Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-09 / 10. szám
(2) 10. szám. SZÍN ÉRV ÁRALJA 1911. Március 7. A szövetkezetekről. A gazdasági intézmények létrejöttüket az egyéni érdeknek köszönhetik. A modern értelemben vett takarékpénztárak, melynek kora aránylag fiatal még, legelébb a németeknél, ennél a komoly számitó népnél vertek gyökeret. Sajátságos, hogy rövid időn belül bár, de csak azután, amikor Helvéciában is megismerkedtek a takarékosságnak az egyesitett erők által létrehozható nagy anyagi és erkölcsi hasznáról, csak azntán hozta létre Anglia is az ő nagy pénztárait, melyeknek immár a szövetkezeti forma felé vannak kialakulóban. Angolország, a világ első és leghatalmasabb kereskedelmi empóriuma a szövetkezés módját találta legalkalmasabbnak arra, hogy a népesség minden rétégében a jóllétet és szellemi lendületet othonossá tegye. Látjuk ebből, hogy maga a kereskedelem nem lehet ellenlábasa olyan törekvésnek, amely a népnek magasabb színvonalra való emelését veszi célba. Honnét van tehát, hogy nálunk Magyarországon majdnem minden pénzügyi botrány a szövetkezetekkel van kapcsolatban? Angol és Németországban, ahol egyedül és kizárólag gazdasági és erkölcsi motívumok képezik alapját a szövetkezeteknek, ahol minden más befolyás zárt ajtókra lel, ha a szövetkezeti irodák vagy boltok ajtaján kopogtat s ahol olyan férfiak kezébe van letéve ez intézmény ügye, kik kormányozni tudnak és kik a leglelkesebb hivatásérzettel fogják a gyeplőt, addig, fájdalom, nálunk nagyon gyakran tendenciózus alapon épül fel a szövetkezeti intézet. Az egyik nemzetiségi politikát üz, hogy a szövetkezés örve alatt a magyar állameszme ellen bujtogathasson, a másik egy politikai pártnak a jobb keze, aminők egyes vidékeken szinte burjánoznak és egyedüli hivatásuk, hogy más hitfelekezeteken levőket földönfutókká tegyenek és megbomlasszák azt a békés egyetértést, melyre jobban talán egyetlen országnak nincsen szüksége, mint a mienknek. Csak akkor, ha ideális jelentőségében fogják fel a szövetkezeti eszmét, ha igazán népboldogitó missziót akar véghezvinni a szövetkezet, csak akkor várhatjuk el tőle, hogy nálunk is virágozni fog, mint más kulturállamokban, ahol az egyedüli cél az egyes boldogulása utján a nemzeti jóllét emelése. Hisszük, hogy a józan magyar észjárás diadalmaskodni fog a hiszékenység fölött és különben is eleget tanult a magyar nép a saját kárán, nehogy újra oka legyen felülni lelkiismeretlen izgatóknak. Pedig előre be nem látható gazdasági pangásoknak rendszerint elejét lehet venni, vagy legalább mérsékelni lehet azokat olyan kiválóan célszerű intézkedéssel, minő a szövetkezet. A praktikus angol, ha már megelőzte őt a német takarékpénztáraival, akkor coopera- tionjaival akar tultenni rajta. Es túl is tesz, sőt példát mutat az egész világnak, miképen lehet a legönzőbb hajlamot a köz javára úgy értékesíteni, hogy abból jóllét és morális előnyök fakadjanak egyeseknek és a sokaságnak egyaránt. amiket ezeréves, dühös küzdelemmel szakítottak szét a hullámok. Alattuk borzalmasan tátong a pokoltorok. A halászok ott sötét éjszakákon bűnös vizbefultak lelkeit vélik meglátni. — Ne menj oly közel Joes, megborzadok ... Akaratlanul odanyujtotta a kezét, amelyet a férfi erősen megfog. — Légy nyugodt, Marie-Jeanne ... Különben, ha bele is esnék az örvénybe, nem lennék azért a sátán martaléka. — Félek Joes, nagyon félek! — Miért félsz ? Ha most halnál meg, nem- e volnál te is úgy, mint én, megmentve, az örökkévalóságnak ? Attól félsz talán, hogy a pokolba kerülsz ? _ — Örült vagy!. .. Minek ez a kérdés ? — Nem vagyok én őrült. . . Ellenkezőleg nagyon, de nagyon nyugodt vagyok, amint láthatod ... De felelj, nem nyomja a leikiismerete- det semmi? — Nem, erre esküszöm 1 Közelebb vonja magához az asszonyt és erősen megnyomja a csuklóit. — Hazug! — Joes! — Hazug és esküdtszegő! Meghalsz.. . Az