a faláb kopp inasa. Odalennt apró házak állták sorban, egy- m is mell ;tt. Közben kertek látszottak, melyekben még c-upaszon álltak a fák s a ta aj még íeketéllett. Kelet felől sötét árnyékok óvatosan helyezkedtek el a falak tövében és egyre feljebb emelkedtek a fehéilő falakon, aztán hirtelen ráborultak a földekre. Este lett. Már az utak szalagja sem látszott és csak a cs.rázó tavasz la gyos melege szállt felfelé. Az elalvó természet olyan volt, mint a szerelmében elfáradt ember Nagy fekete ember, aki most elpihent az országúton, mig körülötte az árnyak lágyan egymásba folynak és úgy rogynak le ők is a nedves földre, mint a nászágyba. A felszálló zsongásra, a csirázó tavasz osendes himnuszára figyelt ez az ember és vére hajszo ódni kezdett ereimben. A toronyóra hirtelen elnyújtott bágyadt kongassa! ütötte a hetet. Az első zörgésre a hamvas galamb is felriadt a harang nyeléről és kiszállt az ablakon. Egy pillanatig hallatszott a szárnya libbenése, aztan beleszédült, elveszett a csirázó, szerelmes éjszakába. A faláb rémesen koppant a köveken s ez az ember érezte, hogy a fejébe tódul a vér s forró, tüzes patakokban ömlik el minden tagjában a s erdmes vágy egy asszony után. Behunyt szemmel állt ott az ablak mellett most és kinyitotta a száját, aztán nyújtózott s kezével megíogta az ablak keresztfáját. Így yárta, mig a tavasz bevonul minden tagjába, hatalmába keriti a zsibbasztó szerelmes vágyódás s végig folyik testen a tüzes vér. Most hirte en kinyitotta a szemét, mert az óra kiütő te a hetet s az utolsó kongásnál szinte zúgva tölt be a buja csend az ablakon. Egy pillanatig tartott csak és a harangozó megragadta^ harang kötelét. A szerelem hangszere lett a harang a kezében. Felszabadult vágyai, erjedő tüzesszerelme, tavaszi gyönyörók nyögése hang zott ki belőle, majd harsog), sivitó, zugó hangokban eleinte, majd lágy csendüléssel ringva mintha si r ogatás volna. ÉS a földek, a házak, a kertek felett és mindenütt, ahol emberek és állatok készültek a tavaszi éjszaka gyönyöreire, diadalmas himnuszt zengett a harang a szerelemről s egyre harsogta ki az éjszakába : — Az asszony 1 Az asszony 1 * A falábú embernek nem volt asszonya, s amint a sötét lépcsőkön lefelé ment, folyton hallotta a lába kopogását. — Furcsa — gondolta ha az ember mindig hallja a lábát. Akárhává megy, mindig ez a kopogás hallatszik. Aztán mosolygott: — A többieknek — gondolta tovább — soha sincs gondjuk rá. Csendesen lépnek, ha akarnak. Lopva mennek az ablakok alá és senki sem halja a kopogást, megállnák lábujjhegyre emelkednek s úgy néznek be az asszonyok ablakán. Milyen csendesen járnak, ha ezek szerelmesek. Mint a kis egerek, a kis fehér egerek. Aztán meg azt gondolta, hogy azért mégis oda megy az ablakhoz. Benéz rajta. Az az asz- sz>ny, éppen a haját fésüli, a válláról lecsúszott a reklije s a haja úgy elborítja a vállát, mint a lo nbok a fát. O.yan az az asz- szony mint egy fa, mint egy szép, egészséges fa, s a haja a koronája, a lombja, aranysárga lombja. Adaláb most már az utcán kopogott a kövezeten- Az az asszony egy kis fehérre meszelt házban lakott s az ablakot .csak félig
