Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-19 / 16. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árakt Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérv áralj a“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Magyar közigazgatás. (F.) Az a nagy katasztrófa, mely Ököri- tón a magyar faj egy hányadát érte, gondolkodóba kell hogy ejtsen minden jóér- zelmü magyar embert. Gondolkodóba aziránt, vájjon hogyan és miként történhetett, hogy egy olyan nagy községben, melynek ifjúsága olyan bált tud rendezni, melyen 5—600 ember vesz részt, ilyen katasztrófa egyáltalában keletkezhetik. Hogyan történhetik, hogy a hatóság engedélyt ad ennyi embernek s ilyen mulatságra, mikor épen csak a vak nem látja előre, hogy ahol a még sem egészen kiművelt emberek mulatnak majd, ott valőszinüleg alkalom adódik holmi összeveszésre, esetleg rossz tréfára, amely azután annak a tánchelyi- ségnek, melyben a nagy cécót tartják vesztére lehet s vesztére az abban összezsúfolt embereknek is. Nem látták előre. így volt az mindig szokásban. Soha sem volt baj. Ezek azok a mentségek, melyeket ez ügyből kifolyólag hallhatunk. Az ajtó beszögezése, a tűzveszélyes pajtának tánchelyiséggé való kihasználása, a semmi biztonságot nem nyújtó petróleum-lámpák engedélyezése, mind-mind a régi szokás, a rossz szokás mentségével engedélyeztetik s azért, mert a mostani közigazgatás egy jottányival sem akar jobb lenni, mint aminő az volt ennek előtte száz, esetleg még több esztendővel. De annak a 414 embernek életéért, kik elpusztultak azért, mert nem akadt felsőbb hatalom, aki őket ettől a biztos pusztulástól már eleve figyelmeztette, sőt eltiltotta volna, vájjon ennek a csaknem félezer magyar embernek kinos elpusztításáért kit vádolhatunk?! Mert hiszen a rekriminációknak, különösen ha azok már amúgy sem segítenek, mi sem vagyunk barátai. Üres szalmát csépelni senkinek sem állhat érdekében. De azért egy ilyen országos, sőt mondhatnók világ katasztrófa felelősségét mégis el kell valakinek vállalnia, mert egy kulturállamban okvetlenül kell lennie egy olyan fórumnak, mely az ilyen dolgok felett felügyeletet gyakorol, mely megakadályozza előrelátó, bölcs intézkedéseivel, hogy felelte tűzveszélyes, minden védő óvrendszabályt nélkülöző pajtában nem enged összezsufoltatni pár száz, az italtól s mulatságtól feltüzelt magyar embert, hogy azután mikor az előrelátható veszedelem előfogja, mindenki hanyat-hom- lok rohanjon a halálba. A külföld minőén kulturnépe tudomást szerzett erről a szörnyű szerencsétlenségről s az ezt elbíráló sajtó egyértelmüleg a magyar közigazgatást teszi felelőssé ezért a katasztrófáért, őt okolja a negyedfélszáz ártatlan emberélet kioltásáért járó szemrehányással. A magyar közigazgatás! Ha van mit gúnyolni rajtunk a külföldnek, mint ahogy tényleg van is, úgy azt tmost bőven gyakorolhatja s nem is fogja elmulasztani. Amúgy is kissé nagy léptekkel igyekeztünk a mulasztottakat behozni, már amúgy is sokat akartunk elhódítani abból a népszerűségből, melyet eleddig vajmi csekély mértékben élvezhettünk. Az ököritói katasztrófa azután beadta nékünk. Most már nem beszélnek a veszedelmes magyar invázióról, hanem igenis, a veszedelmes és oktalan magyar közigazgatásról, mely tétlenül szemléli s megengedi, hogy a tüzhalálba rohanjanak azok, kik táncolni akartak s elpusztuljanak a leg- szörnyübb halállal, kik csak most igazában akarták az életet elkezdeni. Nem az a szándékunk, hogy a külföld véleményét a miénkkel támogassuk, nem azt akarjuk mi, hogy az eső utáni köpe- nyeg szerepét játszuk s kárhoztassuk azokat, kik nem láttak tovább az orruk hegyénél, hanem reá akarunk mutatni arra, hogy a magyar közigazgatás még mindig nincsen azon a színvonalon, amelyen az azt képviselő tisztviselők s vezetők műveltségűk, európai