asszony térdre borul. — Igaz, bűnös vagyok, bocsáss meg. — Nem, Marie-Jeanne, meghalsz, még pedig azonnal... Még imára sem engedek neked időt. .. HÍREK. Kinevezés. Az igazságügyiminiszter Moldován László szatmárnémetii kir. törvényszéki dijnokot a fehérgyarmati és Marozsán Endre selmeczbá- nyai kir. járásbirósági telekkönyvi iktató dijnokot az erdődi kir. járásbírósághoz Írnokká nevezte ki. Katonai kinevezés. A király Bauer Lajos honvédezredest a nagykárolyi helyőrség egykori parancsnokát, nyugdíjaztatása alkalmából tábornokká nevezte ki. Uj ügyészségi megbízott. Az igazságügyminiszter Gazda László nagybányai járásbirósági joggyakornokot a nagybányai járásbíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbízottnak állandó helyettesévé rendelte ki. Eljegyzés. Kálnay Gyula, Szatmárvármegye főispánjának titkára, miniszteri segédfogalmazó, jegyet váltót néhai llosvai Endre volt mátészalkai főszolgabíró leányával: Blankával. A fehérgyarmati választás eredménye. Febr. 27-én küzdött meg a mandátumért a Kossuth-párti Jármy Béla dr. a Justh-párti Szunyogh Mihály- lyal. A választás eredménye, hogy 724 szótöbbséggel Jármy Béla lett a kerület képviselője. Adókivető bizottsági tagság. A szinérváral- jai adókivető bizottságba (III. oszt. kereseti adó) Gyarmati Sándor kineveztetett. Eljegyzések. Hajdú Sándor nagybányai állami tanító, Hajdú Károly szatmári rendőrkapitány fia, eljegyezte Altnéder Bertát Nagybányán. A ref. egyház bálja, melyet az iskola termeiben február 26-án rendeztek, úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben rendkívül sikert mutathat fel. Az erkölcsi eredményt mutatja, hogy a termeket zsúfolásig megtöltötte a közönség, az anyagit pedig az, hogy a bevétel 559 K 72 f, a kiadás 188 K 6 f, a tiszta jövedelem e szerint 371 K 66 fillér. A mulatság rendezésében és az eredmény elérésében nagy része van elsősorban Kocsis János, egyháztanácsosnak, továbbá Sólyom Sándor, Lázár György, Kölcsey István és legutóbb az elsők között Szil- vássy Dániel urnák, kik igazán nagy fáradtságot fejtettek ki a bál sikere érdekében, melynek eddig párja nem volt. Sajtóhiba. Múlt számunk vezércikkébe sajnálatos hiba csúszott be, amennyiben a második hasáb második bekezdésének 6-ik sorában »közönyre« helyett a szedőgyerek »közönségre« »körülvett« helyett pedig »körülvett« szót szedett s ez fel az egész mondatot értelmetlenné tette. Országos állatszámlálás. A m. kir. központi statisztikai hivatal 1911. február hó 28-iki állapot szerint országos állatszámlálást tartat. A számlálást márczius hó 1-tól 15-ig kell elvégezni. Myilvános nyugtázás. Pásztori Árkád ur, földbirtokos 10 koronát küldött hozzám a szatmár- vármegyei Tanítók Háza javára. Az összeget rendeltetési helyére juttattam. Köszönöm. Szinőr- váralja, 1911. márc. 5. Fábián István. Heves mozdulattal rántja ki kezeit a kapaszkodó női kezek közül és a mélységbe zúdítja Marie Jeannet. Keresztet vet és sietve megy vissza a faluba. * — Bamand ur, megtekinti ma velem a pokol- torkát ? Estig szabad vagyok. Apály van, a tenger nagyon alacsony. Megtekinthetjük a barlangokat is. — Maga nagyon kedves Kerdec, ajánlatát örömmel fogadom el. — Akkor hát indulhatunk. — Vigan elcsevegve mennek együtt. Joes tréfákat mond és nevetgél. Tiz perc múlva az örvény széiére érnek és lefelé kúsznak. — Jól vigyázzon Bamand ur! Egy ballépés és lezuhan a mélységbe. Egy ballépés és ön elveszett 1 — No, ne ijsszen meg annyira! — Elfelejtettem arra figyelmeztetni magát, hogy előbb írja meg a végrendeletét. — Hallgasson el Joes, igazán félni kezdek. Kerdec gúnyosan kacag. — Nini! . . . Fél .. . Inkább a szeretőjére gondoljon! Mi lesz Marie-Jeanneból, ha maga meg talál halni? Ezek a tréfák megrémítik a fiatal embert. A homlokán hideg verejték gyöngyözik. Megszédül. Marie-Jeanne nevénél megremeg . . . Minden ereje elfogy, kisiklik .. . Félelmében egy