Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-09 / 6. szám
Szinérváralja, 1911. Február b. szám. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyílt tér soronkint M fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = községe részesült nagyobb területű erdőben s 46 község kisgazdái földbérletekben. Mintegy hatvanezer kát. holdat tesz ki a máramarosi és az ungi kincstári havasok területe, melyet a kirendeltség a hegyvidéki lakosságnak bárcázás rendszerével nyári legelőül átenged. Hihetőleg a mostani jó marhaárak a hegyvidéken is éreztetni fogják a hatásukat és a kisgazdák az egész havast hova-tovább legeltetésre használni fogják. Rendszeres egymásutánban épülnek a havasi utak, kutak és enyhhelyek. A múlt cvben húsz községből hétezernél jóval több állatot hajtottak föl a kisgazdák ezekre a kincstári havasokra. Megtudjuk a jelentésből, hogy a néhai Balogh Vilmos államtitkár nevéről nevezett alsóve- reczkei gazdasági telep állandóan fejlődik. A mostani husszükség igazolja azt a körültekintő figyelmet, melylyel a kirendeltség a legelő és rét feljavitás körül fáradozik. Útmutatásának meg van az az eredménye, hogy most már a községek is ügyet vetnek a legelő és rétek termőerejének javítására. Hatalmas lendületed vett a hegyvidéken a szövetkezeti akció. Ma már kétszázat jóval meghalad a különböző irányú hitel, fogyasztási, termelő és értékesítő szövetkezetek száma, harmad- fél millió üzletrészt tudtak a 12 év alatt a rutén kisgazdák összehozni. A gyümölcstermelés és értékesítés mellett nagy sikert látott a kirendeltségnek a háziipar megkedveltetése érdekében való tevékenysége. Csak a kosárfonó szövetkezetek száma 16 s van olyan szövetkezet, mely százezerig való különféle kosár-készitményt bocsátott áruba. A tett számítások szerint átlag az értékesítő szövetkezetekben egy-egy munkás a múlt télen nyolcvanhá-om koronát keresett. Az erdélyrészi gazdasági népsegitési akció mindössze nyolc esztendős, itt a tendencia az, hogy a székely kisgazdákat gazdatársadalmilag szervezze. Azért itt a vezetőség gazdakörök alakítására, e körökben rendszeres tanításokra törekedett. Ugyanezen okból nagy súlyt vetett a különféle célokat szolgáló termelő és értékesítő szövetkezetek létesitésére. A múlt évben is folytatták a községeknek apaállatokkal való ellátását, nagyarányú volt a Székelyföldön a legelőrendezés s általában a kirendeltség munkássága a gazdasági fejlődés minden felhasználható ágára kiterjedt. A jelentés harmadik része a felvidéki népsegitési akcióról szól. Ma még a kirendeltség eddig három vármegyére terjeszti ki működését, székhelye Zsolnán van. A kirendeltség közbenjárásával négyezer holdat meghaladó földbirtok megszerzésében járt közbe a kisgazdáknak. Több községét sikerült megnyerni a birtokrendezés eszméinek, nyolc község a tagosítást is végrehajtotta, ami nagy szó itt, ahol a nyolcad úrbéri telkek felaprózódása oly rendkívüli, hogy némelyik gazdának százötven, olykor háromszáz darabban van az öt és egynegyed holdnyi úrbéri rendezéssel rászakadt földje. Az elmaradt gazdasági kultúrát népies gazdasági előadások, mintagazdaságok szaporításával, alkalmas állatkiosztásokkal, méhészettel, háziiparral és több efélékkel, gazdakörök alakításával, szövetkezetek támogatásával kívánja a kirendeltség emelni. Jóllehet, a legnagyobb gazdasági konzervativizmus nehezíti meg a munkát, a ki- rendeltség annak a véleményének ad kifejezést, hogy a nép jóléte, a kisgazdák felébresztett önsegélyezési vágyával párhuzamosan fog haladni. Bizonyos az, hogy a mi végvidékünkön is Népsegités a hegyvidéken. A földmivelésügyi minisztérium kiadványainak sorában a 21-ik számú ezt a címet viseli: A hegyvidéki, erdélyrészi és felvidéki gazdasági akció 1909. évi működésének ismertetése. A 280 oldalra terjedő és számos statisztikai táblázattal fölszerelt vaskos kötet a gazdasági népsegités munkáját részletezi és ennek a munkának eredményeit számszerűleg föltárja. A múltban a három kirendeltség mindegyike külön-külön sommázta jelentésében munkája eredményét, most a miniszter rendeletére a 19 vármegyét felölelő különleges kormányzati tevékenységről tett jelentés együtt van s igy a kirendeltségnek működése jobban áttekinthető. A hegyvidéki gazdasági népsegitési akció immár tizenkét esztendős, főiránya a