Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-27 / 52. szám
„SZINÉRVÁRALJA“ karácsonyi melléklete. Karácsonykor. Hát van varázsszer, mely lelket megifjit? Van csodaszer, mely halk szivet dagaszt? Van égi kéz, amelynek puha újjá Visszavarázsol rég eltűnt tavaszi f Van . . . Apró gyertyák zöld fenyőfa gályán A csillogó dísz, — Jézus jászola . .. Mint napsugárra dér: szemünk megolvad S egy könybe csordul lelkünk mosolya . . . Ez a varázslat . . . karácsony varázsa. Vígan szökelő, boldog gyermekek, Csillag fénye Betlehem azúrján, Melynek sugára jászolon remeg. ügy beborul a lelkem, úgy zokogna, ügy keseregne szivem, — úgy dobog, Mini hogyha benne alvó ifjúságom Kitörni vágyna !. . . Ó ti boldogok ! Ti gyermekek! Ti Jézus kis baráti, Ti Messiásnak játszótársai! Csak játszatok! Jó nektek e szent estén A Betlehem körül eljátszani. Ott álljon meg a nap, mint hajdan régen A Józsua szavára . . . ügy is oly Rövid a lét, oly semmi a boldogság, Annyi a köny s oly kevés a mosoly. Maradj velem karácsony szent csodája, Gyermekvilág ez aggott föld terén, Te hír a ködvilágban, tenger habján Törő hajókat fentartó remény. Óh hadd legyek én hivő, bárha gúnynyal Illet a hitnek harcosa maga — Vezess bölcsek világába, én vezérem, Te Betlehem királyi csillaga! VÁRADI ANTAL. Szent-Karácsony. Itt van a Karácsony! Itt van ismét, felvirradt a nagy, szent nap, mely a világot a szeretet rózsaláncaival egybefüzte. Óh mennyi édes érzés és sejtelem száll ja meg Karácsony napján a hivő sziveket! Ma van az a nagy nap, mikor a világ Üdvözi- tője született, ki a világnak üdvösséget, az embereknek békességet hozott. Egyforma érzés hatja át a szivünket, a szeretet érzése. Nézzünk be a palotákba, vagy a napszámos egyszerű, szegényes kunyhójába, mindenütt az utánozhatatlan, önzetlen szeretetet találjuk, melyet az hintett a szivekbe, az a Nagy, aki e napot emlékezetessé, világrajövetelével szentté tette. Szép este a Karácsony est, különösen falun szép, százszorta szebb, mint a nagyvárosok zsibongó zajában. Csöndes minden, csak az ünnepköszöntő, a kántáló gyermekek szent éneke hallik, amint az egyik háztól a másikig mennek, dicsőitve a szent Karácsonyt. Végre ez is elcsöndesül, mindenki nyugszik és álmában ott van, ahol azok a nagy események történtek kétezer évvel s még hallani vélik az angyalok szent énekét, amint a pásztoroknak jelentik az Üdvözitő születését, látni vélik még a három királyt, kik aranyat, tömjént, drágakövet visznek Jézusnak. Csöndes minden, de egyszerre hangok támadnak a fehér éjben és a harangok ércnyelve, melyek mintegy tolmácsai a világ örömének, megszólalnak és hirdetik a Megváltó születését. Az ájtatos tömeg a templomba seregük, hogy üdvözöljék azt, aki a világ bűneit szeplőtlan válla- ira vette s lefizette a bűn diját a vétkes emberiség helyett. Sokkal nagyobbszerüek voltak az események kétezer évvel ezelőtt, de ma már csak a hagyomány az, mely megőrizte e nagy nap eseményeit. Régen, nagyon régen volt, de a vallás, a biblia, az ősidők eme krónikása megtartja emlékezetünkben és évről- évre felujulnak a szivekben s dicsőitik azt, ki vég- hetetlen szeretetével kiemelte a bűn fertőjéből a sülyedni kezdő emberiséget. L. J.
