Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-31 / 22. szám
Május 31. 22. szám. Hetedik évfolyam. Szinérváralja, 1910. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény Ss küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Színé rv áralj ára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Előfizetési áraki Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MIN 1>E N KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Kereskedelmünk. Régóta hangoztatott mondás, hogy a magyar ember nem jó kereskedő. A magyarországi kereskedelmet kezdettől fogva idegen nemzet fiai közvetítették és még ma is tekintélyes azoknak a magyarországi kereskedőknek száma, akik bár hosszú évek óta a magyar föld kenyerét eszik, még se tartják ezt az országot hazájuknak. Hogy a rendi alkotmány eltörlése előtt miért nem foglalkozott a magyar ember kereskedéssel, annak többféle oka van, amelyek közül a legfontosabb, de egyszersmind a legjellemzőbb magának a rendi alkotmány társadalmának a világnézés. A nemes ember nem tartotta magához méltó foglalkozásnak a kereskedést, mert az lealacsonyította volna őt azokhoz a jölt-ment kufárokhoz, akik akkortájban hazánkban a kereskedelemnek csaknem kizárólagos faktorai voltak, nem nemes ember pedig azért nem kereskedett, mert nélkülözte a személyes szabadság és a tulajdon felett való feltétlen rendelkezési képesség jogállapotát, tehát azt az állapotot, amely nélkül virágzó kereskedelem el sem képzelhető. Másik ok, amely miatt a kereskedelem csak nehezen fejlődhetett, az volt, hogy a kereskedőt nem tartották a társadalom olyan hasznos tagjának, mint a földművelőt, vagy a mesterembert, mert azt vitatták, hogy a kereskedő nem állít elő uj javakat, hanem abból él, hogy drágábban adja el azt a portékát, amit a termelőtől olcsó áron beszerzett és ilyenformán tulajdonképpen csak élősködő tagja a munkás emberi társadalomnak. A nemzetgazdaságtan tudós búvárainak köszönhetjük, hogy megdöntötték ezt a téves nézetet, mely úgyszólván az egész világ kereskedelmére százados bilincseket vert és bebizonyították azt, hogy akkor, amidőn a kereskedő a termelt anyagot saját kockázatára elszállítja a termelőtől a fogyasztó közönséghez, ha bár közvetve ugyan, de szintén produktiv munkát végez, mert azáltal, hogy a termelőt megkíméli a szállítás és értékesítéssel járó időveszte- geléstől, lehetővé teszi, hogy a termelő egyedül és kizárólag csak a termeléssel foglalkozhassék és ilyképpen szakmájában nagyobb gyakorlatot szerezvén, sokkal több és jobb minőségű árut állíthasson elő. A fogyasztóknak is nagy szolgálatot tesz a kereskedő azáltal, hogy a raktárban felhalmozott árukkal a kereslet gyors és egyenletes kielégítését^ biztosítja. Mikor ezek a tanok a kereskedő osztállyal szemben fennállott előítéleteket eloszlatták, a kereskedelmi élet mindenfelé csakhamar feléledt és rövid idő alatt minden országban keletkezett egy szakszerűen képezett tagokból álló tekintélyes kereskedő osztály, mely amellett, hogy az illető ország gazdasági életének fejlődését és a népvagyonosodást jótékonyan előmozdította, a közművelődésre is nagy hatást gyakorolt. Csak mi nem beszélhetünk ilyen tanult emberekből álló kereskedő osztályról. Minálunk aki nem lett iparos, az mind valamiféle hivatalnok, egyszóval címmel és ranggal bíró ur akar lenni. Bizony édes-kevés a kivétel, mert csak elvétve akad nálunk olyan magyar kereskedő, aki a kereskedelmi élet küzdelmes terén felmerülő nagyobb feladatok megoldására is mer vállalkozni. A legnagyobb rész vagy képtelen, vagy pedig bátortalan a nagyobb kockázattal járó, de egyszersmind nagyobb nyareséget is Ígérő vállalatok keresztülvitelére, mert hiányzik nála az önbizalmat ébresztő kereskedelmi szakműveltség. Az a néhány nagyobb magyországi kereskedő ház, amelyeknek vezetői bírnak valamelyes külföldön elsajátított kereskedelmi műveltséggel, csak alig jöhet számításba, mert majdnem kivétel nélkül idegen szellemben, idegen nemzetek szokásai szerint akarják fejleszteni a mi