Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-21 / 25. szám
(2) 25. szám. S ZINÉRVÁR ALJ A 1910. junius 21. A közönség minden nap olvas újságot. Rászentel egy órát, tehát 365 órát egy év alatt vagyis, ha 8 órás munkanapot vennénk számításunk alapjául, akkor ma egy ember 45 napot fordít újságolvasásra évenként, az az másfél hónapot. Enélkül nem tudna ellenni, tehát élet- szükségletéhez tartozik, de azért arra nem gondol, hogy a mai sajtó kiváló életképessége, haladása csakis hosszas fejlődés eredménve. Századok nehéz küzi/ delme és kitartó munkája fejlesztette idáig a nyomdaipart s ha a múltnak nem lettek volna nagy, úttörő alakjai, a jelen még mindig csak a kezdetlegesség stádiumában volna. Az egész világ közművelődésének ilyen előharcosa volt Tótfalusi Kiss Miklós a XVII. század második felében. Akitől Aethiopiába, Afrikába, sőt a római pápához is rendeltek betűket, noha Tótfalusi protestáns volt. Nem csak a hazájának élt, de a messze külföld elismerésének megnyilatkozása, mégis a mi hazánk büszkeségét, értékét emeli. Tótfalusi Kiss Miklós 1650-ben Misz- tótfaluban született, Szatmár megyében, elvégezte az akkor szokásos legmagasabb iskolákat s végre, nyomdász, betűmetsző, betűöntő lett, aki maga tervezett, stilizált, alkotott, újat, szépet, művészit, emellett élt az irodalomnak is, sürgette a magyar tanítás nyelvét a latin helyett s újabb helyesírási szabályokat hozott j forgalomba, melyek még ma is érvényben vannak többnyire; mint nyomdász érezte, j hogy erre igen-igen nagy szükség van. Szenvedett sok lenézést, üldöztetést, megtámadtatást iparáért, irodalmi működéséért. A magyar akkor is lenézte a maga iparosát, akit a külföld piedesz- tálra helyezett volna S ebben nem javultunk semmit, most is csak úgy vagyunk, mint századokkal ezelőtt. Tótfalusinak szülőfalujában nem jelzi semmi azt, hogy ott egy j világraszóló férfiú látta meg a napvilá- i got, akit bátran lehet a magyar nyom- ; dászok királvának nevezni. v I Mi nagybányai nyomdászok elhatároztuk, hogy Kiss Miklós szülőfalujában emléket állítunk a nagynevű férfiúnak s nem nyugszunk addig, mig ez meg nem lesz. Megkísértettük másszor is, hogy mozgalmat indítsunk, de alig értünk el valami eredményt. Ismételve a nemzethez fordulunk tehát, újólag kopogtatunk, zörgetünk, a lenézett, az elhanyagolt magyar ipar nevében, a babérkoszorus, világraszóló iparos megbecsüléséért, kiről hálátlan honfitársai megfeledkeznek, holott a világ tudja, hogy ki volt Tótfalusi Kiss Miklós. Nem szégyellünk megint kérni, buzdítani mindaddig, mig meghallgattatást találunk, mert a magyarnak, ha van benne életerő, van érzéke dicső múltja iránt, végre is öntudatra kell ébrednie s mikor annyi jeles iparosa volt a múltban is, nem szabad átengednie a nemzetek nagy haladásában, minden kivívott szép eredményt az idegennek. Fölhívjuk tehát a közönséget, hogy adományaikkal megkezdett célunkat előmozdítani szíveskedjenek. Adományok Nánásy István nyomdatulajdonos címére Nagybányára küldendők. A szives adományokat lapunkban nyugtázni fogjuk. A nagybányai könyvnyomdászok. Kritika e repülőkről. A repülőversenynek, mint minden olyan vállalkozásnak nálunk, amely milliókat jövedelmezhet titkai vannak. Javában röpködnek Budapesten, a rákosi mezőn különböző nemzetiségbeli aviatikusok, merész kanyarulatokat csinálnak a levegőben és gyönyörködtetik a nézőt, a gyengébb idegzetüeken pedig keresztül fut a hideglelés, mikor például Paulhan a széditő magasságból ! lesiklik, imitálván, mintha zuhanna és készülne a nyaktörésre. Most nem beszélünk ezekről a bravúros repülésekről, most legyen szó arról, amit eddig senki sem tud: most elmondjuk a ! repülő emberek titkait, elmondjuk a széditően | érdekes dolgokat, amelyek a repülőverseny mögött ; vannak. Ezek a repülők, akik itt vannak nálunk, ! tulajdonképen cirkuszi bohócok, a levegő artistái. ez a verseny tulajdonképen nem is verseny, mert előre meg van állapitva a franciáknál, hogy kinek szabad győzni ebben, vagy abban a versenyben. Olyanok ezek, mint a birkózó bajnokok, akiknél szintén meg van állapítva, hogy ki iesz a versenyben a győztes. A fontos csak az, hogy az Aero-Klubot becsapják a francziák, mert minduntalan sztrájkolnak és semmit sem csinálnak, még azt sem végzik, amire súlyos pénzekkel szerződtetve vannak. És az intrikák ! A mü- lezuhanások! Nagyszerűek ! Elsősorban százhuszonötezer koronáról legyen szó. Ez a summa Latham és Paulhan zsebeiben nyugszik és ez a summa a verseny terhére íratott, amennyiben ennyibe került, hogy Latham ur és Paulhan ur vállalkoztak arra, hogy egyáltalán Budapestre eljöjjenek a repülőverse- nyekre. Ez a két ur eddig úgyszólván még semmit sem prödukát, pedig már nyolc versenynap elmúlt. Lathamtól abszolúte még semmit sem látott a közönség, csak nagyritkán szállt föl és mindjárt leszállt és Paulhan is hasonlóképen cselekszik. Hogy pedig Lalhatn és Paulhan nem produkálnak semmit annak oka egyszerűen az, hogy az Aero-Klubbal való megállapodásuk értelmében, ha dijakat nyernek, a dijak levonandók a százhuszonötezer koronából és csak akkor kapnak pénzt, ha a különbözet nagyobb, ha tehát összesen nagyobb összeget tesz ki mindkettőjük megnyert dijának összege, mint százhuszonötezer koronát. Már most minek erőlködjék Paulhan és Latham, amikor semmiért kapnak ennyi pénzt, minek kockáztassák esetleg életüket, mikor úgy sem nyerhetnek semmit, százhuszonötezer koronánál többet pedig nehezen tudnának összehozni. Ezért nem repülnek, csak mutatóba néha fel- szállnak. A többi francia aviatikust hagyják nyerni és úgy állapodtak meg velük, hogy az összes elnyert dijakat egymás közt felosztják. Minthogy azonban a franciák igen kedves fiuk és korrektül szeretnek eljárni, nem tagadják meg nyíltan a felszállást, hanem folytonosan rossz a motorjuk. A nyolc versenynapon arra még nem volt eset, hogy Latham felszáll és aztán leesik. Szegény, gondolják sokan, nem tud boldogulni. A szegény, kedves Latham nagyon ravaszul és ügyesen csinálja ezt, sőt le is zuhan. Óvatosan és vigyázva persze, nehogy valami komoly baja essék neki, vagy a gépnek. Csodálatosan kigondolt intrikák tarkítják a repülőversenyeket. A franciák borzasztóan áskálódnak a többi nemzetiségbeli aviatikusok ellen, különösen az osztrák Illnert utálják, aki veszedelmes ellenfélnek látszik. A helyzet az, hogy sem Latham, sem Paulhau nem akar repülni, rábízzák ezt a kevésbé jó pilótákra, mint amilyen Frey André is, aki csütörtökön nyolc embert legázolt a biplánjával. Ezért a katasztrófáért a maradékát tehát elfogja pusztítani. Belátta, hogy bizony kár volt két kézzel tömni szájába az izes falatokat az élet tányérjából. De hát ha már késő volt a megbánás. Nem érdemes azért leélni az élet hátralévő nagyobbik felét, hogy lágyult agy- gyal, elsenyvedt testtel, kilördeledző fogaival rágcsálja az »izéket.« Mondom, elhatározta hát Bene Tamás, mikor először gondolkodott életében, hogy eljálsza kis játékait, ügy tudta, szokás ilyenkor holmi kis leveleket irogatni ... ö ki mindent és mindig úgy tett, ahogy szokás, most sem akart hűtlen lenni önmagához. Elővett egy újságot, hogy a levélpapír alá tegye. Rápillant és meglát egy hirdetést. >Ör kerestetik a hullaházba.