Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-01 / 9. szám
9. szám. (2) 1910. Márczius 1. _______________________SZINÉR VÁR ALJA te ink még nem érettek (vagy túlérettek. Szerk.) az ítélethozatalra, hanem igenis bámulnunk kell a szegedi esküdtek éret- ségét nemes világfelfogását, melylyel ezt az egész, igazában talán még szóra sem érdemes, bünpört elintézték. A Kolozsvári Orsz. Történelmi Ereklye Muzeum Egyesület. A kolozsvári ereklye muzeurn egyesület a következő körlevelet küldötte szét a napokban: Mélyen tisztelt tagtárs! Mint múzeumunk tiszteletbeli tagját, egyesületünk fennállásának 20-adik évében tisztelettel üdvözlünk. E határkőnél, a mellékelt meghívó szerint, szervezkedő közgyűlést tartunk, melyre tisztelettel meghívunk. Ha nem jöhetnél el, légy szives a velünk együttérzést pár szóban közölni. Említsd fel azt is, helyesnek tartod-e eddigi törekvésünket, melyet szerény eszközökkel bár, de lelkesedéssel végzett munka mellett sikerrel oldottunk meg. Fejezd ki, hogy szükségesnek tartod-e azt, hogy 48—49-es gyűjteményünk, mely Pantheona lett a nagy idők tanúinak, együtt tartassék-e az eddigi módon, vagy pedig feldarabolva, beolvasszuk azt, megnyilatkozott kívánság szerint, egy nagyobb országos gyűjtemény régiség-, kép-, könyv- és okmánytárába? E nagyon fontos kérdés a közgyűlés nyomán aktuálissá válik. A muzeurn alapítóinak kezdettől fogva az volt a célja, hogy mindaz, ami a magyar történelem 1848—49-es szakaszára vonatkozik, össze- gyüjtessék és egységesen kezeltessék, hogy hőseinknek és vértanúinknak teljes önmegtagadással, halálmegvetéssel teljesített küzdelme lelkesítő, buzdító és példaadó hatással legyen az ifjabb nemzedékre. S hogy e célt szerény eszközökkel is elértük, bizonyítja százakra menő iskola látogatása, melyeknek növendékei a gyűjtemény szemléletéből évről-évre lelkesedést és erőt merítettek. Bizonyítják dr. Kuun Géza gróf v. b. t. t. és Szinnyei József kir. tanácsos és mások sorai, kik mihelyt működésűnk kialakult s láthatóvá lett, nemcsak helyeselték, de buzdító elismeréseiknek adtak kifejezést, mint az nyomtatványainkban látható. Kériiik tehát értesítésedet ez nlnlirntt kér. désekre nézve, gróf Esterházy Miguel címén. Kolozsvár, Egyetem-utca, közölni. Kolozsvár, 1910. február hó 17. Hazafias üdvözlettel: Gr. Esterházy Miguel s. k. 48—49-es huszárszázados, az egyesület tb. elnöke. K. Horváth Iguác s. k. 48—49-es huszáraleeredes. a Mátyás-huszárok parancsnoka, az egyesület tb. elnöke. A meghívó maga igy hangzik: Az országban legelőször alakult, 37 év óta fennálló Kolozsvári Március 15-iki Állandó Bizottságban 20 év előtt létesítettük ereklyemuzeum egyesületünket. Ez, évről-évre erősbödvén, országos érdeklődés mellett 48—49-es emlékekből egy gazdag kincstárt gyűjtöttünk össze. 1895, március havában egyesületünk már külön alapszabályszerü szervezetet nyert. Egyesületünk zászlója alá siettek az egész országból nyelv, rang, vallás, vagy pártkülömb- ség nélkül, a nemzet jobbjai. Már a milleniumi évben kiadott ünnepnapi közgyűlésünkről kinyomatott évkönyv szerint alapszabályaink 12. §-a értelmében alakult vidéki köreink száma a 300-at elérte. Utóbbi években a muzeurn érdemekben gazdag alapitó elnöke Deáki Albert, alelnöke Hory Béla, jegyzője Debreceni Béla elhunytak. S miután igazgatósági tagjainak egyrésze is, részint eltávozott a városról, részint elhunyt, alapszabályaink értelmében szervező közgyűlést tartunk. E közgyűlés ideje 1910. február 27,- d. u. 4 óra. E közgyűlés helye Magyar-utcza Emke főtitkári hivatala. E gyűlésre, midőn Címedet tisztelettel, hazafiul szeretettel meghívjuk és szives megjelenésre kérjük, egyúttal felkérjük arra is, hogy akadályoztatása esetén, a résztvevőkkel együttérzését, a muzeurn céljaival való egyetértését, pár szóval, levélben vagy sürgönyben, tolmácsolni kegyeskedjék. Címed székhelyén, mint a milleniumi év ünnepi közgyűléséről kinyomatott jelentésből a muzeurn könyvében látjuk, egyesületünknek ottan vidéki köre volt. .» Kérjük becses értesítését, kik élnek a névsorban levők közül, hogy e híveket a további munkára felkérhessük. S miután e nemzeti ügy fejlesztése a haza jobbjai közül katonákat, lelkes munkaerőket kíván, b. ajánlatait kérjük a túloldalon feljegyezni, az ottani hívek köréből kit, vagy kiket kérhetnénk fel, kik alapszabályaink 12. § ában körülirt feladatok körüli munkára zászlónk alá állanának. E szervezkedés után igazgatóságunk foglalI kozni fog gazdag gyűjteményünk elhelyezésének ügyével, mert gyűjteményünk jelenlegi helyén nem maradhat. Hazafiui tisztelettel vagyunk Kolozsvár, 1910. február 17-én. Az Országos Történelmi Ereklyemuzeum nevében: G. Horváth Ignác Gróf Esterhází Miguel 48—49-es huszárezredes, a Mátyás 48—49-es huszársznzados, huszárok parncsnoka, az egyesület az egyesület tb. elnöke, tiszteletbeli elnöke. A kérdések, melyekre válaszokat várnak, következők: Az ottani vidéki kör tagjai a muzeurn Emlék-könyve . . . lapja szerint a következőkből álltak: 1. Kik élnek a fentiek közül ? 