kereskedelmünket, ami által sokszor az ellenkezőt, az elsatnyulást és a minden téren észlelhető kereskedelmi pangást mozdítják elő. Ideje vala, hogy most, amikor magunk erejéből, nem egy kapzsi érdekkel küzdve még idáig jutottunk, hogy a müveit világ minden államával kereskedelmi szerződésben állunk, mink is nagyobb súlyt fektessünk úgy a belföldi, mint a kiviteli kereskedésre és gyermekeink neveltetési irányának megválasztásakor számot vessünk azzal a kérdéssel, hogy kegyelem-kenyéren tengődő uracsra, vagy szorgalmas és tanult A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Sóvárgás. Mily titokzatos sóvárgás csábítja Hozzál lelkemet?! Ha nem vagyok a közeledben, pillámon köny miért remeg? Szörnyű a bú, mely legörnyeszt! Ködös távolban még a cél, De gyászom terhét tűrve hordom, A búról ajkam nem beszél ! Csak szememből olvashatod ki, Mert csak tekintetem szabad! Nem érted ? ? Akkor balga álom . . . Az én üdvöm csak álom marad. »Algea.« Emlékezés Bartók néniről. Egy emlékekben gazdag múltú élet befejezésének voltam nem rég önkénytelenül is közvetlen tanúja, ügy halt meg, amint élt s ahogy keveseknek adatik: az utolsó percig gondolkodva! De azért élete nem maradt félbe, évek óta készült ő már az ulolsó »fejezethez«. Több egy évtizednél, mióta ösmertem a jó öreg Bartók nénit, de egész közelből csak alig több egy fél évnél, hogy alkalmam volt vele naponta érintkezni ; ez idő azonban teljesen elég arra, hogy leikületét megértve, mintegy tanulmányozhattam öt, kit oly sokan tiszteltek és szerettek, úgy a múltban, mint az utolsó időkben. Mindennapra volt valami érdekes elmondani valója, ki nem fáradt soha, nagy ösmeret- ségeiről beszélt leginkább; az események végtelen sorozata volt az ő élete. Rajongó lelkesedéssel beszélt mindenkor imádott »Fiáról« — b. e. Bartók Lajos Íróról — annyira, hogy bármit adott elő régi és újabb kedves emlékeiről azok mindig az ő nevével végződtek. Háza tája, kert és udvar, sőt a távol eső szőlőhegy is, munkás, fáradhatatlan tevékenységéről tanúskodik, nem tudott tőlük megválni, bár gyermekei kérték, éljen nyugodtabb, gond- nélkülibb életet. Végtelen szeretettel és bizonyos féltékeny gonddal ápolta és őrizte virágait, gyakran mondta nekem is — »ezeket sajnálom legjobban itlhagyni, ha majd el kell mennem I« — Pedig ime, csakugyan itt kellett egyszer mégis hagynia őket! A még most is mosolygó kékszemü nefelejcs bokrocskák, melyek kis virágos kertjében pompáznak s az impozáns vadgesztenyefa, árnyat adó dús lombjaival, melyek alatt annyit üldögélt s az ő »büszkeségei« mint a fenyő rondella egyes fáit nevezte s amelyek a szép tágas udvar díszei s ezek szomszédságában »nyíló rózsák lombos ágon«, dalos szájú madárkák és fiittyentő rigók, melyek egymásnak felelgetnek naphosszat s melyeket ő mind-mind oly szívesen hallgatott s élvezett — mitsem tudnak az ő elmúlásáról ! Kedvenc témája volt az uralkodókról való beszélgetés is, elvitatkozott, eltöprengett valami fölött órákig, ha tudomására jött egyik-másik királyról, király- vagy hercegnőről némely dolog. Legutoljára Edvárd király iránti lelkesedéséről beszélt; kért, hogy olvassak fel neki mindent a lapokból, mit róla írnak. »Sokat hallottam Lajostól arról — úgymond — mikor Budapesten időzött a herceg s Rudolf trónörökössel együtt mulatozásának drága »Fi^m« is tanúja volt.« Várta a temetésről szóló híreket s nem hitte, bizonyára, ha érezte is, hogy az övé előbb bekövetkezik. Készült az üstökös megnézésére is, ha majd este lesz látható s ha gondolt is a halálára, nem árulta azt el, mindig úgy tett és beszélt, mintha még éveket érzett volna maga előtt. Óhajtása teljesült, mert a szép virágos május hozta el halálát, mely csöndes kimúlás volt s nagyon rövid szenvedés előzhette meg, mert még utolsó reggel is maga öltözködött fel s a szokott időben, tőle megszokott léptekkel hallottam végig jönni kedves folyosóján, kedvencei megetetésére, Ha fáj a feje, -’h^ujínVoSS1 Béretvás-pasztillát, w mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