hegyvidéki állat- tenyésztés fejlesztése, a gazdag havasi legelők kihasználása és állami támogatással olcsó földbérletek szerzése. A hegyvidéki kisgazdáknak a kirendeltség 1—5 holdas parcellákban húszezer kát. holdat meghaladó állam-bérletet szerzett, melyet a kisgazdák kedvezményes áron kapnak. Sajnos, az állattenyésztés terén úgy, mint az ország más vidékein, itt is némi visszaesés van. Az állam havasaira 1219 marhával kevesebbet hajtottak föl a kisgazdák a mult, mint az előző évben. Ennek oka az, hogy a hegyvidék is három év óta küzd taharmányinséggel. A hegyvidéki kirendeltségnek egyik régi terve vált valóra, amennyiben a múlt évben a Háthegység közel kilencezer kát. hold művelhető területét az államkincstár megvásárolta s ezzel különösen a hegyvidék két leginkább érdekelt A „SZÍNÉRV ARAL JA“ TÁRCÁJA. A napernyő. A vonat néha bizonytalanul meg-megzökkent. Kétoldalt végtelen térségek, apró falvacskak, a távol ködében vesző alakok váltották föl egymást. A messzeség halotti nyugalma beszökött az ablakon és nekem úgy tűnt fel, mintha a mesebeli táltos paripa vágtatna fekete kocsimmal a ködbeborult világba. Nagykalapos, fehérruhás asszony ült szemben velem. Mellette szőke kis fia. Az aszony czifra, a fia rendetlen. — Nem úri asszony, gondoltam. Az nem vesz fel útra fehér ruhát. A fiú nyugtalankodott. Az anyja ráütött. A gyerek szepegett. Újra megütötte. — Nagyon, nagyon közönséges asszony lehet, jegyeztem meg magamban. A gyerek most már csöndben maradt. A vonat rohant tovább. A táviróoszlopok sötéten, szélesen olvadtak bele a füstszinü homályba és egy-egy árva kukoriczaszár, napraforgó koró küz- ködött a széllel, hogy ne törhesse ketté száraz, kiszikkadt derekát. Nagy, lomha kiszáradt göröngyök váltották föl a zörgős kökény, a galagonyabokrokat. Az I emberre gondoltam, akinek ekéje fölhasitotta az ugart, akinek sarlója levágta a selymes, zöld füvet, akinek ásója fölturja a göröngyöket. Nem láttam sehol. Csend, tompa, halotti csend volt és én nem bírtam az enyészetben az uj élet csiráit meglátni. A gyerek unta magát, nyugtalankodott. Fölállt és ő is ki akart nézni. Hata mögött a sarokban zöldfogantyus napernyő támaszkodott. össze fogja törni az ernyőt, ha sokat izeg- mozog. Össze fogja törni és újra kikap. Szólni kellene neki. Csak ennyit: vigyázzon, fiam, összetöri az ernyőt. Vagy: asszonyom, tegye a hálóba az ernyőt, mert összetöri a gyerek. Eh ... mi közöm hozzá 1 Idegenek. Miért ártsam bele magamat a mások dolgába. Szélmalom mellett robogtunk el. A vitorlák úgy forogtak a szürkeségben, mint óriási, őskori szörnymadár nagy, fekete, suhogó szárnyai ; vagy mint fenyegető, száguldó ördögfi hosszú, fekete palástja . . . A gyerek tapsolt és ugrált. A szék megrecsegett. No most eltört, döbbentem meg és visszafordultam. Nem még, de el fog törni. Biztos, hisz minduntalan nekitámaszkodik ez a gyerek. Nagyon ki fog kapni. Már hallani véltem az ütéseket és megborzadtam előre a gyermeksirástól, amelynél keserűbb, vádlóbb hang nincs a teremtésben. — Igen, mégis csak szólok. Hisz nekem mibe sem kerül és megmentem vele ezt a gyermeket. Vagy nem ? még sem . . . Küzködött bennem az ember a kulturem- berrel, a természetes formákkal. Az igaz, becsületes egyszerűség a rideg várossal, a közönbös- sel, az önzővel, a másokkal nem törődővei. Küzködött bennem a másokért is tenni akaró erő, a lusta, magaba — zárkózott énnel. Az egyik ösztökélt, nem hagyott nyugton, a másik unottan, eivásottan lebigyesztett ajakkal hagyta kiabálni: és én gondolatban figyeltem a tornát. Kíváncsian, felelemmel vártam, melyik győzedelmeskedik. A gyerek izgett-moz- gott, az ernyő állt bután, bénán, tehetetlenül a sarokban és én küzködlem a problémával. Mert azzá nőtte ki a lelkemben a dolog. Néha világosan cikkázott át bennem: — Ostobaság, közönséges ostobaság. Nem a legegyszerűbb volna vagy szólni, vagy fogni az ernyőt és a hálóba dobni. De miért? Van ennek a kérdésnek miértje. Ez igy van rendjén, igy kell lennie. Csak az elromlott, meg- vékonyult beteg idegzetek csomózzák igy oldhatatlanná a világ legsilányabb kérdéseit. Hisz ez nem is kérdés. Eh, végre is szólnom kell. Most is neki tápászkodott. Utoljára is el fog törni az ernyő. Es én leszek az oka. Világos, hogy én leszek az oka. Én, mert csak egy mozdu!atomba(