2. Kik haltak meg és mikor? 3. Kik ajánltatnak az alapszab. 12. §-a értelmében felvételre? 4. Kik jelenhetnek meg 1910. febr. 27. közgyűlésünkön ? 5. Közgyűlésünkhöz Címednek, valamint fiókkörünk ott élő tagjainak, az ügy híveinek mi az üzenete ? Részünkről nagyon helyesnek tartanók a 48—49-es muzeurn külön fenntartását, mert ez a páratlanul gazdag gyűjtemény igy állítja elénk áttekinthetően és érthetően azt a dicső korszakot, mely a hazafiság fejlesztésére mindig buz- ditólag fog hatni. Szinérváralja nagyközség szervezési szabályrendelete. V. fejezet. A községi elöljáróságról, segéd- és szolga-személyzetről. 13. §. Az elöljáróság áll: 1. Bíró. 2. Albiró, ki egyúttal közgyám. 3. Jegyző. 4. Adóügyi jegyző. 5. Pénztárnok. 6. Négy esküdt. 7. Községi orvos. 8. Segédjegyző. 9' Hat rendőr. 10. Szülésznő. 14. §. A községi elöljáróság együttesen mint községi tanács működik, tanácsüléseket tart a hozzá utasított ügyek elintézése végett. VI. fejezet. Biró kötelességei. 15. §. A biró az elöljáróság élén áll, minden vatva megtestesítve kifejezni. Első pillanatokban nagy zavar vesz erőt rajtunk : melyiket bámuljuk inkább, a mérhetetlen gazdagságot-e, avagy az emlékművekből kisugárzó művészetet, melynél beszédesebbet, szivhezszólóbbat sohasem láttunk. Úgy véljük itt e szoborcsarnokban, mintha az emberi szív fájdalmának minden hangja, minden jaja ott zsongna körülöttünk: mintha életre keltek volna a fehér márvány- szobrok. Egyik a vallásos ihletet, az égi vigasztalást, a másik a zokogásba fuló fájdalmat, a soha nem múló szeretetet testesíti meg, de beszél mindannyija s nem képzelhető olyan érzéketlen ember, aki az emberi fájdalomnak ezt a kőbe vésett beszédét meg nem értené s meginduit- ságot ne érezne rajta. Eletnagyságu szobormüvek s egész cso- portozatok, sok százra menő művészi alkotásban tárják elénk azokat a szomorú jeleneteket, melyeket a halál megjelenése teremt a családban. A szobrász-művészetnek nagy fejlettségét is mutatja azonban ez a szomorú s az emberi érzések skálájának annyi változatát megtestesítő szoborgyüjtemény. Nagy vigasztaló és megnyugtató erőt kell kisugározniok ezeknek a szoborműveknek, hogy a temető kultusza ilyen fokra s ilyen népszerűségre tudott az olasz városokban emelkedni. A művészies temetőknek egyik tekintélyes képiselője a Pisa-i Campó-Santo is. Csúcsíves ablak nyílású árkádjai az olasz szobrászatnak sok szép művét rejtik. Mig azonban a génuai és pisai temetők művészi emlékei között inkább a bibliai vonatkozású márvány szoborművek dominálnak; a milánói temető remek alkotásai már egészen a modern művészet szülöttei. Milánó híres temetőjében már nem árkádokban vannak a sírboltok elhelyezve, hanem kint a szabadban, szép, rendezett utak mellett elterülő táblákban. A laikus szem nem is képes eléggé értékelni és méltányolni azt a mérhetetlen művészi gazdagságot, melyet a milánói temető művészi szobor-emlékei képviselnek. Az ember nem tudja, melyiket bámulja jobban, a fantáziát-e, mely az egyéni érzülethez alkalmazkodva is olyan fölemelő módon juttatja kifeje! zésre egy szoborműben az emberi fájdalmat — 1 avagy az áldozatkészséget s az elhunytak iránt j kegyeletet-e, mely ennek a speciális művészet ágnak ekkora kifejlődésére vezetett? A milánói temető emlékművei között járva egyik meglepetésből a másikba esünk a művekben megnyilatkozó temérdek eredetiség láttára. A világvárosok közterein felállított idomtalan érckolosszusok látása után úgy tetszik, mintha itt a temetőben egy újabb művészeti irány haj- nalodását látnánk, amikor többé nem az anyag tömegével, hanem a gondolat a felfogás eredetiségével és frisseségével fognak a művészi hatásra törekedni. Mekkora különbség tárul itt elénk az olasz temető megbecsülésében a mi temetőinkhöz képest, ahol még mindig csak a síremlékek feldöntésénél tartunk. Am ha messze vagyunk is még attól, hogy temetőinkben a művészet fölemelő hatásával igyekezzünk a szomorúságot enyhíteni: a cél megérdemli, hogy feléje törekedjünk.