tudásuk s készültségüknél fogva vannak s hogy nemcsak azok a hibásak, akik megengedik, hogy veszélybe rohanjon az amúgy is oly kevés szinmagyar faj virága, ifjúsága, hanem hibások mndazok, akik csak a régi conservativ szellemnél fogva, mely közigazgatásunkat jellemzi, semmmit sem akarnak a modern, mostani világrendbe illeszkedő élet követelményeiért tenni s azt úgy szolgálni, hogy vele az országnak, az államnak s köznek hasznára lehessen. Aranypróba. Irta: Déry Jenő. — Nos, tudd meg tehát, hogy voltaképpen miért kértem olyan nagyon a te baráti látogatásodat, — szólt ulánus főhadnagy barátjához a biró, miután már végigvezette fényűzéssel berendezett lakásának minden csillogó helyiségén. — Azt hiszem, — válaszolt a főhadnagy — hogy a lakásodat akartad megmutatni. — Oh, jgen, azt is, de voltaképen másról lesz szó. Én ugyanis valami aranypróbát akarok tenni. — Akkor jobb lett volna egy vegyészhez fordulnod. — Te nem értesz engemet, — kacagottá báró, — nem a rideg fémről beszélek, sokkal értékesebb aranyról van szó: a bizalomról. — Hogyan? — Figyelj. Te ösmered a feleségemet. Tudod, hogy minden tekintetben tökéletes, de mégis van valami, habár nagyon csekély hibája : és pedig az, hogy babonás egy kissé. — A legtöbb nő babonás. — Igazad van. De mindennek megvan a maga határa. És én most próbára akarom tenni, hogy mi nagyobb nála, az én irántam való bizalma, vagy a babonája. Én ellene vagyok mindennemű próbatételnek, ami asszonyokra vonatkozik, — válaszolt sajátságos mosolylyal az ulánus főhadnagy. — Nem bírod ezt az ekszperimentumot egyedül elvégezni? — Nem, felelt a báró, — terád, épen terád van szükségem, mert téged mindenfelé lelkiismeretes embernek ismernek és valóságos erényhősnek hiresztelnek. Az én feleségemnek is határtalan bizalma van irántad . . . — És? szólt közbe a másik.-x És éppen ez a bizalom nyújtja majd a garanciát ebben a kis tréfában, mert hát az asszonynép ... de te már értesz engem. Azzal karonfogta barátját és addig nem bocsátotta el, mig újból ott nem álltak a fiatal asszonyka bájos kis boudoirjában. — Ott a kandalló párkányáról levett egy kis mór faragásu ládikát, felnyitotta és a főhadnagynak egy kis üvegecskét mutatott, amelyben valami viztiszta folyadék volt. — Látod ezt a kis üveget? — kérdezte. — Minthogy nem vagyok vak, természetesen, hogy látom. — És tudod, mi van benne ? — Nem én. — Egy talizmán ? ______ ________ — Igen. Együtt vettem ezt a kis üvegecskét Ellivel, a nászuton. — Spanyolországban. — Nagyon helyesen. Spanyolországban Granadában, az alhambra romjai között, egy vén spanyol cigányasszony ajánlotta, hogy vegyük meg. — Ébben a kis üvegecskében, — mondotta a vén anyóka, — varázslatos folyadék van. Amig hűség fog lakozni a ti házatokban a folyadék fehér marad, de ha a hitestársak egyike megszegi a fogadott hűséget, olyan sötét lesz ennek az üvegnek a tartalma mint a tenta. — És eddig tiszta fehér maradt? — kérdezte a főhadnagy. — Természetesen. Vagy talán kételkedel bennem és hűségemben. — Csak néha. Egyébként talán csak nem bízol ebben a badarságban? — Isten őrizz! nagyon jól tudom, hogy közönséges viz, vagy legfölebb spitirusz ez, a mivel az öreg boszorka megcsalt, de Elli hisz benne és épen ezért ki akarom gyógyítani ebből a gyengeségből. Vagy legalább is meg akarok magam bizonyosodni afelől, hogy ba- bonasága nagyobb-e, vagy irántam való bizalma. — És mi itt az én teendőm ? — Te légy tanúm mostan cselekedetemben és nyugtasd majd meg a feleségemet, hogy minden úgy történt. ___ Ha fáj a fej e, ne tétovázzék, hanem használjon azonnal w mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. ü' Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. er e tv ás-pasztillát, Kapható minden gyógyszertárban. Három doboznál ingyen postai szállítás.
