Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-21 / 25. szám
Szinérváralja, 1910. Junius 21. — 25. szám. etedik évfolyam. ÍÜF SZIIERVABILJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. :■f. u Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 ko^paarr- Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő: FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Örömmel regisztráljuk e hirt, de egyúttal aggódva kérdjük: lesz-e valami kedvező hatása a jó, sőt bő termésnek, el fog-e múlni fölöttünk az immár elviselhetetlen drágaság, mely évek óta és állandóan dúl minden vonalon? Azok, akiknek hasznuk van a drágaságból fájó szívvel veszik tudomásul az Ígérkező bő termést, a legszervezettebb szociálistáknál is jobban összetartanak abban, hogy a drágaságot, az ő gazdagodási forrásukat, továbbra is fen- tartsák, ha van ok rá, ha nincs, olyan erősen és gyönyörűen összetartanak, hogy méltán aggódhatunk, lendit-e valamit siralmas helyzetünkön az idei istenáldás, a bő termés? Ne várjuk, hogy a sült galamb magától a szájunkba repüljön és ne várják a hatóságok, hogy a drágaság magától, a jó termés elérkezte folytán szűnjék meg. Azok, akik urai a drágaságnak, a fülük botját sem fogják mozgatni a létérdek olcsóbbá tétele érdekében. Használja fel a hatóság minden eré- lyét és szigorúságát aratás után. Mondja ki, hogy a bőséges termés folytán nincs ok a drágaság további fentartására, szabássá meg szakértőivel minden egyes élelmi és egyéb cikknek árát és teremtsen rendes megélhetési viszonyokat, olyanokat, mint amilyenek ezelőtt húsz évvel voltak, amikor a legkisebb keresetű ember is jobban boldogult, mint a mai középkeresetü. Tartsa kötelességének ezt a hatóság és ha visszatérnek a régi, jó megélhetési viszonyok, ha kiküszöböljük azt a sok | oknélküli drágasági uzsorát, megint rend, béke és jólétben fognak néhány jó esztendőkig munkálkodni az emberek. Tótfalusi Kiss Miklós. A huszadik század gyermeke tisztában van azzal, hogy az óriási haladást, I mit maga körül lát, legfőképpen a nyomdászatnak köszönheti. A tudományokat a sajtó tette közkincscsé s a középkor 1—2 lelkes szellemi munkása helvére millió gondolkodó főt állított be a nagy versenybe, akik aztán előbbre viszik folyton a közművelődést s eszközlői annak az óriási haladásnak, amit a hajnal gyorsaságával látunk magunk körül kibontakozni. Ebből önkéntelenül következik, hogy becsüljük meg a sajtó munkásait, a szedőt, aki a szekrény mellett görnyed naphosszat s róvja egymáshoz bámulatos türelemmel az apró szilánkokat, mig kitartó, pepecselő munkával hasáb lesz belőlük. Becsüljük meg a gépmestert, aki a világra szóló alkotmány apró titkaiba belemélyed, a betűmetszőt, aki alkot, stilizál, újat teremt, mint a festő, építész vagy a szobrász. Aratás előtt. A magyar föld rónáin nemsokára megkezdődik az esztendő legszebb, leg- j hasznosabb munkája: nemsokára meg- pendülnek a kaszák, hogy az istenadta termést learassák. Az eddigi jelentések azt mondják, hogy dús termésünk lesz, hogy végre- valahára a magyar bőséges esztendőnek néz elébe. Van mindenből bőven és ha Péter és Pálig valami különös sorscsapás nem sújtja az országot, akkor jókedvvel fognak a kaszák bemélyedni a dús termésbe. Ezt az örömet újságoljuk itt, lapunk első helyén és szinte különös érzés fogja el lelkünket, amikor ezt tesszük. Nem is csoda. Eddig csupa nyomorúságos, silány termésű esztendőben volt részünk és a kis- meg középgazdáknak még megélhetésre sem volt elég, ami termett, nemhogy eladjanak belőle. A termés-mizériával egyidejűleg pontosan beköszöntött minden esztendőben egy csomó más mizéria, a többi élelmek, a ruházkodási cikkek drágulása, a komisz politikai viszonyok, húztak és nvuztak bennünket minden oldalról. Az idei aratás a legkedvezőbben fest és az ország egész népe boldog reménynye