« Átfutotta Bene Tamást a a hideg és érezte, hogy ludbőrzik az egész teste. Fölmerült előtte egy kép. Látta magát a padlón vérző fejjel. Látta magát, amint körülveszik a kiváncsiak. Amint jönnek a rendőrök és összedobálják az egész lakást. Sárfoltokat hagynak a szőnyegen ; a bolyhos, lágy szőnyegen, ahol annyit csintalankodtak Bene Tamás puha illatos testű vendégei. Aztán látta Bene Tamás, hogy fölkapják és viszik a hullaházba. Pfuj, elfogta az irtózat. Föl- kavarodott a gyomra. Fájdalmat érzett lelkében. Egész világosan érzett olyan érzést, mintha a jobb oldalában lenne a szive és ott görcsösen össze-összehuzódnék. Kínlódott Bene Tamás. Nem volt többé bátorsága meghalni, ahhoz meg ke- vésbbé volt, hogy tovább éljen. Tovább éljen abban a világban, amelyet nagyon is jól meglátott. Megbánta keservesen azt a bolondságot, hogy életébe egyszer gondolkodott. De már késő, jóvátehetetlenül késő volt. Kétségbeesett. Lelke gondolatai szárnyán bejárta az eget, földet. Az égben nem mert kopogtatni. A földön nem birt maradni. Szörnyen megbánta minden tettét. Szeretett volna mindent visszacsinálni. Belátta Bene Tamás, hogy semmi sem marad megbosszulatlan. Mint a vetítőgép, úgy működött az agya. Azon a kiterített ujságlapon szédületes sebességgel rohantak el előtte cselekedetei. Jöttek olyan alakok, akiket régen látott, de most mégis megismert. Sok minden, utoljára nagy, szürke, sötét agyagtömb jött. Bene Tamás előbb nem tudta, mi az? Fájó, hasgatódzó fejével gondolkodott. Kitalálta, kitalálta. Az az agyag- tömb a munka, melyet neki, mint embernek el kellett volna végeznie magáért és a többi emberért. Ott himbálódzott előtte földolgozatlan iromba anyaga a rá kiszabott munkának. Es ő érezte, hogy remeg a teste, fél tőle. Érezte, hogy ő, aki sohasem dolgozott, nem mer a munkára gondolni, Érezte, hogy nincs annyi ereje, hogy ütésre emelje a csákányt. Azután jött megint a hullaház. Ennek láttára belehasitott Bene Tamás leikébe egy gondolat. Ö elmegy a hullaházba őrnek. Felkaczagott, szilaj, éles nevetéssel, ügy hangzott fülébe saját nevetése, mint a koporsóra hulló rögnek dübörgése. Összerezzent, de újra rágondolt iménti gondolatára és elment Bene Tamás a hullaházba őrnek. Azóta járja, egyre járja az uton-utfélen fölszedett holttestek birodalmát. Néha mint nyirkos, ködös sírba, besugárzik leikébe egy gondolat. Bene Tamás ha újra élne, be máskép élne. Aztán elfogja a hideg komor uyugalma és társalog tovább az ő csöndes embereivel. Vaumann. Röth Bankház A BUDAPEST. k. r Bank-központunk : VI., Váci-körut 45. Telefon : 92—25 (Interurban) Díjtalanul nyújtunk bárkinak szakszerű felvilágosítást. Válaszbélyeg ■ mindenkor melléklendő. ■ «,r FOLYÓSÍTUNK: Törlesztési kölcsönöket földbirtokokra és bérházakra 10—75 éves törlesztésre 3°/0—37»%—4%—PVlo-os kamatra készpénzben. Jelzálog kölcsönöket Il-od és 111-ad helyi betáblázásra 5—15 évre 5%-al, esetleg 5'|a°|a-al. Személy- és tárcaváltóhitelt iparosok és kereskedők részére, valamint minden hitelképes egyénnek 2*|a—10 évi időtartamra. Tisztviselői kölcsönöket állam, törvényhatósági, községi tisztviselőknek és katonatiszteknek fizetési előjegyzésre kezes és életbiztosítás nélkül. Ugyanezek nyugdijaira is. Értékpapírokra, vidéki pénzintézetek és vállalatok részvényeire értékük 95%-áig kölcsönt nyújtunk az Osztrák-Magyar Bank kamatlába mellett. Tőzsdemegbizásokat a budapesti és külföldi tőzsdékben lelkiismeretesen és pontosan teljesítünk mindenkori eredménynyel; az árfolyamokat naponta díjtalanul közöljük. Konvertálunk bármely belföldi pénzintézet által nyújtott jelzálogos , törlesztéses-, személyi- és váltókölcsönt. — Mindennemű bel- és külföldi értékpapírt napi árfolyamon veszünk és eladunk. Pénzügyi szakba vágó minden reálisügyletet a legnagyobb pénzcsoportoknál levő összeköttetéseinknél fogva legelőnyösebben bonyolítjuk le. EW Bankházunk képviseletére meghízható egyéneket felveszünk.