kiálló sziklarészbe kapaszkodik, a teste az űrben lóg és alatta tátong a mélység. f Aáron Sándor dr. A küzdőtéren esett el. Megiüetődötten látjuk ravatalon, a kit legyűrt a rém: a kiütéses tífusz, a mely ellen nagy szaktudásával, önfeláldozó lelkiismeretességgel har- czolt. Sokat vesztett vele az egészségügy, a társadalom, a vármegye, legtöbbet gyászbaborult családja, a melytől elragadta a nagyszivü családapát. Az osztatlan tisztelet, a mely minden működésében kisérte, a legnagyobb részvétté változott e tragikus haláleset alkalmából, a mely azonban csak a hősöket megillető vég. Aáron Sándor dr., vármegyénk főorvosa hivatásának lett áldozata. A fernezelyi tífusz meggátlása közben maga is megkapta e rémes betegséget s ez oltotta ki febr. 26- án nemes és mindvégig fáradhatatlan munkában töltött életét. Temetése óriási részvét mellett 27- én történt Nagykárolyban. Köszönetnyilvánítás. A Szinérváraljai református egyház templomjavitási alapja javára febr. 26-án tartott táncmulatság alkalmával felülfizettek: N. N. 6 K, Jónás Kálmán 6 K, Kesely Gergely 4 K, Sólyom Sándor, Bordó István. Markovics Jenő 3—3 K, Makray Károly, ifj. Oláh Ferenc, id. Lányi Sándor, Kamenszky Gerő 2--2K, Makray Zsigmond, Szilágyi Imre, Kölcsey István, Nagy Miklós, Szilvásy Sándor, ifj. Makray József, Vavrek Antal, Pápai Dániel, N. N., Lázár Ende, Farkas László, Sipos Lajos, Sólyom Zsigmond, Fehér Károly, Alby Gyula, Lázár György, Fazekas Sándor, Sárközi Géza, Nagy Lajos, Németh Antal, Újvári Sándor, Funeczán Sándor, Drágos György, Kálmán Béla, Ulmann Viktor, Czeglédi Mihály, Cziesz- berger József, Oláh Sándor. Konyárdi Károly, Sitka Károly, Hiripi András 1—1 koronát. Jegyeiket megváltották : Méltóságos Ujfalussy Miklós 30 K Fényes Béla 10 K Kepes Sándor, Kepes Testvérek, Bartos Lajos, Pásztor Endre 6-6 K, Grószman Sámuel 5 K, Erős György, Sebő Béla, Atyim Vaszalika, Alby István, Nagy Sándor, Simon Menyhért, Gerber Béla, Nógrádi István, Kosa Endre, Szilágyi Simon 4—4 K, Radó Béla, Németh József, Tibai Gyula, ifj. Nógrády Mátyásné 3—3 K, özv. Korbuly Gyuláné, Miskolczi Károly, Tóth Vendelin, Gál István csendőrök, Nógrádi József, Marosán János, Smuczer János, Bárány Béla, Patován Lajos, Turbucz Ferenc, Bánk Vaszalika, özv. Varga Vilmosné, özv. Burghoffer Jánosné, Hirsch Jakab, Pólyák Sándor, Klein Sámuel, Tóth József, Katz Elemér, Szőnyi Ferenc, Csutorás József, Vas Károly, Tóth László, Szűcs István, Nagy Sándor, Sebő Károly, Kuliffay Mihály, Incze János, özv. Győri Károlyné, Kósa József, Bodor Gábor 2—2 K, Kamenszky János, Ungár Ignác, Benedikt Sándor, Gubner Vilma 1—1 K. Midőn a fenti jótékonyságot nyugtázza egyben hálás köszönetét tolmácsolja az egyházi elöljáróság. Gyászhir. Irinyi Tamás dr. szatmári theológiai tanár, Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, február 27-én rövid szenvedés után elhunyt 49 éves korában. Csak 3 napig volt beteg, — Segítség! Segítség! Ha elengedem elvesztem ! — Igenis, elveszett és arra ne számítson, hogy megmentem! — Kerdec, az ég szerelmére könyörgöm magához! — Viszontlátja ott Marie-Jeannet. . — Gyilkos! — Nem az, csak biró és hóhér . . . Amikor ellopta tőlem Marie-Jeannet, elrabolta boldogságomat és az életemet, én a magáét veszem el, — kvittek vagyunk! — Kegyelem Kerdec, kegyelem! Az erőm elfogyott, a kezeim lecsúsznak . . Magának adom az egész vagyonomat, ha megment. — Soha! — Segítség! Segítség! — Ah, ne kiabáljon, úgyis hiába teszi. Egészen egyedül vagyunk itt ... . Nem menthet meg senki! — Kegyelem ! Kegyelem ... De Kerdec kérhetetlen. Rátipor a kétségbeesetten kapaszkodó kezekre .... Orületes üvöltés hangzik, azután egy testnek tompa zuhanása hallatszik ... Kerdec torkán vad hahota tör elő. Kerdec Joes megőrült. * Tegnap mulatták meg nekem Kerdecet, Locuranában. Egyedül járkált és önmagával beszélgetett, miközben folyton keresztet vetett magára.