néz a nagy munka megkezdése elé. A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Bene Tamás meg a népe. Bene Tamás korlátlan uralkodó. Országa a legcsöndesebb ország: a hullaház. Népe a legkomolyabb nép: a halottak. Bene Tamás a népétől felelőségre nem vont király, nagyon csöndes ember. Ha kimegy az utczára, összeszoritja ajkait. Csak akkor szól, ha kell. Ilyenkor is úgy ejti a szót, mintha fájna kimondania. Lépése is olyan lassú, olyan vontatott. Mintha kőből lennének a tagjai. Szomorú egy ember. De ha népe közt van Bene Tamás, akkor beszél. Társalog az ő hallgató csöndes embereivel. Nagyon jól ismerik már ők egymást. Tud Bene Tamás olvasni azokból a merev vonásokból. Ismeri már ő azoknak az abc-jét. Hozza a kis zsámolyt Bene Tamás. Odaül a hullaház közepére. Körülötte a hosszú asztalokon nyújtózkodnak az ő emberei. Férfi, asszony, leány, gyermek vegyest. Mellette meg apró, fényes, kicsi bádogdobozok vannak. Előveszi az újságot olvas és közben társalog Bene Tamás. — Hát. mit szóltok ehhez ? Nem furcsák az emberek ? Ölnek, rabolnak sikkasztanak. Hát érdemes mindezt elkövetni? Adhat olyasmit az élet, miért érdemes egy egész életet megmérgezni ? Az emberek olyan ostobák. Nem tudják belátni, hogy teljesen mindegy akár selyem-rongy, akár karton-rongy. Akár pecsenye, akár puliszka. — Látjátok, újra nekibolondultak már valaminek az emberek. Láz az egész. Nem hiszitek? Én mondom nektek? Ti is tudhatjátok. Hisz ti is jártatok künn. Tudhatjátok, hogy a huszadik századbeli ember nem a leikével, hanem a vérével érez. Holnap félrerugja azt, amiért tegnap még az eget ostromolta. Lecsillapult a láz . .. Tegnap még negyven fok. Holnap már csak harminczhét és fél . . . Közben föláll Bene Tamás. Odamegy az egyik asszonyi tetemhez. — Hm. Hát te is itt vagy. Te is. Itt kerültünk össze. Aztán igy. Furcsa. Mi ? Emlékszel még? Akkor még nem voltál ilyen kékes-barnás foltokkal tele. Akkor még fehér, tüzes és puha voltál. Ugy-e, most már nem vagy olyan rátartó ? Akkor még büszke voltál. Akkor még becsületes voltál. A szemed villámlásából ragyogott ki a fehérséged, mikor az uradért kiáltottál. Pedig nem csináltam mást, csak épp megsimitottam a hajadat. Lásd, most meg is csókolhatnálak. De hogyan is kerültél ide? ügy látszik más valakit nem dobtál ki mint engem, akkor aztán az urad akart kidobni téged ... De amint látom fölfujt téged az a kis arzén, vagy micsoda. Gyere, kapsz finom övecskét, hogy karcsucska légy és jó erősen ráesavart egy köteléket Bene Tamás a holttestre. Aztán visszamegy Bene Tamás a helyére. Szeretettel simogatja a kis dobozokat. — Titeket szeretlek. Titeket kis koraszülöttek. Titeket is ide küldenek én hozzám. Öde sok esze volt az anyátoknak. Nektek is volt eszetek. Több, mint akárkinek a világon. Ti meghaltatok, mielőtt éltetek volna. Hát nem ez a legokosabb. Tőletek tanulhatott volna Napoleon is, ő is végig küzdött egy életet, aztán mégis csak meghalt. Hát érdemes volt történelmet csinálni azért, hogy utoljára is úgy forduljon föl az ember, mint egy féreg ? Én csak titeket szeretlek, nektek volt eszetek, sok eszetek — és dermedt, fáradt mozdulattal simogatja Bene Tamás a kis dobozokat. Pedig nem mindig volt ő ilyen csöndes ember. Volt egy másik Bene Tamás, aki addig nyalánkodott az élet mézéből, mig megcsömörlött tőle. Addig jár a villámfény birodalmában, mig megromlottak a szemei. Beült hát egyszer Bene Tamás az ő selyem meg bársony bútorokkal telerakott szobájába és gondolkodott. Ez a szokatlan munka nagyon megzavarta a lelkét. Rájött arra huszonhat éves fejével, hogy tulajdonképpen nem is érdemes élni. Túlterhelt, katarusos gyomorral éppen nem érdemes élni. Elnyúlt, szétpocsékolt, ifjú testének Ha fáj a fej e, használjon azonnal Here t ír ás-paszt illát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
